Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-15 / 11. szám
167 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 168 ész“ jogainak kétségbe vonását felfedezni. (Persze a mi olvasóink csak felfegyverzetien szemmel vizsgálódnak és nem erősen nagyitó „mikroskopiumokkal“, a melyek amint látszik, néha csakugyan nem létező dolgokat is valóságok gyanánt tüntetnek fel.) Nem védekezés czéljából tehát, mert erre szükségünk egyáltalán nincs, hanem a nagyérdemű szerző felvilágosítása végett kommentáljuk kissé általa kifogásolt megjegyzésünket, a mivel egyúttal kifejezést adunk annak is, hogy őszintén feltételezzük Nendtwich urról, miszerint nem a sértett hiúság — a mi ellen érvekkel küzdeni nem lehet — hanem kifogásolt észrevételünk téves értelmezése adott alkalmat jelen nyilatkozatára. Teljesen igazat adunk Nendtwich urnák abban, hogy: „a keresztény vallásnak egyedüli kutforrása az uj testamentom“ és hogy „ebből a kutforrásból kell megítélni minden keresztyén felekezetnek tantételeit,“ valamint abban is, hogy: „Nekünk mindegyikünknek a szentirás nyitott könyv, melyhez mindenki férhet,“ és semmi sem áll távolabb tőlünk, mint azon épen nem protestáns felfogás osztása : „hogy a vallásban vakon hinni kell és az észnek nincsen semmi köze hozzá.“ Ámde azért korántsem érthetünk egyet azon állításával, hogy: „a vallásos tantételek és a kath. vallásos dogmának megítélésére csak ép és felvilágosodott ész kell, és semmi más.11 Kell bizon ahhoz egyéb is! Kell hozzá először is az, hogy a ki a vallás felett elfogulatlan Ítéletet akar mondani, ne vélekedjék arról oly kicsinlőleg, mint Nendtwich ur, a ki szerint: „A természetvizsgálók soha (?) legalább a józanabb része, sohasem támadja meg a vallást, a hitet. Ez nekik egészen félre eső dolog, ezzel ők nem foglalkoznak . . .“ (Nyílt levél 4); kell hozzá továbbá az, hogy a ki Ítéletét egyúttal alaposmik is kívánja tekintetni, a maga „ép és felvilágosodott eszét“ a vallástudománynak és különösen a szentirásnak beható tanulmányozásából merített belátással fegyverezze fel, a mi nélkül: „annyit sem ér Ítélete, mint a papiros, melyre Írva van.“ Hát hiszen a természettudománynak is a természet képezi egyedüli kutforrását, ép úgy, mint a kér. vallásnak a szentirás és ebből a kutforrásból kell megítélni minden természettudományi elmélet tantételeit, s nekünk mindegyikünknek a természet nyitott könyv, melyhez mindenki férhet, és bizonyára a természettudósok józanabb része között sem akad senki, aki azt vallaná, hogy az akár általa, akár mások által felállított elméletekben vakon hinni kell és nem a természet maga próbaköve az elmélet igazságának, s ime ugyanazon praemissákból a tudós szerző mégsem ugyanazt a consequentiát vonja le, mint az előbbi esetben, hogy t. i. a természettudományok tételeinek megítélésére „csak ép és fel világosodott ész kell, és semmi más“, hanem azt, hogy: „aki azt állítani merészli, a maga tudományának csak igen csekély mértékét árulja el.u Ezen levont következtetést, a mely azonban, ismét megjegyezzük, nem Nendtwich ur okoskodása szerint folyik az előzményekből, mi teljesen magunkévá teszszük, de nemcsak a természettudományokra alkalmazzuk, hanem ép úgy, vagy még inkább a vallás kérdéseire. Avagy nem ép oly mértékben megkivánható-e a vallásos jelenségekkel való alapos foglalkozás attól, aki a vallás dolgairól akar döntőleg nyilatkozni, mint a természet beható tanulmányozása a természettudományi elméletek megitélőjétől? Valóban nagyon csodálkozunk, hogy épen egy természettudós vonja kétségbe ezt, akit a saját tudománya legalaposabban megtaníthatott volna arra, hogy mennyi tanulmányt, mennyi kutatást igényel a legegyszerűbbnek látszó természeti jelenségek helyes felfogása is s figyelmeztethetett volna arra, hogy amidőn az annyira csodált természettudomány a felsőbb analysis minden segédeszközével sem képes a három test, avagy az elektrostatika kissé bonyolódottabb problémáit, mégkevésbé az oly eg. szénieknek látszó nehézkedési, delejes és villamos ágensek mivoltát és működési módját megoldani s illetve megállapítani, hogy a bonyolódottabb s a mennyiségtan támogatását is nélkülözni kénytelen vegyi, biológiai, stb. kérdésekről ne is szóljunk: akkor talán kissé óvatosabbnak kellene lenni a végetlenül complicáltabb vallási dolgokra (minden félreértés elkerülése végett megjegyezzük, hogy itt nem a katholikus dogmákra és instítutiókra czélzunk) vonatkozó itélethozásban is, különösen, ha azok épen szerző szerint a természettudósra nézve egészen félreeső dolgok, amikkel nem foglalkozik. Nem akarjuk Nendtwich űr eljárását követve az általános vallástudomány és a kér. theologiához tartozó azon tudományokat felsorolni, amelyek az evangélium helyes felfogására okvetlenül szükségesek, hanem csak utalunk az újabbkori protestáns tlieologiai irodalomra, amely sem terjedelem, sem tartalom, sem kiváló művelők tekintetében nem áll mögötte a természettudományi irodalomnak s amely épen úgy a különben mindenki részére nyitva álló evangélium, — mint a természettudományi irodalom a természet, e szintén nyitott könyv helyes olvasásának, értelmezésének czéljából keletkezett s azt hiszszük, hogy Nendtwich űr maga is be fogja látni, miszerint nem alap nélkül találtunk szavai és eljárása között ellenmondást. Midőn ezeket álláspontunk megvilágositása végett elmondani szükségesnek tartottuk, és pedig a nagyérdemű szerző iránt való tekintetből, a Kérdéses röpiratot Lapunk 9. számában tett megegyezéseink teljes fentartásával újólag ajánljuk olvasóink szives figyelmébe. Dr. Horváth József. *) E válasz után, melyet felkérésemre Dr. Horváth József tisztelt kartársam és barátom volt szives megírni s melynek minden pontjával egyetértek, részemről más szavam nem IeItét. mint az, hogy pozsonyi tisztelt laptársunk, (»Evang. egyház és iskola*) hova Dr. Nendtwich ur jónak látott egy szintén hozzám intézett, a fentebbihez hasonló tartalmú nyilf. levelet beküldeni, melynek közlését igentisztelt szerkesztőtársam a 10. számban szükségesnek és helyesnek találta: szükségesnek és helyesnek fogja találni a fentebbi válasz lenyomatását is. S z e r k e s z t ö.
