Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-31 / 5. szám
H armadik évfolyam. «'Ail III. Pápa 1892. január 31. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. '5* ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. A DUNAHTfiLl EV. REF. EGYHAZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5. egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij ÖO kr. .5* .© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. iBEgyöntetűséget istenitiszteleteinkben! A kinek alkalma volt több vidéken megfordulni, az jól tudja, hogy ev. ref. egyházunkban nem csupán a rendkívüli, hanem a rendes istenitiszteletek is nagyon, de nagyon eltérő alakban tartatnak. Talán azért, hogy hívek maradjunk prot. alapelvünkhöz, mely a szabadságot emeli érvényre minden tekintetben. Azonban a szabadság túlhajtva szabadossággá lesz s sok tekintetben ezt tapasztaljuk istenitiszteleteink rendtartásában, lefolyási módjában is, mely gyakran nem a szabadságnak, hanem egyszerűen a szokásnak, meg a modorosságnak a jellegét ölti magára, nagy kárára épen annak a fenséges czélnak, melyet szolgálni van hivatva. Igen dicséretre méltó dolog volt azért Szeremley Sámuel ama memoranduma, melyet debreczeni zsinatunkra adott be, kívánván istenitiszteleteink reformálását, s igen óhajtandó volna, hogy mostani zsinatunk ne csupán hatáskörébe tartozónak jelölje ki az istenitiszteletek változtatási, reformálási jogát, hanem egyúttal intézkedjék is, hogy e tekintetben történjék is valami. Egyöntetűséget kívánunk mindenek előtt rendes istenitiszteleteinkben, még pedig nem csupán a vasárnap s ünnepnapok délelőtti, hanem délutáni alkalmainál is. És pedig minden bizonynyal arra kell törekednünk első sorban, hogy énekmestereink, azaz kántoraink elvégre engedelmeskedjenek azon zsinati törvény pontnak, mely szerint a lelkész által kijelölt s az egyházi beszédhez illő éneket énekeljék, mert a jelen állapotok, a midőn még a dunamelléki püspök alkalmi beszédeihez is egészen más természetű s tárgyú énekeket énekel a gyülekezet, mint a miről a praedicatiók szólanak: tovább nem türhetők, hacsak a nevetségességnek nem akarunk hódolni. Aztán meg, ugyancsak az éneklésnél jó volna megállapítani, hogy au invocatiót az énekvezérek ne kezdjék meg addig, mig a lelkész meg nem jelent, hanem úgynevezett gyülekező éneket énekeljenek addig. A rádiktálás, vagy igazi néven nevezve : rácsutorázás egyszer s mindenkorra elesik, ha a fentebb érintett zsinati intézkedést a lelkész s tanító megtartják. Hogy a diktálás nem tartandó meg, az általánosan vallott nézet. Ez a szükségből alkalmazott istetiszteleti alkatrész igazán csak arra való a legtöbb helyen, hogy állandó mulatságot sőt botrányt okozzon a legmagasztosabb czél szolgálatában. Közoktatásügyünk rettenetes elhanyagoltságát igazolnók, ha ezt az intézményt tovább is feltartanék. A mi a lelkész által végzett functiót illleti, helyesnek tartanám a dunamelléken általában használt kis előírnának, segélykérésnek alkalmazásával kezdeni a szószékbeli fungálást. Isten nevének segítségül hívásával illik azt a munkásságot is megkezdeni, melyet az ő dicsőítésére végezünk. Ha az ő nevével végezzük istenitisz-5 TARTALOM: Egyöntetűséget istenitiszteleteinkben! Extmnaeus. — A bécsi békekötés története, magyar protestáns egyházügyi tekintetben. (Vége köv.) Irta Révész Imre. — Egyházi élet: János nap este Enyingen. A f-H.—1 Örömnap a csajági ref. egyházban. Szűcs D. Nekrológok: Horváth Mihály és neje. Lakára latrán. Pap Zsigmond. Antal G. és Gartsik I. Katona József. Széki J.- Vegyes közlemények. — Hivatalos rész.
