Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-10 / 2. szám

27 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Méginkább tartoznak megakadályozni azt, bogy a létező katliolikusok, ilyféle szabadság engedése által különböző eretnekségekre el ne ragadtassanak, s köteles a fejedelem a maga katholikus alattvalóit, az Istentől neki adott fegy­verrel, oly sok századokkal ezelőtt elfogadott, s oly szé­lesen s messze elterjedt vallásuknak szabad gyakorlásában megtartani s védelmezni. “ (Folyt, köv.) ISKOLÁIG! Ä csurgói főgymnasium első évtizede. (Vége.) Az anyagi sikerről az 1883. ápril havában tartott közgyűlésen jelenti az esperes, hogy „Csurgó városa 5000, 5 egyén együtt 5000, a csurgói egyesek 4000, s egyesek­től s a 21 éves hátralékokból megajánlott s befolyt 6000, összesen 20000 frt s a kerület évi 500 frt ajánlatával gya­rapodott a gimnázium tőkéje.“ Ez eredmény után méltán szól némi keserűség hang­ján: Legyünk nt. közgyűlés jó reménységgel csurgói gim­náziumunk jövője iránt s látva a mind szélesebb gyűrűk­ben terjedező, nem várt, sőt alig reménylhetett jelensége­ket, olvadjon fel szivünk jégkérge s a kik kezdetben ag­gódtak, majd soká gondolkoztak, határozzanak immár és tegyenek gyorsan, áldozzanak ők is, kiki tehetsége sze­rint, mert hátramaradni ott, hol mindenkinek elsőnek kel­lene lenni, a közügy hátrányára történhetik csak. (1883. aug. kgy.) Fájdalom, igaza volt! Sokan voltak előkelő, vagyo­nos egyházi és világi férűaink között lágymelegek, mások kishitüek, kik nem akartak megmozdulni s a mennyiben nem adtak jó példát s másokban is kétséget támasztot­tak: határozottan kárára voltak a nemes czélnak. Az 1884 év őszéu tartott konventen az esperes, ki konventi képviselő is volt, kieszközölte, hogy a konvent által az államtól az egyetemes ref. egyház részére isko­lai berendezés czimén kért 100,000 írtból 30000 frt a csurgói gimnázium nevére vétetett fel; az évi segélyből 5000 frt ugyancsak Csurgó részére aj állítatott fel . . .Ha ezen összeget — mondja jelentésében — szerencsés lesz a magyar ev. ref. egyház megnyerni az államtól, a csur­gói főgimnázium képesitve lesz elérni a czélt, a mire tör­­hetlenül és megszűnés nélkül kell törekednie, t. i. hogy ta­nárainak 1000 frt fizetést és a csurgói lakás viszonyok közt nem mellőzhető természetbeni lakást adjon, hogy igy a java tanerőkben is válogathasson. Csakhogy nem ment ám az itt Somogybán olyan köny­­nyen! Mert bár igaza volt Körmendynek, hogy „a segély ránk fér, sőt azt az 1883. XXX. t. ez. meghozatala által reánk sulyosult igényekkel szemben ma már nem is nél­külözhetjük ; múzeumi alkalmas helyiségek, rajz- zene­2 a téli torna és díszterem, ifjúsági könyvtári helyiség, alkal­mas nagy könyvtári és olvasó terem hiánya, tanáraink V3 részének lakás szükséglete, valamennyinek valóban sze­gényes 600 f'rtos alapfizetése — hangosan kiáltja és bi­zonyítja“: mégis sokan — bár magukat se akarták illően megadóztatni — nem akartuk az állammal közösködni. Kaptunk eddig is, kapunk ezután is tanárokat, mondák: Menjünk vissza a hat osztályú gimnáziumra! Az eszme barátainak ébren kellett lenni s befolyásukat érvényesi­­teni, hogy czélhoz jussanak. Meg kellett győzni a kétke­dőket, hogy a „szerződés az alkotmányos kormánnyal köl­csönös megbeszélés alapján köthető meg és a tanintézet részéről bármikor felbontható; hogy az egyházkerület is már előre sanctionálta a segélyezést; hogy önérzetünket se sértheti a segély, mert hisz közadónk egy részének önczéljainkra visszaíolyővá tétele az. nem könyöradomány, hanem jogos fiúi illeték ; a mostoha múlt egyensúlyozása, a jogtalanság kiegyenlítése ránk nézve.“ (Espérési jelen­tés 1885. aug. kgy.) A vélemények különbözősége világosan kivehető az esperesi jelentés záró szavaiból: „Csak arra kérem a köz­gyűlés tagjait, hogy nagy dolgokhoz méltó nagy elhatáro­zással, kicsinykédé aggályoskodástól ment emelkedettség és érzülettel méltóztassék tárgyalni ez ügyet és akár úgy, hogy zsebünkbe nyúlva s prot. autonómiánk iránti áldozat­kész, mély szeretettel, autonómiánk iránt való féltékeny­séggel magunk hozzuk meg a még szükséges áldozatot, akár úgy, mint az államnak immár teljes korú polgárai örökségünk e részének kikérésével, igénybevételével, igy vagy úgy, minden férfiatlan gyavásitástól menten tegyük fel kölcsönösen egymásról, hogy mindnyájén igaz protes­tánsok vagyunk s magunkat e téren felülmúlni senki ál­tal se engedjük.“ A VIII. osztály s az állami segély igénybevevésé­­nek barátai győztek; a közgyűlés határozatilag kimondta, hogy beruházási czélokra egyszer s mindenkorra 50000 irtot, az évi kiadások fedezésének pótlására pedig évi áta­lányul 8000 irtot kér. 1887. május 10. leirata szerint a vallás és közokt. min. a kért 8000 frt évi segélynek felét — addig is inig a szerződést megköthetné — az 1887—8-dik tanévre utal­ványozta, mert a csurgóit is azon intézetek közé sorozta, a melyeket első sorban kell segélyezni. A nni. miniszter urnák ezen Ígéretével a csurgói fő­gimnázium jövője biztosíttatott. Igaz, hogy a szerződés még ma sincs megkötve, hogy eddig még mindig csak a 4000 frt ideiglenes segélyt kapta az intézet és hogy csak a jövő évben kapja a teljes 8000 illetőleg 8600 frt évi segélyt: de erről a kedvezőtlen pénzügyi helyzet miatt nem tehettek még az intézet iránt legjobb indulattal levő egyházi és világi vezérféríiak se! * * * Végre is Körmendy a csurgói gymnasiumra vo­natkozó programmját 10 év múlva keresztül vitte. És ma ha összehasonlítást teszünk: úgy találjuk, hogy a csurgói intézetben az 1881—2-dik és az 1894—92-ik tanévek a következő különbségeket mutatják : tanuló az 1881—82-dik

Next

/
Thumbnails
Contents