Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-08 / 10. szám

157 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 158 a téren jár gondolatunk, eszünk s itt nyerünk objectiv ismereteket. — Ez az álláspont bizonyára elég észszerű s ez alapon csalódástól nem tarthat, ki ezt foglalja el. — A józan ész a tér és időbeli határok között mozog s ha a képzelet csalóka ténye néha-néha talán elvonja is a szi­lárd alaptól, józansága visszatereli a térhez s időhöz, hogy azokban keressen valódi ismereteket, melyek kíván­csiságát kielégítsék. — Kutat e józan ész az adott biztos határok között az igazság után s ezt jól teszi; de hogy azon a körön túl menjen s fictiókat alkosson: ellenkezik magával az észnek szabott határával. A vallás lényegében nem egyéb, mint annak a ta­lánynak megoldása, melyet tapasztalati természetmivol­­tunk s erkölcsi életczélunk ad föl nekünk. — Első sor­ban az egyén s nem a közönség dolga; csak amennyiben az egyén saját vallásos viszonyában szükségszerüteg úgy is tekinti magát, mint képviselőjét minden hasonló vallá­sos viszonyok között levő más egyéneknek: ennyiben áll az, hogy a vallás a közönség dolga, mint amely vallásos közönséget keres. — A vallás a legindividualisabb egy­felől, —- a leguniversálisabb másfelől. — Hogy egyéni, mutatja, hogy senki nincs vallás nélkül; hogy egyetemes, mutatja, hogy mindig közönség körében van. — Legtisz­tább vallás az erkölcsi, amelynek körében az ember eléri azt a legfőbb jót, amely után törekszik. — Az erkölcsi vallások között a legmagasabb fokú a váltság vallása, szemben a törvény vallásával. — A váltságvallásban az isteni akarat nemcsak parancsoló, büntető s sujtoló aka­rat, hanem atyai szeretet-akarat, mely a bűnösnek meg­bocsátja bűneit, s daczára bűneinek, az atyával szeretet­­közösségben él. Ez a vallás a keresztyénség, melynek történeti alapja a Krisztusban való kijelentés, — ezen épült fel az isteni üdv s kegyelemben vetett hit. — Az üdv maga nem történeti, hanem történetfölötti, örök; de megvalósul az emberiség történeti életében. — Ami a ke­­resztyénséget illeti, ez az emberiség számára a legjobb, a legkielégitőbb vallás, mely csak létezhetik. Ennek kö­rében megtalálhatjuk, elérhetjük s el is érjük az élet czélját. — A keresztyén ember gyermeki viszonyban áll Istennel, ki számomra többé nem úgy létezik, mint magá­ban élő valami, ki saját természetében elrejtőzködve tar­tózkodik, hanem úgy, hogy ő értem van; úgy, hogy ő vi­szonyban áll velem. — A keresztyénség az engesztelődés és váltság vallása s mint ilyenben az Istenről alkotott fogalmak nem elméleti ismeretek, hanem Istennek az em­berek s világhoz való viszonyából folyó tapasztalati dol­gok. — Egyúttal a kér. emberről szóló tételek sem elmé­leti ismeretek, hanem ugyancsak tapasztalati tények, me­lyek az embernek Istenhez s a világhoz való élő szemé­lyes viszonyából erednek. — Az alap a keresztyénség számára nem más, mint Krisztus történeti személyisége, ki az engesztelés s váltság nagy munkáját végrehajtá.— A keresztyén embernek minden vallásos fogalma, tétele, vallomása tárgyias alapot a Krisztusban tett kijelentésben talál, amely kijelentésnek a bizonyságai az uj-szövetségi iratok. — E kijelentés tartalma, az engesztelődés s vált­ság történelmi ténye, létesült Krisztusban. Maga a kije­lentés nem más, mint Istennek önki nyilvánítása az embe­rek előtt. — Istennek akarata a természet rendjében, az erkölcsi világrendben s az üdvrendben nyilatkozik az em­berek számára. E rendek, valamint az azokban nyilat­kozó isteni akarat fokozatosak. — A természet rendjében az értelmes gondolkozás; az erkölcsi világrendben az er­kölcsi Öntudat; az üdvrendben a hit számára nyilatkozik Isten. — A hitben lesz az ember bizonyos az isteni ke­gyelemről. — A Ilit a keresztyénségnek, mint az üdv val­lásának a tartalma. — Krisztus adta ezt nekünk, ki nem újat alkotott ugyan ezzel, de betölté azt, ami az ő eljö­veteléig betöltetlen maradt, amint maga mondá: „ . . .azért jöttem, hogy a törvényt betöltsemú 0 saját személye s munkája által megvalósitá Isten országának tagjai szá­mára a föltételeket. — E föltételeknek bizonyságai az újszövetségi iratok, melyek a Krisztusban lett isteni ki­jelentés történelmi bizonyítványai s mint ilyenek a hit­tannak első forrásai. Az egész szentirás is forrás, hiszen az ószövetség az erkölcsi kijelentés, — az új pedig az üdvkijelentés forrása. — Az egész szentirás nem puszta ismeretforrás a kér. hit számára, hanem egyúttal zsinór­­mérték is a kér. hittan előadására nézve. (Vége köv.) Jéna. Tüdős István. Y VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Iskolalátogatás. A főiskolai igazgatótanács ki­küldöttei, nt. Csonka Ferencs és Kiss Gábor urak az elmúlt hét első felében meglátogatták a pápai theol. akadémián és főgymnasiumban működő tanárok előadásait. — A pápai takarékpénztár ez évben is 40 irtot volt szives adományozni főiskoláink szegény tanulói ré­szére ; mely összegből 10 frt a theologusok, — 30 frt a gymn. tanulók között osztatott ki. — A Takácsin, márczius 1 -én, a dunántúli ref. egy­házkerület által Pápán felállítandó prot. leánynevelő in­tézet javára rendezett jótékonyczélu előadás fényesen si­került, A rendező egyház 75 irtot küldött be Pápára, az egyházkerületi pénztárba. A műkedvelők u. m. Gáthy Zol­tán ének és zenetanár, Paizs Géza, Czike Pál, Nagy Ist­ván, Ballá Dezső, Czike Imre urak, Bállá Ida, Miklós Mariska, Szekeres Gizella és Flóra kisasszonyok fogadják az egyháztanács köszönetét. Nemkülönben azon vendé­geink is, kik Pápáról, vidékéről. Szemeréről mintegy 50-en bennünket jelenlétükkel megtiszteltek. Az elnökség. — Az egyházalkotmányi albizottság múlt hó 23—27. napjain Budapesten tartott tanácskozásáról any­­nyit írhatunk, hogy a hatáskörébe eső előmunkálatokat általánosságban elfogadta; a részletekre nézve azonban pár ponton fontos változtatásokat tett. Az albizottság mun­kálata rövid időn ki fog nyomatni s a zsinatot előkészitő

Next

/
Thumbnails
Contents