Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-07-10 / 28. szám
447 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 448 megláthaja kiki, hogy a látszólag élettelen tagok uj életre kelnek. Az az evangyéliom, mely Istennek hatalma minden hivőnek idvességére, lesz a mi megtartó erőnk. „Kincs más név, mely által lehetne megtartatnunk, hanem a Jézus Krisztus.“ Őt praedikáljuk tehát. Ámde ez a mai nehéz megélhetési viszonyok között, mikor az emberek egymás szájából úgyszólván kinézik a kenyeret, még nem elég. Hivatásunk kim érit ve, feladatunk megoldva azzal még épen nincs, hogy prédikátorok vagyunk, lel 'pásztoroknak kell lennünk a szó legigazibb érte’méhen. Az igehirdetés szép, fenséges, megdicsőítő munka, de valódi áldás csak akkor koronázza, ha vele -karöltve halad és kezet fogva működik a Krisztusi lélek által vezérelt és irányított lelkipásztori gondozás, mely előtt semmi sem kicsin}', sem jelentéktelen az evangyéliom szilárd alapjára helyezett egyház tovább épitésénél. Eg}’ buzgó protestáns lelkésznek hiterős, lelkes buzgalmu missionariusnak is kell ma már lenni. Ha majd azután igy működésünk kiterjed az eddig meglehetősen mellőzött belmissiói munkásság minden ágára, lehet reményünk arra, hogy hiveink a mai földhöztapadt, anyagias gondolkozása korban is nemcsak nem ingadoznak a megkisértetések között és nehéz egyházi terhek alatt, hanem áldoznak kész szívvel, vételkedő buzgósággal anyaszentegyházunk oltárára, melyen a menyországba vezérlő világosságot látják fényleni a maga örök dicsőségében, mert tapasztalják, tudják, hogy egyházunk hű segítőjük, vigasztalójuk földi nyomorúságaik között. Fz a mi legfontosabb teendőnk ma, erre kérjük Isten segítő erejét. Németh István. EGYHÁZI ELET. Ä b. somogyi ev. reform, egyházmegye közgyűlése Csurgón junius 29—30. A b. somogyi egyházmegye tagjai nagy számmal gyülekeztek össze jelzett napon, hogy a tárgyalásokban részt vegyenek. Szabó Kálmán segéd gondnok ur üdvözölvén a gyűlési tagokat, azt megnyitottnak jelentette ki. Ezután hegedi István esperesi jelentése olvastatott fel, amely a tárgyaknak ügyes csoportosítása, tartalma s válogatott kifejezéseivel méltán bilincselte le a hallgatóság figyelmét. E jelentést hasoulithatjuk a tükörhöz, amely a b. somogyi egyházmegye képét híven mutatja be. Különösen érdekes a jelentés egyház társadalmi része, a mely szószerint igy van: „A reform, egyházból kitért 17, ínás egyház tagjai közül át-ért az ev. ref. egyházba 7. Osoknyában 1. Kis- Asszondon l. Csurgón 1. Dombón 1. Hatvanban 3. Ez utóbbiak az unitárius egyházból jöttek vissza a nem régen elhagyott ősi vallás karjaiba. M. Ladon is jelentkeztek többen az unitárius egyház elhagyása után a reform, egyházba vissza térésre; azonban akadályozva vannak az által, hogy az unitárius lelkész személyes jelentkezést, kíván az illetőktől, mely jelentkezés annyi költséget igényel, hogy azt előállítani nem képesek. Budapesten márc. hónapban egyházmegyei gondnok úrral együtt megkerestem az unit. lelkész urat s kértük, hogy ne kívánjon a vissza térni kívánóktól személyes jelentkezést, fogadja el az írásban történendő jelentkezéseket. Legközelebbi levelemben ismét kértem e tárgyban lelkész urat; válasza azonban nem hangzik kedvezően, okul adván azt, hogy M. Ladról történt lapi tudósítás szerinti tőke csinálás kizárja az engedmény adását. Emlékezet lapjára jegyzés végett tudomására juttatom az egyházmegyének, hogy találkoztak kegyes szivü adakozók, kik neveiket tettekkel jegyezték be az egyházat, építők névjegyzékébe. A patai ev. ref. egyháztagok 112 frt 55 krt adtak önkéntes adományul a templom járdának cement lapokkal való fődésére. M. Atádon Göndör József 100 irtot adott az egyháznak Isten dicsőségére való adakozás címén. Váradi Mózesné dombói lakos végrendeletileg 115 irtot hagyományozott a dombói ev. ref. egyháznak; a jótéteményben soha nem lankadó remes szivü főurnő özv. Gr. Somsich Imréné a jákói leányegyháznak 75 irtot ajándékozót. A lelkészek és tanítók közt nincs oly egyetértés, melyet közös munkájuk megkövetel ; vannak a lelkészek között, kik hivatali rangfokozatukat sokkal nagyobbnak tartják, mint a milyen valósággal és ebből folyólag felsőségiiket nem kellő mértékben gyakorolják a tanító fölött. Ez állapot a viszony hidegülését szüli, a hidegség pedig nem alkalmas a közügyek csiráinak fejlésztésére. Vaunak a tanítók között, kik az egyenlőség alapjára helyezkedve tagadják a lelkésznek felsőségi, sőt az iskolát illetőleg a felügyeleti jogát is a mely állapot egyrészről zsarnoki törekvéseket idéz elő, másrészről ellen állási dacot fejleszt, mely helyzet nem alkalmas sem a közügyeknek egyöntetű kezelésére, sem az egyháztagok közt mulhatlanul szükséges tisztelet ápolására, közügyek iránti érzék fejlesztésre. Nincs ugyan oly egyháza a b. som. egyházmegyének, hol nyílt harczban tört volna ki, botrányt okozólag, az egyenetlenkedés, de igen sok helyen
