Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-20 / 51. szám

829

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

zsinati tagok helyüket, felemelkedett Kun Bertalan püspök tiszteletre méltó alakja s a zsinati tagok általános figyelme között a következő beszédet tartotta:

„Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt az ülést megnyitnám, egy pár szivből származó üdvözlő szót intézhessek a mi szeretve tisztelt világi elnökünkhöz. Az örömhír, mint fehér galamb már korán beszárnyalt a terembe, hogy elnökünknek ma örömnapja t. i. születésének évfordulója van. (Általános lelkes éljenzés. A zsinati tagok felállauak.) Az isteni gondviselés megengedte érni azt, hogy tettekben dúsgazdag életének 61. évfordulóját érte el. Az örömhír mint egy villámszikra hatott szivünkre és felkeltette lelkűnkben mindazokat a nemes érzéseket, melyekkel iránta viseltetünk, hogy azoknak kifejezést adjunk.

Felsorolhatnám Nagy méltóságod érdemeinek egész sorát, melyeket a haza, a vallás, az egyház körül mindnyájunk elismerése szerint méltán szerzett; de ismerve szerénységét, csak arra szorítkozom, hegy azon a hangon szóljak, a melyet a mi szerény egyházi körünk és szivünk érzése sugall, azt kívánom, hogy midőn az isteni gondviselés életépek 61-ik évfordulóját megérni engedte, fogadja tőlünk azt a szives kívánságunkat, hogy még számtalanszor érje meg születése napját családja, egyházunk és a haza örömére. Eltöltött életéveinek kétharmadát már a haza és egyház szolgálatában töltötte. Hiszen ott láttuk már fiatal korában a küzdők sorában, akik védelmezték a mi autonómiánkat, a megtámadások ellen. És később, midőn politikai pályájának magaslatán állott, akkor is mindig szívesen gondolt egyházunkra s időt vett magának hogy egyházunknak szolgálatokat tegyen. Azt kívánom a zsinati tagok nevében, hogy Nagyméltóságodat az isteni gondviselés éltesse még sokáig s adja megérni azt az Örömet, amit egy családapa megérhet gyermekeiben, és a melyet honpolgár megérhet iránta hálás polgártársai vonzalmából. Az Isten sokáig éltesse!

Lelkes éljenzés követte e szívből jövő s szívhez szóló szavakat, melyekre Tisza Kálmán a következő meleg szavakban válaszolt:

„Annyira megleptek és elérzékenyitettek ő méltóságának hozzám intézett szives szavai, hogy egyszerit köszönetnél többet mondani alig tudok. Én az isteni gondviselés különös kegyelmének tekintem azt, hogy megengedi, hogy a mely téren működésemet mint fiatal ember megkezdtem, öreg napjaimban még szolgálhassak azon egyháznak, melynek hű fia voltam, vagyok és leszek véglehelletemig. Ezek után csak egyszerűen ismételve köszönetemet, magamat szives jóindulatukba ajánlom. (Lelkes éljenzés.)

Olvastatott Antal Gábor és Őzike Lajos oly értelmű indítványa, hogy a lelkész választási törvénynek megfelelöleg egyetemes tanitóválasztási törvényt is alkosson a zsinat. Áttétetett az egyházalkotmányi bizottsághoz.

Következett a tegnapi vita folytatása. Gr. Tisza Lajos módositványa mellett Lengyel Imre, Szeremley Sámuel, Szász Károly püspök, Várady Gábor, Darányi Ignácz és Ritoók Zsigmond; ellene pedig (vagyis a nagyobb

830

egyházak több szavazata ellen) Kovách Károly, Szabó Fűdre, Ragályi Béla, Vályi Lajos, Szarka Boldizsár, Kiss Albert. Kovács Albert és Segesvári József nyilatkoztak. A mái napon tehát 14 beszéd volt, az egész vita folyamán (2 + 13 f- 14) huszonkilencz; ebből tiz, vagyis az összes beszédek több mint harmadrésze dunántúli képviselők ajkáról hangzott el. A zsinati tagok közül minden negyedik beszélt. Nem csoda tehát ha az érvek tárháza ép úgy kifogyott, mint a türelem fonala ; nem csoda, hogy az utolsó szónokot, a délutáni 1 órakor beszélni kezdő Segesváry Józsefet már alig akarták meghallgatni, bárha sokáig azt sem lehetett kivenni, hogy melyik álláspont mellett nyilatkozik. Egyfertály volt kettőre, midőn a vita berekesztetvén, az eredeti javaslat szövegéhez legközelebb eső módositványra, a gróf Tisza Lajoséra a névszerinti szavazás elrendeltetett.

Jelen volt 102 képviselő, az elnököket nem számítva- Közülök 65 igennel, vagyis a gr. Tisza Lajos módositványára; 37 nemmel szavazott. Távol volt 7 képviselő. Ekép gr. Tisza Lajos fentebb ismertetett módositványa 28 szótöbbséggel elfogadtatott.

Jól tudván, hogy érdekelni fogja a t. olvasókat a szavazatok személyszerinti megoszlása, közöljük a teljes névsort, külön megjelelve kerületünk képviselőit.

Igen nel szavaztak: Ádám Kálmán, Antal Gábor(l) B. Bántfy Dezső, Barth a Lajos, Bedőházi János, Beöthy Zsigmond (2,) Bernáth István, Gr. Bethlen Gábor, Darányi Ignácz (3,) Dávidházy János, Déesey Lajos, Deésí Gyula, Gr. Degenfeld Lajos, Gr. Degenfeld József, I)oroghi Lajos, Dull László, Futó Mihály, Géresi Kálmán, Gödé Károly, Gyarmathy Miklós, Győri Lajos, Hajnal István. Hegedűs Lajos, Hegedűs Sándor, Horthy István, Kolozsvári Sándor, Kovács Antal. Kovács Ferencz, gr. Kuun Géza, Lénárt József. Lengyel Imre, Losonczi Mihály, Mezev Albertit, Molnár Béla (4), Nagy Ferenez, Nagy László, Pánczél Károly, Pap Gábor (5), Parády Kálmán, Révész Kálmán (6), Ritoók Zsigmond, Sipos Pál, Soltész László. Somkereki Miklós, Szabó János, Szalay Ferencz, Szász Domonkos, Szász Gerő. Szász Károly, Szél Kálmán, Szeremley Samu, Szeremley József, Széky Péter, Szilády Áron, Szilágyi József(7), Szilassy Aladár, gr. Teleky József. gr. Tisza Lajos, Tóth Sámuel, Ujfalussy Sándor, Zeyk Gábor, Várady Gábor, Vári Ferencz, Tass Tamás, Véghely Dezső (8.) összesen (65).

Nem-mel szavaztak: Antalfy László, Baksav Sándor, Begedy István (1). Bencsik István, Bernáth Elemér, Bornemisza József, Osernák István, Őzike Lajos (2), Debreczeni Gábor, Farkas Ábrahám, Fejes István, Izsák Dezső, Kiss Albert, Kiss Áron, Kis Gábor (3), Koncz Imre, Konkoly Thege Gyula (4). Konrád László, Kopré Ferencz, Kovács Károly, Kovács Albert, Körmendy Sándor (5), Kulin Imre, Lengyel Sámuel, Lukács Ödön, Metzner Béla, Mitrovics Gyula. Nagy Pál, Peterdy Károly, Ragályi Béla, Segesváry József, Szabó Endre, Szabó Kálmán (6), Szabó Károly, Szarka Boldizsár, Szinnyei tíerson. Összesen 37.