Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-01 / 5. szám
71 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 72 vallom, megijesztett az a merészség, mely t. Császár ur ezen kijelentésében nyilatkozik. Hogyan!? hát több mint egy évvel a pénztáros halála után annak veje nyilatkozik, hogy a keresett pénztár ő nála van? Hisz akkor ő örökölte azt a pénztárt! No, ez olyan példa lenne a közpénztárak történetében, melyre jövőben — úgy vélem — sokan szeretnének, mint praecedensre hivatkozni ; de jogosultságát talán Hombár Mihály ur se tudná kimutatni. De hagyján az öröklés, hisz kijelenti, hogy kész a pénztárt bármikor átadni. S ez az, amit nt. számvevő urnák figyelmébe különösen ajánlok. A pénztár az 1888 aug. jegyzőkönyv szerint, tehát már valamivel előbb, 2043 irtot tartalmazott. Ehhez kellett volna jönni évenként bizonyos összegnek a köztartás jövedelméből, —1 ami az én időmben 300 frt körüli összeget tett ki évenként, — mely most csak 200 írtjával számítva is 1890 őszére 600 frt lenne; továbbá 2043 írtnak három évi kamatja 490 frt a kamatok kamatjai nélkül, tehát növekedésnek kellene lenni 1090 azaz ezerkilenczven írtnak. Hogyan ad ő át 3133 irtot, mikor csak azt vette be, ami esetleg hozzá utaltatott? Sőt hafelteszszük, hogy az évi convictusi megtakaritás máshova adatott, hogyan fog csak a kamatokkal 2533 írtra nőtt összegről is beszámolni ? És pedig, nemde igazam van nt. számvevő ur, hogy ezzel az összeggel csakugyan be kell valakinek számolni a köztartás javára? Ismételve figyelmébe ajánlom tehát az ügyet, mely végre is nem az enyém csupán, hanem mindnyájunk ügye. Azt hiszem, a számvevőnek nemcsak az a tiszte, hogy az előterjesztett számadások tételeit összegezze, hanem jogosult, sőt köteles felügyelni, ellenőrzést gyakorolni az egyházmegye összes vagyona felett. Ha teliát az ■1888-ki aug. gyűlés jegyzőkönyvét kezébe véve, meggyőződik arról, hogy amit állítottam, igaz, s a következtetésben sem tér el tőlem, kérem, hogy ismert ügybuzgóságával emelje ki e pénztár ügyét a homályból. A szavazatmulasztási bírságok fizetését pedig — ha már azokat a közjó megkívánja — utalja azon tárczákhoz, ahonnét fedezendők. Tisztelettel vagyok Alsó-Segesd, 1891. január 13. Bak la Károly lelkész. Az egyházalkotmányi törvényjavaslat. (A kiküldött albizottság munkálata.) Általános határozatok. A törvények 1-től 6. §-áig a küldöttség módosítást nem tesz. A 6. §. után a következő §. lenne felveendő: „§. Az egyházi közigazgatási bíróságot a IV. részben szervezett hatáskörben és eljárás szerint, az egyházmegyei és az egyházkerületi tanácsok gyakorolják.“ A törvény 7. §-a marad. A törvény 8. §-a törlendő. A törvény 9. 10. §-ai maradnak. I. RÉSZ. Az egyház képviseleti s kormányzati hatóságairól. A 11. 12. §-ok maradnak. A törvény 13. §-a helyett: §. „Az anya-, társ- és leányegyházak közötti közigazgatási viszonyok és ezek alapján keletkező jogok és kötelességek, az érdekelt egyházközségek közt létrejött egyesség s ennek nem sikerülése esetében bármeljdk félnek előterjesztésére az illető egyházmegyei tanács s felebbezés folytán az egyházkerületi tanács által állapíttatnak meg.“ A törvény 14. §-a helyett: §. „Az njonnan alakult egyházközségnek az általa eddig más egyházközséggel közösen használt egyházi és iskolai vagyonból, csak az esetben lehet a hozzájárulás arányában jogos követelése, ha ez a jog annak idejében formaszerü szerződésben világosan kiköttetett. A követelés fölött az egyházmegyei tanács s felebbezés folytán az egyházkerületi tanács határoz.“ A törvénynek 15 — 19. §§-ai maradnak. A 20. §. helyett: §. „Az egyházközség választja: a rendes lelkészt, (a lelkészválasztási törvény értelmében) továbbá a presbytereket és egyházközségi gondnokot.“ „Azokban az egyházközségekken, a melyekben uj teher kivetése, egyházi fekvő birtok eladása s vétele, cse" reszerződés és kölcsönügylet az 188%. évi országos zsinat előtt is az egyházközség elhatározása alá tartozott, e gyakorlat továbbra is fenntartatik.“ „Újabb teller kivetése csak egyházmegyei jóváhagyás után, ingatlanok adásvételére, csereszerződésre, s kölcsönre vonatkozó határozatok csak egyházkerületi jóváhagyás után hajthatók végre.“ A 21. §. helyett: „Mi módon gyakorolja az egyházközség az előbbi §-ban említett ügyek feletti határozás jogát, azt az illető egyházkerület állapítja meg.“ A törvény 22—27. §§-ai változatlanul maradnak. A 28. §. igy módosítandó: „A presbyterium hatáskörébe tartozik: 1. Uj teher kivetése, egyházi fekvőbirtok eladása és vétele, csereszerződés és kölcsönügylet feletti határozás, a mennyiben e jog a 20. §. értelmében kivételesen az egyházközség részére fenntartva nincs.“ Teendője továbbá: 2. Az egész egyházközség vallásos és erkölcsi életére gondosan felvigyázni, s a vallásosság és közerkölcsiség hanyatlását mind egyeseknél, mind családoknál czélszerü egyházi eszközökkel erélyesen meggátolni, ennélfogva a törvény értelmében az egyházfegyelmet gyakorolni. Az egyházfegyelem gyakorlására vonatkozó szabályren
