Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-06-19 / 25. szám
4m DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 404 Az előadásra vonatkozólag dicsérettel kell kiemelnünk szerző azon eljárását, hogy mindenütt bizonyít, s lehetőleg Zwingli saját szavait használja, a mi a megbízhatóságába vetett hitet kétségkívül erősiti. Ezen eljárása tanúja egyszersmind szorgalmának is, mert épen ily módon tűnik ki, hogy Zwingli iratait tanulmányozta, azokból jegyzeteket készített, a mi csak hosszasabb munkával volt lehető. Máskép kell azonban Ítélnünk a nyelvezetről s az előadási modorról. Itt szerző bizonyos sietséget, ki nem forrottságot árul el, különösen azon helyeken, hol Zwinglit védelmébe veszi egyik vagy másik vád ellen. Ezért azután nem igen vet ügyet sem a nyelvezet szépségére, sem — a mi pedig dogmatikai műben elsőrendű kellék — a kifejezések szabatosságára; gondolatmenete szakgatott, egyik pontról másikra szökellő. A nyelvezet szépsége ellen vét, midőn pl. a 11-ik lapon háromszor is ismétli egymásután ezt a kifejezést: „Zwingli át volt hatva az istenség eszméjétől;“ gondolatmenetének szakgatottsága nyilvánul pl. a 1.0-ik lapon kezdődő kikezdésben, melyben a legheterogénebb elemek vannak egymásra halmozva; a kifejezések kevésbé szabatos voltának igazolásául szolgáljon többek közül ezen néhány mondat: „A reformátor a kijelentést fogadja alap gyanánt, a melyen az Isten fogalmát s léteiét igazolja, bizonyítja. Vájjon ez az alap megengedi-e, hogy pantheismusra jusson a gondolkodó fő? Bizonyára igen, ha a mindenséget istennek tekinti. S igyr Zwingli is pantheista, hiszen szerinte Isten a mindenség. Sőt ő tovább is megy s rá lehet fogni eme mondása után: mi más a természet, mint Istennek folytonos és szakadatlan működése, azt is, hogy tulajdonképen materialista (?) De hát pantheista-e valóban ? Pantheismus van-e Istenről alkotott fogalmában. Nincs“ — stb. (17 1.) Vagy a következő helyen (87. 1.): „Zwingli álláspontja az, mely méltán nevezhető determinisztikusnak, ha ugyan el tudnék e szótól a vele járó rendes gondolatot (helyesebben: a rendesen vele járó gondolatot) t. i. a fatalismust választani“ s alább (91. 1.): „Általánosságban jellemezve már a reformátornak elővégzéstanát, arról azt mondhatjuk, hogy determinisztikus jellegű, anélkül azonban, hogy egyúttal fatalisztikus is volna.“ (ügy látszik tehát, mégis csak eltudjuk választani a determinizmust a fatalizmustól.) Ezen felsorolt fogyatkozások daczára is melegen üdvözöljük szerzőt, mint a, fájdalom, még mindig legnagyobb részt parlagon álló magyar theologiai irodalom szorgalmas munkását, s reméljük, hogy szorgalmának gyümölcseivel lesz alkalmunk még sokszor találkozni. Óhajtjuk, hogy sikerüljön működésével az érdeklődést ezen dolgok iránt szélesebb körben is fölébresztenie; részünkről a munkát, melynek ára I frt 20 kr., a legszívesebben ajánljuk olvasóink figyelmébe. Antal Géza. «fr A komáromi tractusban. helv. confession levő árva ekklézsiáknak lajstroma. (Folytatás.) Tizennegyedik árva Ecclésia Bagota. Komárom megyében situáltatva vagyon, melynek földesurai Tek. Ordódy família, Mihály, Imre, Péter urak és Ordódy Pálné aszszonyság, mind pápisták. Ebben tolláltatott az Exercitium ezelőtt 55 esztendővel, kiüzetett a prédikátor Ordódy Kristóf ur által, az utolsó prédikátort hívták Eáczkevinek. Nem instáltak az exercitiumért. Vannak benne Reformátusok 77, Pápisták háromannyian is. Járnak isteniszolgálatra Martosra, mely hozzájok 2 óra. A templomjokat mivel gyenge matériából volt, elrontották a pápisták, és elhordták, a harangot is elvették. Volna erejök uj templomnak építésére. Nincsen sem mester, sem nótárius a ki a gyermekeiket tanítaná, hanem Martoson taníttatják. A plebánus keresztel, esket, temet. Keresztelőtől vészén -5 pénzt, egyházkelőtő] 25 pénzt. Ezenkívül szolgálnak a plébánosnak, szántanak, vetnek, aratnak, kaszálnak, szénát hordanak ; egészhelyes gazda fizet két pozsonyi mérő búzát, félhelyes egyet; a mesternek pedig félannyit fizetnek. Contributiót reformátusok fizetnek flór. 135, dénár 76 és egy nyolczad. Domestica cassába fizetnek flór. 52, dénár 3 és egy nyolczadot. Tizenötödik árva Ecclésia Gyalla. Komárom vármegyében vagyon, mind nemesség; nem emlékeznek reá, hogy valaha Helv. Confessio szerint Isteniszolgálat gyakoroltatott volna ott, s másoktól sem hallották, az exercitumért sem instáltak soha. Vágynak Reformátusok Gyallán 91 lélek, Pápisták hányán lehetnek nem tudják. Martosra járnak templomba, hova kocsin félóra alatt ellehet menni. Hogy valaha Gyallán a reformátusoknak templomuk lett volna, azt soha sem hallották, de volna erejek templom építésre. Sem mesterjek, sem nótáriusok nincsen, ha nem a ki a gyermekét akarja taníttatni, Praeceptort fogad. A halottjaikat magok temetik és arra szabadságot senkitől se kérnek. A Plebánus keresztel, esket. A keresztelőtől és egyházkelőtől össze foglalva fizetnek 8 garast, az esketőtői annyit, a mennyiben a plebánussal megalkusznak. Mikor legolcsóbb 1 arany. A stólán kívül vágynak aPlebánusnak szántóföldjei, rétjei Gyallán, három calcatúrára elvethet 25 mérő búzát, rétjén pedig megterem 8 szekér széna. Mivel nemes helység, Contributiót nem ád, sem Domestica cassába nem fizet. A pesti Commisióra készített Inquisitiója nincsen. Tizenhatodik árva Ecclésia Mots. Esztergom vármegyében. Mikor kezdődött az exercitium benne, bizonytalan, hanem vagyon olyan testimoniálisa, melyből megtetszik, hogy 1646-ban sőt annak előtte is, szabados exercitiuma volt. Mikor tollaltatott, megtetszik az instantiájából, fám«4
