Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-20 / 51. szám
823 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. feljegyezve, a vita folytatása a holnapi ülésre halasztatott. Ötödik ülés, decz;. 12. A jegyzőkönyv hitelesítése és némely igazolások bejelentése után következett a 9. §. felett a múlt ülésen megkezdett vita folytatása. Kolozsváry Sándor véleménye szerint a jelen zsinat czélja az, hogy a legutolsó tiz év alatt az egyházalkotmányi törvényekben tapasztalt hiányokat pótolja, a szükséghez képest módosítsa. A konvent nem tartotta szükségesnek az unióról szóló kilenczedik szakaszt megváltoztatni, mert az egy kompromisszum, melyet csakis mind a két fél beleegyezésével és hozzájárulásával lehet módosítani. Visszapillantást vet az erdélyi református egyház történeti fejlődésére. Egykor Erdély támogatta a magyarságot e hazában, most az erdélyi protestáns magyarságot a nemzetiségek fenyegetik s ezért örömmel és hálával fogadták az uniót, de nemcsak ezért, hanem azért is. mert a magyar protestánsok egységére, erősítésére nagy szükség volt, hogy minden áramlattal és támadással szemben erősen álhasson. Kovács Alberttel polemizálva, ismerteti az erdélyi egyházkerületek szervezetét s konstatálja, hogy az egyházkerületi közgyűlésnek még ama tagjai is, a kik mint esperesek és jegyzők hivatalból tagjai, az illető egyházak által választatnak, a többi tagjai meg pláne közvetlenül választatnak. Meggyőződése az, hogy az unióval csak az egyházalkotmány sarkalatos tételeinek egysége czéloztatott, és ezzel az egységgel az unió fönnállhat s az erdélyi egyház is működhetik az egyetemes egyház javára. Visszautasítja azt a vádat, hogy Erdélynek jelenlevő képviselői e díszes gyülekezet nívóját bármily tekintetben is alá sülyesztették volna. Tisza Kálmán megjegyzi, hogy maga is tudja, hogy itt az erdélyi képviselők személyét és egyéniségét senki sértő szóval nem illette. Csak az erdélyi képviselők választási módja ellen van némelyeknek aggodalma. Kéri egyébként a képviselőket, hogy miután a tárgy pro és kontra már eléggé ki van merítve, igyekezzenek lehetőleg röviden szólni. Kiss Albert Kolozsváry állítását czáfolja. Nem áll az, hogy ők az erdélyi egyházkerületet uniformizálva, kényszerzubbonyba akarnák öltöztetni. Sőt ellenkezőleg a többi négy kerületet akarják kiszabadítani egy kényszerzubbonyból, melyet az alkotmányos szervezetben mutatkozó különböző, eltérő eljárás képez. A kompromisszum megváltoztatását éppen a szabadság érdekében állónak hiszik. Hiszen az erdélyi egyházban is nagy számmal vannak, a kik a presbyteri rendszert óhajtanák. Erdélyben — úgymond — sajátságos felfogás érvényesül. Az erdélyi kerületi gyűlés törvényt hozott és az igazgatótanács ennek a törvénynek teljhatalmú végrehajtó közege. Ez pedig nem presbyterialis rendszer. Emlékezteti a zsinatot, hogy a 100 év előtti zsinat is azért lett eredménytelen, mert akkor a lengyel kódex alapján akarták reformálni az egyházalkotmányt. Most ép igy akarják az — erdélyi kódex alapján. (Felkiáltások: Nem áll! Nem úgy 824 van!) A konzisztoriális rendszer megtestesítője az az igazgatótanás, a mely Erdélyben a legfőbb hatalmat gyakorolja. A mi az uniót illeti, az Erdélylyel valót, örömmel üdvözli. Az unió az alkotmánynak sarkalatos pontjaiban való egység — azt mondá Kolozsváry Sándor. Igaza van, és ilyen unióval bátran meg lehetnénk elégedve. De igen sok sarkalatos pontja az erdélyi egyházalkotmáuynak* teljesen eltér a zsinat által megállapított egyházalkotmány sarkalatos pontjaitól. Felolvassa az erdélyi kodifikáló bizottság jelentését, melyből kitűnik, hogy többen akarták a zsinat-presbyteri rendszert Erdélyre nézve is elfogadni. A mi az Erdélyivel való uniót illeti, ő is örömmel üdvözli, nem kívánja, hogy az teljes unifikáczió legyen- De az erdélyi egyház a mi zsinati törvényhozásunkon kívül még azt is vindikálja magának, hogy a mi zsinatunk törvényeit általa hozott törvényekkel fölülbírálja. 1883- ban a kolozsvári külön kodifiikált törvény a legsarkalatosabb tétételekben eltér a mi törvényeinktől. Hát ez nem unió. 0 azt akarja, hogy legyünk egységesek* erősek a nemzetiségekkel, a hatalommal a ránk zúdulható különféle veszedelmekkel szemben s épen ezért Begedi képviselő ur indítványához csatlakozik, hogy a többi négy egyházkerületet érdeklő ügyekben az erdélyiek ne szavazzanak. Noha megvallja, sokkal jobban szeretné, ha a zsinat Fejes István képviselő ur indítványát fogadná el és a kérdést megfontolás és javaslattétel végett, külön e czélra kiküldendő bizottságnak adná ki. Tisza Kálmán elnök: Hogy egyes egyházkerületek végzései miként jöttek létre, ennek birálgatásától tartózkodni méltóztassanak, arra kérem a zsinati képviselő urakat. Kiss Albert: Én nem bíráltam, csak a tényeket mondtam el. Tisza István: Megfogadom az elnöki székből elhangzott figyelmeztetést és tartózkodom olyan dolgok felemlitésébe belemenni, a melyek 'a szenvedélyek felkeltésére volnának alkalmasak. Ha az erdélyi egyházkerületet egy olyan sablonba erőszakoljuk bele, a mely az ottani viszonyoknak nem felel meg, ezzel csak azt érjük el, hogy gyengítjük a kerület fejlődését. Kérdi: mikor járunk közelebb a kényszerzubbonyhoz, akkor-e, ha a kisebbség véleményét akarjuk ráerőszakolni a többségre, vagy akkor-e, ha a többség véleményét akarjuk ráerőszakolni a kisebbségre? Beöthy Zsigmond módosításával a szakaszt elfogadja. Körmendy Sándor: A javaslat szövegét nem pártolja. mert olyanok fognak döntőleg folyni be ügyeink intézésébe, a kik nem ismerik a mi viszonyainkat. Beöthy Zsigmond javaslata nem javasol semmit, mert a mi legcsekélyebb, az erdélyiekkel való uniót sem képes biztosítani, küriarchikus irányzat megtestesülését látjaaz erdélyi egyházkerületben. Fejes indítványához csatlakozik. Ritoók Zsigmond: .Togi alapra áll. Ha egyszer megengedtük a tiz évvel ezelőtt tartott debreczeni zsinaton azt, hogy a magyarországi négy kerület ügyeinek intézésében az erdélyi egyházkerületnek szavazata legyen, azt a jogot tőlük jogosan a mostani zsinat sem vonhatja meg.
