Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-17 / 3. szám
43 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 44 egész ügynek legfőbb mozgatója volt, tartsa az első beszédet s kezdje meg az áldásos munkát, mely annyi ifjúnak lelki üdvére váland. erkölcsi életének és fejlődésének pedig uj és nemesebb irányt adhat. 0 azonban a zsinaton volt elfoglalva s igy be kellett várni az uj esztendő 2-ik vasárnapját, mikor a betegek kivételével az egész tanári kar s az összes tanuló ifjúság jelenlétében szivünk mélyéből megzendüllietett először a hálaadó ének. Reggel 9 órakor kezdődött az istenitisztelet. A nagy terem padokkal és csinos székekkel volt tele rakva, úgy hogy az egész tanuló ifjúság helyet .foglalhatott. Elől ültek a legkisebbek, azután fokozatosan mindig nagyobbak. Mikor a terembe léptünk, öröm volt látni a süni tömeg ránk függesztett tekintetét. Nem volt közönyös arcz, — minden szem ünnepélyes hangulattól és meleg érdeklődéstől csillogott. S mintha villanyos áram járta volna át a sziveket, oly buzgó áhítattal zen dűlt meg és szárnyalt ég felé a szép ének Gáty Z. énektanár harmonium kísérete mellett: „lm béjöttünk nagy örömmel, Felséges Isten!“ Az ének elhangzása után Révész Kálmán tanártársunk lépett az emelvényre s rövid, de fenszárnyaló imában fordult az ég urához, áldását kérve ezekre a mi istenitiszteleteinkre. Egyházi beszédének alapigéiül Lukács II. r. 40—52. verseit választotta, melyeknél alkalmasabbakat ily czélra keveset találhatnánk szent könyvünkben. A gyermek Jézus növekedik s erősödik lélekben és teljesedik bölcsességgel; elmegy szüleivel Jeruzsálembe a Husvét ünnepekre, ott visszamarad a bölcsek lábainál s mikor a megrémült szülék ott ismét megtalálják, azt feleli édes anyjának kérdésére: „Mi dolog, hogy engemet kerestek? avagy nem tudjátok-e, hogy azokban kell nekem foglalatosnak lennem, melyek az én Atyámnak dolgai?“ Beszédének bevezetésében az alkalomhoz méltó emelkedett hangon szólott az ifjúsághoz, fölemlítve Krisztus Urunk születésének ünnepét, melyet nemrég ünnepeltünk; majd áttért az alapul vett szent igékre: „Ha kisérjük az Idvezitőt élete pályájának kezdetén, csakhamar azon magasztos jelenet ötlik szemünkbe, melyet, mint beszédemnek alapigéit, előttetek felolvasék. Oly utolérhetetlen rajza ez a gyermek ifjú példányképének, amilyenhez fogható sem a bibliában, sem bárhol azon kívül egyáltalán nem található. — Jertek azért s a felolvasott szent igék alapján menjünk el mi is a gyermek Jézussal a templomba.“ E szentigék alapján s a szöveg főbb részeivel kapcsolatban rajzolta azután hatásosan Jézus élettörténetének e megragadó részletét, minden résznél levonva a tanulságot s úgy tárva az ifjúság elé, hogy annak szive és lelke feltárult. Az elhintett mag bizonyára jól előkészített talajba hullott s bő gyümölcsöket fog teremni. Különösen három vonást emelt ki a gyermek Jézus életéből: „a vallásosságot, tudományszeretetet és engedelmességet a szülék iránt“ s megragadóan buzdította az ifjúságot, hogy főleg e három téren kövessék a dicső példányképet. Kijövőre a CXIX. zs. 5—6. verseit énekeltük. Az egész istenitisztelet lefolyása azt a hatást ébresztette bennem, hogy az nemcsak az ifjúságra, hanem még reánk nézve is hasznos és áldásos lesz. Kétségtelen, hogy az ifjúság lelkére nagy hatást lehet gyakorolni ily alkalomszerű s az ifjú lélek érzéseinek és értelmének megfelelő beszédekkel. Az érdeklődés fennmaradását pedig az is biztosítja, hogy a tanári karból számosán válalkoztak egyházi beszédek tartására. Adja Isten, hogy mindannyi ily, vagy még fokozottabb hatást érjen el. mint ez az első beszéd! Borsos István. w irjiilc mä,» Apróságok Kerkapoly életéből. Nem igen egyezik ugyan össze lapunk irányával és czéljával, hogy valakiről a tárczában és az ott szokásos könnyed, csevegő módon emlékezzünk meg; de mert úgy érezzük, hogy Kerkapoly Károly mégis leginkább a miénk volt, nem sértjük meg az ő nagy szellemét, ha róla egyet-mást, ami az ő felfogását, gondolkodását egyénileg közelebbről vagy távolabbról sajátosan jellemzi, elmondunk. Főiskolai igazgató korában sedesbe idéztetett maga elé egyik theologust korcsmázás miatt, akiről a pedellus azt jelentette, hogy sokat korcsmázik, de még eddig nem tudta megfogni. Kerkapoly jól lehordta a fiatal embert és kimondott rá a kihágásért 12 órai börtönbüntetést. A theologus azonban szembeállt vele, tisztelettel kijelentvén, hogy az Ítélet jogtalan, mert a törvény az első esetbeni korcsmázásra csak 6 órai börtönbüntetést szab. Kerkapoly nézi a törvényt és látja, hogy az amicének csakugyan igaza van. Azzal veszi a tollat, a 6-ot kiigazítja 12-re s igy szóll: „Jöjjön ide barátom, nézze meg, nem jól tudja a törvényt, mert itt most már az első esetre is 12 órai börtön büntetés áll, ön tehát elzáratik 12 órára.“ A mi meg is történt. * Nálunk dunántul mindig nagy hajlandóság volt egyházi ügyekben a conservativismusra, amit mutat az oly sokáig fenállott gradualis promotio a pap választásnál. — Kerkapoly is ennek hive volt. Azonban a hatvanas évek elején kiütött a szabadság, sok hive lett a szabad papválasztásnak is, aminthogy azt az egyik egyházkerületi gyűlésen keresztül is vitték. Kerkapoly megszólítja egyik lelkészünket, hogy ugyan miért buzog annyira a szabad papválasztás mellett? Azért, feleli a kérdezett nagy önérzettel, mert a gyülekezetnek természetes joga van azt választani, akit akar, ennek minden korlátozása erőszak. Jól van barátom, feleli Kerkapoly, de a szabadválasztás nem abban áll ám, hogy a gyülekezet azt választja, akit akar, hanem abban, hogy ha nem akar, hát senkit se választ. Ezt talán ön sem akarja, pedig a szabadválasztás következetesen ide vezet. * Találkozik Kerkapoly egyik volt tanítványával, akinek képességét ismerte ; különösen emlékezett rá, hogy
