Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-07-17 / 29. szám
461 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 462 dés világosan mutatja hogy a törvényhozásnak intentiója az volt. hogy e törvény mindenkire nézve minden különbség nélkül kötelező. Épen a tegnapi vita folyamán Zichy Antal ur ő méltósága, hivatkozván a t. kultuszminiszter ur azon nyilatkozatára, hogy a törvény világos, interpretáczióra nem szorul, felhozta, hogy akkor a kultuszminiszter ur minek interpretálja, sőt minek toldja meg a törvényt, mert megtoldja, a mennyiben annak szankcziőt ád. Nézetem szerint a miniszter ur nem interpretálta a törvényt, hanem csakis a kormányzati politikából, hivatalos állásából, felelőségérzetéből folyó kötelességet teljesített, mert a törvény nem azért alkottatik, hogy meg ne tartassák. hanem azért hogy megtartassék. A törvény megtartása pedig a kormány feladata; arról a kormány köteles gondoskodni, és a miniszter csak kötelességének tett eleget, nem interpretált. Felhozatott a vita folyamán, hogy az 1868: Lili. törvényczikknek nincs ethikai alapja, mert hisz beleütközik a természeti jogba, korlátozza a szülők szabad rendelkezési jogát. Legyen szabad erre megjegyeznem, hogy a szabadság mindig korlátolt, de egyúttal épen az, hogy korlátozva van, biztosítéka is, mert ha korlátozva nincs, könnyen szabadossággá fajulhat. Maga az Isten, az örökkévaló, a ki az embert szabaddá tette, az emberi szabadságnak mindjárt korlátot is adott, mert törvényt is alkotott, Azt akarta, hogy az ember éljen szabadságával, de azzal soha vissza ne éljen, mert az esetre ott volt a törvény, mely a visszaélőt sújtotta. Különben nézzük való sággal de qua re agitur? Nem a szülők szabad rendelkezési jogáról van itt szó, mert a szülőknek a vegyes házasságban akkor sem volna szabad rendelkezési joga, ha a törvény nem igy rendelkeznék. A rendelkezés jog akkor nem a szülőké, hanem a különböző felekezetek lelkészeié. Ha nem határozza meg a törvény a vegyes házasságbószületett gyermekek hovatartozását, majd intézkednek helyette a különböző felekezetek lelkészei s .ezek beavatkozása lesz az, mely feldúlja a családi békét. Engem erre az élet tanított! S legyen szabad megjegyeznem, hogy e téren nem is egyenlő fegyverekkel küzdünk, mert köztudomású, hisz tudjuk a Magyar Állam ból, de az egyes esperességi gyűlésekből is, mily fegyvereket használnak a más felekezetüek. Es megdicsérem érte Magyarország herczegprimását, hogy azon kifejezéseket, melyek ott használtatnak, főpapi állásából kifolyólag, az ő magas szellemében elitélte. Az egyes esperességi gyűléseken s a Magyar Államban a más felekezethez tartozókat elnevezték eretnekeknek, az ördög, a pokol martalékainak; kimondták, hogy az anyakönyvek kiszolgáltatása nem egyéb, mint passzus a pokolba. Mi e fegyverekkel nem küzdhetünk, mert tiszteljük többi honfitársaink vallásos meggyőződését; honfitársaink vallásos meggyőződése felett pedig az Ítéletet nem tartjuk fenn önmagunknak, mert erős meggyőződésünk, hogy Istené e tekintetben az Ítélet, nem pedig gyarló embereké. Ép azért, mert a szülők szabad elhatározási joga országos törvény által megállapittatik, ha kimondatnék az, hogy ezen törvény lex imperfecta, hogy a szülők szabad tetszésétől függ ezen törvény meg vagy meg nem tartása, ez által nem a szülők szabad elhatározása jutna érvényre, hanem kiteimők a családot annak, hogy a különböző felekezetek lelkészei behatolnának a család szentélyébe és ott folytatnák egymás elleu a harczot, a mely harcznak a család békéje és nyugalma esnék áldozatul. Ezért helyeslem én a törvényt, ezért vélem én azt, hogy ezen törvény fentartandő, mert csak ez teszi lehetővé, hogy az ily jogosulatlan befolyásnak eleje vétessék, csak azáltal lehet eszközölni, hogy a szülők szabad elhatározási joga is érvényesüljön. Ez a törvény nem gátolja a szülők szabad elhatározási jogát, mert ha valamely vegyes házasságban élő házastárs jobbnak tartja házastársának vallását, a tői vény megengedi az áttérést, és ha áttér, neveltetheti gyermekét házastársa vallásában. Az én meggyőződésem, hogy a ki másnak a vallását helyesebbnek tartja, erkölcsi kötelessége áttérni, mert a ki a meggyőződés embere, annak morális kötelesége meggyőződését követni is. Ez a szülők szabad elhatározási jogát nem gátolja, de okvetetlenül gátolná a különböző felekezetű lelkészeknek a család szentélyébe való behatolása. Ep azért, mint előbb mondám, fegyvereink nem egyenlők s ezen egyenlőtlen erőknek szabad versenye, egymás ellen folytatott hareza a gyengébb fél vereségével végződik. Igen jól jegyezte meg a képviselőház egyik szónoka, hogy e téren a végleges diadalt sohasem a nagyobb erkölcsi erő, hanem a nagyobb kíméletlenség, a nagyobb türelmetlenségnek a családi élet szentélyébe való behatolása aratja. Az is felhozatott a túloldal több szónoka által, hogy a törvénynek fentartása-, a szülők szabad elhatározási jogának korlátozása által vallási tekintetben ketté szakasztatik a család, e ketté szakasztás dúlja fel a családi békét. Azok, kik a törvény ellen e gyenge érvet használták fel, nem gondoltak arra, hogy a családot nem a gyermekeknek az 1868 : Lili. t. ez. rendelkezése szerinti neveltetése szakasztja ketté vallási tekintetben, ketté van az szakasztva már akkor, mikor a vegyes házasság létre jön; ott van a családban a két különböző vallás azonnal mihelyst a házasság megköttetik, mikor még gyermekek nincsenek, s igy ezt a ketté szakasztást nem a törvény idézi elő. A szülők szabad elhatározásának a javasolt modus vivendi elfogadásával törvényesitése nem a családi békét biztosítaná, hanem azon küzdelmeket idézné fel újra, melyeket a re versalist áldás megtagadással követelők ellen folytatott a negyvenes években nem egy felekezetitek, hanem a nemzetnek lelkiismerete. Felhozatott többek részéről, hogy itt az állami omnipotenczia tartatik szem előtt, az pedig mindig veszélyes. Szerintem az nem állami omnipotenczia, ha a felekezeti kérdésekben az állam intézkedik. Mi történnék akkor, ha a különböző felekezetek hitezikkei'egymással ellentétben állván, a felekezeti viszonyok rendezése a felekezetekre bízatnék ? hisz akkor soha sem lennének rendezve1 Az államnak kell kezébe vennie a rendezést mindenekelőtt a béke biztosításáért. Az államnak kell intézkednie úgy, hogy mindenik félnek joga megóvassék. Sokat mondhatnék még és kellene is mondanom, de sajnos oly körülmény, a melynek megváltoztatása nem áll hatalmam-29*
