Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-01 / 5. szám
77 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 78 zösen előforduló néhány tárgyon (vallás, magyar nyelv, földrajz, torna) kívül két idegen nyelv, a német és franczia. A latint és görögöt tehát, — mint látjuk, — végkép elejti. Megkísértem most már röviden leirni E. tervezetét, hár nem könnyű dolog, mivel középiskoláink mostani szervezetétől oly sok lényeges vonásban eltér s ez eltéréseket az érveknek oly gazdagságával indokolja, hogy nehéznek látszik a legjellemzőbbek kiválasztása s az eredetinek megfelelő hu képben való csoportosítása. Tervezetében legmagasabb szempont mindenesetre a nemzeties irány s legfőbb czélja „egyöntetű s határozott nemzeti jellegű nevelésben részesíteni azon társadalmi rétegek fejlődő nemzedékét, melyek az elemi oktatásnál többet adhatnak gyermekeiknek.“ A nemzeties irány mellett még két dolgot tol előtérbe, a testi nevelést és az aesthetikai érzék fejlesztését. Tagadhatatlan tehát, hogy a nevelés és oktatásnak épen azon oldalait részesíti legfőbb figyelemben, melyeknek elhanyagolását eddig a legsajnosabban éreztük. Nemzeties irányzata mellett természetesen korunk divatos áramlatának zászlaját követi s középiskolája határozottan reális irányú; annyira, hogy a vallást egészen kihagyja a tanítandó tárgyak közül s a helyett fölveszi a gyorsírás és kézművesség tanítását az 5 alsó osztályban. Tantárgyai megválasztásában és elrendezésében a gyakorlati élet rá nézve az irányadó s épen ezért jórészt megegyeznek azok a Bokor tervezetében felsoroltakkal. Középiskolája szinte két részre oszlanék. Az alsó fokozat 5 osztálylyal a szerényebb igényű növendékek számára, melyében a magyar nyelv dominál heti 6 órával s ennek daczára a heti összes óraszám nem haladja meg a 25-öt, noha ebből még négy óra testgyakorlatra esik. Itt tehát a túlterhelés kérdésén gyökeresen segítve van. A felső fokozat 4 osztálylyal a tudományos pályákra törekvők részére, melyen át szinte a magyar nyelv szerepel a legtöbb órával s a heti óraszám 26—83 közt váltakozik azért, mivel fölveszi a francziát és latint mint alternative kötelező tantárgyakat s a görögöt és ábrázoló mértant mint facultativ tárgyakat. A tanulóknak ugyanis szabad választására lenne bízva, hogy latint tanulnak-e vagy pedig francziát; mig a görög nyelvet és ábrázoló mértant csak épen azok tanulnák, kiknek kedvük van hozzá vagy jövendő életpályájukra szükségesnek gondolják, E két tervezet tehát, mint látjuk, merész kézzel ragadja meg a középiskola kérdését s minden közvetítést mellőzve, szilárd következetességgel építi fel az egységes középiskola tervét, kitűzött elve szerint. S olvasva a sokszor valóban meggyőző indokolást, szinte gondolkodóba eshetik az ember, hogy tekintettel a jelen állapot elvitázhatlan bajaira, nem mutatják-e épen ezen tervezetek a a helyes utat, melyen haladva mind e bajok elkerülhetők lesznek? De bár tagadhatlan, hogy sok oly eszmét vetnek fel, melyek a középiskola reformjánál nélkülözhetlenek lesznek, összeségükben tekintve messze állanak attól, hogy aggály nélkül alkalmazhatók lennének. Különösen pedig a Bokor tervezete. Hisz ez valóságos revolucziót idézne elő a közoktatásügy terén. Fölforgatna és fejtetőre állítana minden eddig létezőt. Pedig az ily merész felforgatás veszedelmes minden téren, de legkevésbé szükséges és kívánatos az oktatás és nevelés körében, hol a múlt idők tanulságos hagyományaival és szellemi vívmányaival való szerves összeköttetés épen saját érdekünkben leginkább megőrzendő. S hogy ezen a téren is lehet újat és jót létrehozni ily merész forradalom nélkül, azt Anglia példája bizonyítja. Hiszen már mostani tanterveink is a szükségesnél sokkal kevesebb tért engednek arra, hogy a tanár nevelői munkásságát kellően kifejthesse s tanítványának ne csak az eszét tömje és élesítse, hanem a szivét és lelkületét is nemesítse. Hát még ez a tervezet, mely legfőbb czélul épen csak az értelem művelését tűzi ki; mely a szív és kedély nemesítésére szolgáló eszközökről nem gondoskodik, mivel azt tartja, hogy a müveit értelem maga megtenni ezeket a jó gyümölcsöket! Pedig hogy kiművelt értelem s más oldalról nemes szív és jó erkölcs épen nem föltételezik egymást, az élet eléggé igazolja. Annak káros voltát, hogy a classicus irodalmakat teljesen mellőzi, nem akarom bizonyítgatni, mivel e kérdést már számtalanszor fejtegették. De ennek kárpótlásául legalább a nemzeties irányt igyekezett volna nagyobb mérvben előtérbe juttatni! Meglehet, hogy Bokor tervezete szerint igen életrevaló embereket lehetne nagyra növeszteni, kik Ausztráliában úgy mint Amerikában jól meg tudnának élni; de — úgy hiszem — nekünk nem ily világpolgárokra van szükségünk s én előttem egészen másféle eszményképe lebeg a magyar ifjúnak. Azt azonban el kell ismerni, hogy tervezete egy határozott alapelven épül fel s mindvégig következetes, ügy látszik, a positiv philosophia elveit alkalmazta az oktatásra; de épen e pliilosophiai elvek szigorú keresztülvitele tette igazságtalanná az életnek más nem kevésbé positiv .kívánalmai iránt. A másik tervezet bár szinte radikális reformokkal lép fel, mégis inkább tekintetbe veszi a jelen állapot követelményeit s ezért középiskolájának felső folyamán meghagyja a latint, sőt a görögöt is mint facultativ tárgyat. Ez tehát már inkább elfogadható volna alapul az egységes középiskola megvalósításánál, annyival inkább, mivel a nemzeties irány és a testi nevelés, melyekre tervezetében kiváló figyelmet fordít, csakugyan megérdemlik, hogy iskoláinkban sokkal nagyobb tért nyerjenek. Azonban a hasznossági elv mértékfeletti szeretete őt is oly túlzásra viszi, hogy az alsó folyam 3 osztályában a mesterségeket és gyorsírást is mint rendes tárgyakat óhajtja taníttatni; sőt a vallást egészen kihagyja a tantárgyak sorából. Ami egyelőre oly meglepőnek látszik, hogy az ember hirtelenében nem tudja, vájjon feledékenységnek tulajdonitsa-e, vagy pedig azért történt ez, hogy az óraszám minél kevesebb legyen s az oly sokat kárhoztatott túlterhelésnek még árnyékát is eltörölje. Később talán még megpróbálnak bennünket hozzászoktatni az ily eszmékhez; de annál inkább igyekeznünk kell azon, hogy
