Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-13 / 46. szám

Harmadik évfolyam.

46. szám.

Pápa 1892. november. 13.

DUNÁNTÚLI

ELŐFIZETÉSI DU: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt.

Az egyház és iskola köréből.

;-----------------——x

HIRDETÉSEK DÍJA:

4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr.

'...................................V

<►© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

TARTALOM: Egy hang a távolból. Révész Kálmán. — A prédikátor mintaképei. —• Részlet Barcsi József Székfoglaló értekezéséből. Barcsi József. — Rév-Kontárom Pápa ellen. Horváth Lajos. — Rectificatio. Galamb. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész.

Egy hang a távolból.

Hat óvet töltöttem el, talán életemnek legszebb idejét, a pápai főiskola és a dunántúli egyházkerület szolgálatában, ez a körülmény magyarázza meg, hogy a Dunántúl most fenforgó legnagyobb, mondhatnám égető kérdéshez én is hozzá szólok, kit evidens helyi érdekek sem Pápa, sem Komárom irányában nem tehetnek legkevésbé is elfogulttá.

Tanárságom utolsó pár hónapjában hallottam már itt-ott fel vettetni a főiskola átköltöztetésének eszméjét; őszintén megvallom azonban, hogy én az egészet a múlt reminiscentiáiban gyönyörködő játszi ötletnek, s egyáltalában nem komoly tervnek tartottam. Legkevésbé sem mertem ugyanis feltenni, hogy épen napjainkban, midőn a „régi gonosz ellenség“ oly nagy fenekedéssel tör ellenünk, midőn erőink egyetértésére, s végső megfeszitésére oly rendkivüli szükségünk van, midőn protestáns egyházunkra nézve a szoros egység valóságos életkérdés — nem mertem hinni, ismétlem, hogy épen a dunántúli kerületben, mely többi testvérei közt különben sem mondhatja magát legerősebbnek és legszerencsésebbnek, bárki is oly tervvel álljon elő, olyan kérdést vessen fel, melynek megvitatása és megoldása elkerülhetetlenül két ellenséges táborra osztja a kerület vezérlő férfiait épugy, mint gyülekezeteit.

Azonban nem úgy történt, mint gondoltam.

Október 4-én (épen azon napon, amelyen 43 évvel ezelőtt az osztrák sereg nagy diadalmenetben tartotta bevonulását Szüz-Komárom várába) ki lett bontva a zászló, melyre nem kevesebb van írva, mint a pápai főiskolának Komáromba áttétele.

Azóta egy hónap telt el, s a harcz már teljes mértékben megindult s folyamatában sajnálatra méltó személyeskedések is merültek fel, melyeket fájdalommal szemlél a protestántizmus minden igaz hive és barátja, mig a „Magyar Állam“ bántó kárörömmel és diadalérzettel reprodukálja a harcz egyes mozzanatait. Láthatjuk ebből, hogy voltaképen kik örülnek az egésznek, kik lesznek a nyertesek. Feleljenek érte azok, kik a harczot, nem akarom kétségbe vonni, hogy teljes jóakarattal, de mindenesetre a legkevésbé alkalmas időben kezdették meg.

De hát mi lehet az egyedül számbevehető indok, mely a főiskola áthelyezését követelné ? Bizonyára csak magának a főiskolának és egyetemes protestáns egyházunknak érdeke jöhet itt szóba, mert — ismétlem — a szükkörü, bár tiszteletre méltó helyi érdekeket részemről teljesen figyelmen kivül óhajtóm hagyni.

Hogy a főiskola évszázados tisztes fájának alkalmasabb talaja lenne Komárom földében, mint volt vagy lenne ezentúl Pápán, ezt állítani lehet, de bebizonyítani nem; sőt a múlt határozottan ellene szól Komáromnak. Ahol pedig a

46

1DIÍSIÍLI EV.REF. KÉM HIVATALOS Bili