Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-07-31 / 31. szám
499 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 500 szédben szokták mondani, aki jól kezdette dolgát, félig végbe-vitte. Ha penigh a gyermek nevelésében elében vagyon valami kis fogyatkozás, ez végre nagy leszen és nem különben járunk, mint a ki elsőben egy kevéssé kitér az útból, ki mennél tovább megyen, annál tovább tévelyeg és távozik az igaz utrul. Miképpen tehát a mostan született gyermekeknek tetemit addig kell egyengetni, mig gyengék, hogy görbén ne maradjanak; a viaszba addig kell nyomni a pecsétet, mig lágy: úgy az emberek tökéletességének forrása és gyökere a jó nevelés. Mert ha a gyermeki és ifjúi állapot, mint a lágy viasz, alkalmatosb akármely tudományoknak, sőt paraszt mesterségeknek is, megtanulására, melyeket senki vénségében jól meg nem foghat: mennyivel nehezebb vénségében tanulni a tudományok tudományát és mesterségek mesterségét, mely minden egyéb tudománynál nehezebb, tudni illik azt, hogy Istent féljük, szeressük, hogy a bűnöket távoztassuk, hogy minden tökéletes erkölcsbe öltözzünk? Nem oly dolog ez, melyet életünk végére és utolsó vénségiinkre kelljen halogatni, mert a mit ifjúságimban nem kerestünk, vénségünkben fel nem találjuk. Hathatós és kemény szókkal int Salamon, hogy ifjúságunkban megemlékezzünk a mi teremtőnkről és addig foglalatoskodjunk az ő szolgálatjábau, mígnem eljönnek a gonosz napok és utolérnek az esztendők, a melyekről azt mondjuk: Nincsen nekem semmi gyönyörűségem ezekben. Mert ugyanis midőn a véuségnek alkalmatlanságában megunatkozunk; mikor szemeink meghomályosodnak és folynak; karunk ereje, inaink gyorsasága, fogaink száma megfog}'atkoznak; mikor az álom elszökik szemeinktől; mikor fülünk nagyot kezd hallani, fejünk reszketni, okosságunk tompulni; mikor szintén készülő félben leszünk az örök lakóhelybe való menetelre : késő akkor kétfelé kapni, nehéz akkor midenre érkezni; azért minden hívságnál nagyobb hivság vénségre halasztani a tökéletes életet. Tekintsünk bé bár a szentirásban betétetett ábrázatokba, a melyek nekünk tanúságunkra megirattattanak és nekünk nagy titkokat jelentenek. A barmok első fajzásit akará Isten, hogy neki szenteljék, de nem szén vedé, hogy öreg korokban vigyék neki, hanem miképpen a gyermekeket születések után nyolczad nap környülmetélés által magának bélyegzé és szolgáivá fogadá: az oktalan állatoknak is első szülöttjét mindjárt nyolczad napra akará, hogy bemutassák. A föld gyümölcséből részt kivána Isten a zsidóktúl, de nem akarmely részt, hanem a gyümölcsök zsengéjét kiváná, hogy az ö házába vigyék. Juhokat és egyéb oktalan állatokat rendele Isten az ő tiszteletire, de sokszor parancsold, hogy ne aggal, hanem esztendőbeli fiatal marhával áldozzanak. Nem galambokat, hanem galambsakat hagyá, hogy vigyenek neki. Mind ezekkel azt példázta a nagy kegyességü Atya Isten, hogy nem kedves volna ő előtte, ha a szép, nyers, ifjú esztendőket ördög, e világ és a testnek kárhozatod szolgálatában töltvén, fogyaték, büdös rothatt vénségtinket adjuk néki. De hogy sokáig ne terheljelek benneteket, ezt az egyet vegyétek jól elmétekbe és vizsgáljátok meg: Igen gyanús annak az ő jámborsága, ki az ő ifjúságát fajta lanságban töltötte el; igen kétséges annak az ö kegyessége vénségéuek idején, aki az ő arany-idejét festett erkölcsökre költötte el és amint szokták mondani, hogy nem ő hadta el a gonoszságot, hanem ötét hadta el a gonoszság: mert az ilyen ember—ha mindörökké élhetne is és ereje volna — soha meg nem szűnnék a gonoszságnak gyakorlásától. mivel az ő gonoszra való kivánsági mindenkor ö beune megvannak, de ereje a vénség miatt azoknak végbevitelére nincsen: Nem csoda tehát, hogy midőn a szent irás gyökerét és fundamentomát akarja ismertetni valamely tekéíletes jámborságnak, kisded korokban való jóindulatra mutat. Hogy Timotheus oly fő és gyümölcsös pásztora lön az anyaszentegyháznak, abból áradott, mert gyermekségétől fogva tanulta a szent Írást, melyből üdvességes bölcsességet vehetett. Hogy Eleazar inkább megöletémagát, liogysem tettetné a disznóhus-ételt: mertgyermekségében kezdett a jámborsághoz. Hogy Tóbiást sem vakság, sem szegénység meg nem mozdította tekéíletességéből. okát adja az irás : szótalanságának kisded koráiul fogva Istent félte. Hogy Zsuzsanna gyalázatos halált akart inkább szenvedni hogysem vétkezni, oka ez: mert istenfélő szülei kisded korában jól tanították és nevelték őket. Egy szóval azistenfélő nagy emberekről sok helyen feljegyzi a sz. irás, hogy kicsiny korokban kezdették a kegyességnek útját nyomni.. Dávid azt énekli, hogy Isten ötét ifjúságától fogva tanította. Sirach azt írja, hogy ő ifjúságában, minek előtte megcsalatnék, kezdette az isteni bölcseségnek keresését. Salamon is a bölcsességet gyenge korában, kereste, azt szerette és.azt min tégy jegyesül magának választotta. Sőt a Sámuel, mikor szólni sem tudna, akkor kezdett az isteni szolgálathoz és tekéíletes élethez. De sokan az emberek közül ezeket csak szófia beszédnek tartják. Ki tudná előszámlálni, mennyi fogyatkozás vagyon e dologban a mostani emberek között? A szülék, minthogy patres carnis, fsak a testet adják fióknak, nagy gondot viselnek gyermekek testére. Ha egy kis nyavalya éri, ha magát megsérti, mind dolgát elhadja az anya és fiát siratja, kérleli, orvosolja. Ha balkézzel nyúl az étekhez fiad — úgy mond Plutarchus — ha tekinteti, ha álla- és derekahordozása nem esik díszesen; ha egy hajaszála jól nem áll fejében: ottan megdorgálja és mind addig pirongatja, vesztegeti szegény gyermekét, mig kedve szerint nem esik a dolog. De a mellett ha rest az isteni szolgálatban; ha csacsogó; ha szerelmeskeskedik és egyéb vétekben leledzik: nem érzik a szülék oly keservesen efféle lelki nyavalyájokat. Vaj ki kevesen vadnak olyan anyák, mint ama Machabeusnál megemlített hét fiáknak anyjok, ki inkább akarta, hogy a maga szeme láttára szörnyű halállal megölessék hét fia, hogysem csak egy pímctum-ában eltávoznának az Istennek törvényétől. Bezzeg a mostani szülék arra gondot viselnek, hogy világi jószágot keressenek és hadjanak gyermekeknek, de ezred részét munkájoknak abban nem foglalják, hogy jó erkölcsben és tekéíletes jámborságban hadják őket. Maga mi haszna fáradságok a jó nevelés nélkül: hiszem ha
