Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-04-03 / 14. szám
219 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 220 Ezután a lelkészválasztási törvényjavaslatnak a meghívásáról és a választási visszaélésekről szóló két szakasza vétetett fel tárgyalásra az illető bizottsági munkálat alapján. Úgy az egyik, mint a másik szakasznál, s mindeniknek egyes §-ainál több érdekes felszólalás történt; végeredményként annyit közölhetünk, hogy a meghívás kelléketil a % többség megállapittatott s hogy a választási visszaélésekre vonatkozó rendelkezések egyfelől szigorítva, másfelől szabatosabban kifejezve lettek. Ezután , a köznevelési és közoktatási szervezetet magában foglaló törvényjavaslat vétetett fel tárgyalásra, az idő előhaladott volta miatt azonban a holnapi ülésre halasztatott a tárgyalás folytatása; addig is megbizatváu a tanügyi bizottság, hogy e tekintetben tegyen fel bizonyos tájékoztató pontokat, melyek a holnapi tárgyalás menetét egyszerűbbé és könnyebbé tegyék. Tizenhatodik ülés, már ez. 30. A jegyzőkönyv hitelesítése után bejelentetik, hogy Géresi Kálmán helyett Dóczi Imre, Bornemisza József helyett pedig Tóth Dániel megérkeztek és igazoltattak. Csernák István helyett a póttag, Bikky Ferencz szintén behivatott. Ezután következett az iskolaügyi bizottság által a tegnapi ülés megbízásából készített munkálat tárgyalása, mely munkálat öt pontban terjesztette elő azon kérdéseket, melyek eldöntése az oktatásügyi törvényhozás jellegére és tartalmára nézve határozott irányt adna. E kérdések közül az első. hogy t. i. akar-e a zsinat szentesítés alá bocsátandó iskolai törvényeket alkotni, már a tegnapi ülésen eldöntve lévén, első sorban a második kérdés vettetett fel: hogy t. i. „részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik-e a javaslat szövege ?“ A zsinat többsége e kérdésre nemmel felelt; ezzel kapcsolatban azonban a harmadik kérdésre kimondotta a zsinat, hogy oktatásügyi törvényhozását csakis azon autonom jogokra terjeszti ki, melyeket az állami törvényhozás szükségképen érintetlenül hagy. A negyedik pontban kijelölte a bizottság a javaslat azon §-ait, amelyek az előbbi szempontból szerkesztendő törvénybe felveendők lesznek. E szakaszmegjeleléseket a zsinat is helyben hagyta. (A kijelölt szakaszok : 415-419, 421—423, 427—28, 435—438,445, 454. 485.490, 496, 499- 508, 510, 513—514, 517—18, 520—1, 524, 529, 530, 532-3, 542-552, 554—5, 558—563, 575-581.) Az iskolaügyi-bizottság teendője leend az idevonatkozó munkálatot a következő ülésszakra beterjeszteni. A következő pontban azt javasolta a bizottság, hogy az ekép alkotandó törvényszakaszok végrehajtása az egyetemes konventre bizassék. A zsinat e kérdés eldöntésébe ez alkalommal nem bocsátkozott bele. Végül azon véleményét nyilvánítja a bizottság, hogy a törvénynek szentesítés alá terjesztése alkalmával fejezze ki egyetemes zsinatunk azon óhaját, hogy midőn a „coordinatio litterariae institutionis“ jogából kifolyólag az állam a mi iskoláinkat is érdeklő törvényeket akar hozni, vagy ilyeneket módosítani, idevonatkozólag egyházi fő - hatóságainknak adassék alkalom véleményüknek előadására. Zsinatunk azonban ezt külön kifejezni nem tartotta szükségesnek, mivel e tekintetben eljárni az egyetemes konvent jog- és hatáskörébe tartozik. Az ülés folyama alatt előfordult egyes személyes természetit invectivákra részünkről e helyen nem akarunk reflectálni s őszintén óhajtjuk, hogy ilyenektől zsinatunk légköre egyszer s mindenkorra ment legyen. Tizenhetedik ülés, már ez. 31. Hitelesítés után Id. Kis Áron tiszántúli püspök többek nevében lelkes beszéd kíséretében indítványt ad be egy Debreczenben felállítandó bölcsészeti fakultás, illetőleg ref. tanárképző intézet tárgyában. A nagyfontosságu indítvány a szombati ülésen fog napirendre kerülni. Ezután Fejes István indítványára, Tisza Kaiméin és Kis Albert hozzászólása után elhatározta a zsinat, hogy a felekezeti tanítók állami segélyezése tárgyéiban az illető szakminisztériumhoz feliratot intéz, melynek szövegezésével a tanügyi-bizottság bízatott meg. Ezután az egyetemes konvent legközelebbi jegyzőkönyvének 167. és 176. pontjai alapján kimondotta a zsinat, először azt, hogy vallásügyi sérelmeinknek orvoslására vonatkozó intézkedések kellő időben való megtételét az egyetemes konventre bízza; ugyanezen testületet bízza meg arra nézve is, hogy a horvát-szlavonországi missiók egyesítésének felmerült eszméjére a két illető dunai kerület véleményét hallgassa meg s ez alapon tegye meg a további intézkedéseket. Következett az egyházalkotmányi bizottság jelentése a hozzáutalt §-ok szövegezéséről. A 22. § a) pontjára nézve elfogadtatott azon szövegezés, hogy a tanítók és énekvezérek együtt válasszanak a magok kebeléből annyi presbytert, ahány lelkészi állomás van; az egyház által feutartott középiskolák tanárai pedig külön, saját kebelükből választanak presbytert. A 34. § után Szeremley Sámuel két §-ban törvényképen kimondani óhajtotta, hogy az 5000 léleknél népesebb egyházak segédlelkészt tartsanak, a 8000-nél népesebb egyházak pedig külön paroehiákra (külön presbyteriummal, lelkésszel és lehetőleg templommal)oszoljanak a lelkipásztori gond gyakorlásának lehetővé tétele érdekében. A bizottság, s ennek véleménye alapján a zsinat bár teljesen méltányolta indítványozó intentióit, ez alkalommal nem törvényhozásilag, hanem csak mint óhajtást ajánlja az egyes egyházak és egyházi hatóságok figyelmébe a fentebbi eszmék megvalósítását. A 74. § 3-ik kikezdése, valamint a 87. 88. §-ok a szöveg szerint maradnak. A 88. § c) pontjából „és az egyetemes konvent“ valamint „beleegyezésével“ szavak töröltetnek. Az i) pontba a „tanár és tanító képzés“ betétetik. A holnapi ülés napirendjére igen fontos iskolai ügyek tűzettek ki. A zsinat most folyó második ülésszaka a jövő héten bezárul; a harmadik és utolsó ülésszak valószínűleg az ősz folyamán fog összehivatni. Révész Kálmán.
