Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-08-07 / 32. szám

515 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 516 bízni. De liogy annál inkább a jó tanítóknak szükséges voltát megfoghassátok, csak némely dolgokat mulólan említek, melyeknek előszámlálásában a ti megszokott bé­­kességes hallgatásokat kívánom. Nem elég hát a fiák neveléséhez a szülék példája és a kegyességre való szoktatása: de arra is gondjuk le­gyen, hogy jó tanítói, mesteri, jó társai legyenek a gyer­keknek és oly emberektül neveltessenak, olyakkal tár­­salkodjauak, kik el ne oltsák azt a szikrát, melyet a szülék oktatása beléjek oltott. Mivel a míntmondja Sallus­­tius: A miképpen a kövér földet, ha jól miveled, termé­keny leszen ; ha mivelését félbe szakasztod, lapuval, va­­dóczczal és tövissel fordul fel: igy az ifjú elméket ha jól tanítod, jókká, ha resten, rosszakká lesznek. Melyre nézve mondja vala Plutarchusnál Crates phylosophus: Ha lehetséges volna — úgy mond — hogy meghallattat­­nám minden emberektül, egy magas toronyba felmennék és teli torokkal ezt kiáltanám: Hova rohantok emberek, a kik a pénz-gyűjtésről szorgalmatosak vagytok, de gyer­mekiek nevelését elmulatjátok. Esztelenség ugyanis azok­ban, a kik oly ember gondviselésére adják fiokat, a kire csak egy hitvány lovokat sem bíznák. Gondatlanságnak nevezi Aranyszáju Sz. János, hogy falunkat és szántó földeinket szorgalmatos vigyázóra bízzuk, fiaink gondvise­lését utolsó dolognak tartjuk. Bezzeg különben értettenek effelől a régiek. Plato azt mondja vala, hogy a tisztességes helyen születtek midőn dicséretesen neveltetnek fel, akkor szükséges kép­­pen a jóságos cselekedetre fognak eljutni. Ama Pytha­­gorast követő Diogenes kérdettetvén, hogy mi volna a respnblicának fundamentoma, azt felelte: Az ifjaknak di­cséretes nevelése. A feljebb is említett Plato három dol­goknál úgy mint nagy hozzá való jótéteményekről szokott volt Istennek hálákat adui: elsőben, hogy őtet férfivá és nem asszonnyá, göröggé és nem barbarnssá teremtette; má­sodszor, hogy ő sztilettetett Socratesnek idejében, úgy mint jó és bölcs phylosophusnak és mesternek idejében ; harmadszor, hogy ő neki Atheuas városában a tudomá­nyoknak és minden tisztességes cselekedeteknek fészké­ben volt lakása. Régenten a perzsák a királyi nemből való gyermekeket, mikor tizennégy esztendős korokban volnának, négy igazgató mesterekre, úgy mint igen bölcsre, igazra, mértékletesre, és erősre bízták, a kik kö­zül az egyik őket az Istennek tiszteletire tartozó dolgokra, a másik igaz-mondásra, harmadik mértékletességre, ne­gyedik penig az erősségnek munkáira tanítja vala. Tudták a régi szentek, mínemü hasznos, hogy a gyermekek jó mesterektől tanitassanak és hogy sokszor több jó származik ebből a keresztyénségre, hogy sem a predikálásból. Azért üdém fuerunt doctores sápiéntiae, qui et Dei sacerdotes. Originesrül dicséretes emlékezettel írja Hyeronymus, hogy grammatical rhetoricat, aritmeti­­cat és minden philosophusoknak tudományit tanította : ut gub occasione secularis literaturae in fide Christi institue­­i*et, hogy a világi tudományok alkalmatosságával a Krisz­tus hitit terjesztené. Sámuelt is Elkana még kicsiny ko­rában az LT szolgálatára az akkori Eli főpap eleibe állatá. A propheták fiai sereggel követték Elisaeust, ki az ő idejében Ioasch királynak beszéde szerint Izraelnek mind szekerei, és lovagi gyanánt volt, azaz minden sze­­kerinél és lovaginál többet használt. Timotheusnak örök dicséretire vagyon a szentirásuak kicsinységétől fogva való tudása, mert annak értelmét nemcsak az öreg any­jának Loisnak, édes anyjának Eunicanak, hanem még ama harmadik égben tanult Sz. Pál apostolnak oktatásá­­bul is vette. Krisztus urunk e földön jártában valának Jeruzsálemben sok külömböző tanítók, kikről Szent Lu­kács emlékezik Tibertinorum, Cyrenensium, Alexandriai, ciciliai, ázsiai bölcsek, ha ezek között neveltetett volna is ő felsége, nem fogott volna semmi rozsda az aranyon : de a mi példánkra nem ezek között, hanem az Isten temp­lomában doktorok között akara gyermekségében találtatni. Csudálkozhatol bizonyára K. H. ha a régi pogá­ny oknak ez aránt való szorgalmatosságokat megtekinted. Philep király, midőn ő nekie Nagy Sándor fia születtet­­nék, igy ir Aristotelesuek. Philep Aristotelesnek köszö­­netit írja. Tudd meg, hogy. én nekem fiam született, a melyért az Isteneknek hálákat adok; nem annyiban azért, hogy születtetett, mint azért, hogy ő a te idődben született. Úgy reményiem, hogy minek utánna ő te álta­lad oktattatván, felnevelkedik, nem leszen minekünk szo­morúságunkra és megszégyenittetésíinkre, hanem örö­münkre és az ő tőle viselendő dolgoknak végbevitélére alkalmatos leszen. Ilyen szorgalmatossággal ir Philep ki­rály fiának jövendőbeli tanítójához. De mivel kicsiny ko­rában elébb Leonidasra bizattatott volt Sándor, azt Írja Hyeronimus, hogy ettül tanulta vétkeit s kiváltképpen a részegséget, melyben sok fő barátit megölte. Antonius Pius császár nagy messzünen Rómába hi­vatá Apollonius philosophust, hogy fiának Marcus Anto­niusnak gondviselésére és tanítására bírná. Lacademon városában sem volt szabad senkinek fia nevelésére és tanítá­sára mestert választani, hanem válogatott tanácsos emberek voltak rendelve, kik erre vigyáztak, és oly tanítókat rendeltek, kiktül jó erkölcsöt tanulna az ifjúság. Mert miképpen a ki szépírásra akarja tanítani a gyermeket, nem elég azt mondani neki, hogy szépen Írjon, hanem szépírást ad eleibe, hogy annak példáját kövesse: úgy a tanítónak jó intése keveset használ, ha maga erkölcsé­vel tíikört nem mutat. Nincs is annál veszedelmesebb dolog, mint mikor attul vészén gonosz példát a gyermek, a kitül jót kellene tanulni. De mire való e szorgalmatos intés, e nyughatatlan ösztönzés? Vajha kegyes H. olyan bőségében volnánk a jó taní­tóknak és fedhetetlen erkölcsű társoknak, hogy arrúl kellenék minekünk inkább tanácskoznunk, kikre kellenék kiválképpen a mi gyermekeinknek gondját és oktatását bíznunk: nem volna szükség, hogy én a jó tanítóknak és tökéletes erkölcsű társoknak szükséges voltát eny­­nyire commendálnám. De mivel azoknak nagy szertelen gondviseletlensége miatt, a kik tudták, avagy akiknek tudniok kellettt volna, hogy az ecclesiák a scholák nél­kül meg nem állhatnak, a jó tanítóknak nagy szükségére jutottunk és minden napon nagyobbra jutunk : uem tisz-

Next

/
Thumbnails
Contents