Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-17 / 3. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 35 mai nap már nehéz volna ép példányban rá­akadni. Kerkapoly azon időtől lógva, midőn Pápán tanárrá lett, élénk részt vett a pápai főiskola anyagi és szellemi ügyeinek vezetésében és in­tézésében is. A tanácskozásokban szava, belátásánál és véleményének mindig indokolt voltánál fogva, döntő sulylyal birt. Az iskolaügyeknek az egy­házkerületen is erős szószólója volt s ha néha tekintélyes emberek véleményével jött ellentétbe, czélját mégis diadalra vitte. Néha gyanúsítással is léptek fel ellene, de a gyanúsítást visszaverte es legyőzte. Midőn középiskoláinkban a Thun-féle Ent­wurf lépett életbe, bár a pápai főiskola azt egész­ben soha el nem fogadta, mégis alkalmazkodni kellett hozzá. Az előbbi 6 osztályú, kevés prae­­ceptorok által vezetett gymnasiumból lett 8 osztályú főgymnasium, melybe állandó tanerőket kellett alkalmazni nagyobb számban, hogy a szakrendszer szerinti oktatás keresztül vihető le­gyen. Bár ezen tanárok évi fizetése egyelőre igen csekély 400—600 forintban állapíttatott meg, a főiskola jövedelmei ezt még sem bírták meg. uj jövedelmi forrásról kellett tehát gondoskodni. Ezen uj jövedelmi forrás lett a gyülekezetek kö­­zéptanodai évi segély ajánlata, melyről kötelez­vények vetettek, azon kikötéssel, hogy addig fizetendők csak, mig a középtanodának e se­gélyre szüksége leend. A tervbe vett és sikerrel keresztül vitt jövedelmi forrás mint egy 4000 forinttal szaporította a főiskola jövedelmeit. Úgy a tervezésnél, mint a keresztül vitelnél, különö­sen az ellenkezők, nehezen mozdulók és mara­dók meggyőződésénél Kerkapoly eszének és ékes­­szóllásának lényeges és sikeres szerepe jutott. Már régebb idő óta érlelődött a főiskola és egyházkerület vezérférfiaiban a gondolat, hogy a főiskola részére nyilt és térés helyen, díszes uj épület volna emelendő az O-Collegium helyett. E czélból szereztett meg a nagy terjedelmű Csuzi ház és kert; de egy szerencsétlen órában a ke­rület vezetői azon czélból, hogy a főiskolát an­nál könnyebben vihessék át Komáromba, e tel­ket eladták. Az ötvenes években meg érett még is az eszme annyira, hogy az egyházkerület el­határozta uj-épület emelését. De mert a rendel­kezésre álló összeget majd egészben elnyelte az építés czéljára megvásárolt 2 ház és telek vé-3t? felára, a megkezdett építés, melynek vezetésével és felügyeletével Kerkapoly volt megbízva, csak­nem fennakadt. Az egyházkerület ekkor, hogy a nagy bajból szabaduljon, Kerkapoly ajánlatára ismét a nemes hívek, különösen az iskola volt növendékeinek áldozatkészségéhez fordult. Kibo­csátott 50 pengő forintról szólló kamat nélküli kölcsönkötvényeket, az«»n ígérettel, hogy azok időkoronként sorsolás utján be fognak váltatni. A merész eszme szép sikert aratott, mert e czi­­men befolyt az építésre mintegy 16000 forint. Az építésre szükséges többi pénz pedig a főis­kola más czélra szolgáló tőkéiből vetetett fel kölcsönkép, részben utólagos jóváhagyás remé­nyében, a mely adósság „beépített tőkék“ czime alatt szerepelt egész a múlt évig a főiskola szá­madásaiban a midőn utolsó részlete is törlesz­tetett. Az ötvenes években szünetelvén minden köz és politicai élet, Kerkapoly is az iskolának és tanulmányainak élt, de a mint a politicai élet sorompói a nemzet ujraébredésével 1860-ban meg­nyíltak, mindjárt fényes szerepet kezdett ját­szani. Úgy Pápa város, mint Veszprém megye gyüléstermeiben megbámulták tudományát, mély belátását, meggyőző rendszeres érvelését, politi­kai képzettségét, általános figyelmet keltő ékes­­szóllását. Alig hogy a politikai életben szere­pelni kezdett, már 1861-ben némelyek az alispáni székbe, mások országgyűlési képviselőnek szán­ták. E tervezgetésből azonban akkor, közbejött betegsége miatt nem lett semmi. A mi azonban ekkor nem sikerült, bekövetkezett 1865-ben, mi­dőn az enyingi választókerület ritka lelkesedés­sel választotta meg országgyűlési képviselőjének utat nyitva fényes tehetségének, hogy az, az ed­diginél fényesebb és magasabb körben érvénye­süljön. Mi is tudtuk, ő maga is tudta, hogy e lépéssel végleg megvált a pápai főiskolai bölcsé­szeti tanszéktől, a hol, mint később mondá „sze­rencsés volt előkészíteni a jövőt“; de a tanszék­ről hivatalosan nem mondott le mindaddig, mig honvédelmi államtitkárrá ki nem neveztetett. Később lépett ismét közelebbi de már nem oly szoros összeköttetésbe a dunántúli ref. egyház­­kerülettel és annak főiskolájával, a midőn 1883- ban egyházkerületi tanácsbiróvá s azután fő­iskolai világi gondnokká megválasztatott. Kerkapolyi Károlynak 1865-ik év utáni életpályája és szereplése általánosan ismeretes. A

Next

/
Thumbnails
Contents