Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-22 / 47. szám
755 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 756 Ezeken kívül mutogattak némely egyházak prédikátorai nevével hamisított bizonyítványokat, melyekben az illetők elismerik, hogy bizonyos pénzbeli alamizsna-összeget, majd annak idején töltik átveendőt, tettek le náluk biztosság okáért, holott pedig egy krajczárt sem tettek le. Ilyen költött bizonyítvány a következő: Alolirott jelen levelemmel megismerem és vallom, hogy Szakmán János és Pápai István urak, a győri ekklézsia küldöttei és megbízott követei azon összeget, melyet a felsőbb részekben templom és iskola építésére a jó pártfogóktól alamizsna képpen kaptak, u. m. 87 frtot és ugyanannyi dénárt, visszatértükig kezeimbe tették le; mely összeget a szent ekklésiának nevezettek visszajötfcekor hogy minden hiány nélkül vissza fogom szolgáltatni, ezennel kötelezem magamat. Minek nagyobb hitelére adtam ezen elismerő Írásomat, saját kezem aláírásával és szokott pecsétemmel megerősítve. Kelt Tótfalun 1750 Die 13. Xbris. Josephus Marton, ecclesiae insulanae Tothfalusianae Minister. (L. S.) A gonosz zsebelők azonbau nem sokáig űzhették gazságukat, mert midőn 22-én Tass községébe mentek, s az ottani prédikátor, az éles elméjű Veszprémi Gergelynek bemutatták magukat, ebben több helyes okoknál fogva gyanú támadt, vájjon nem csalárd járatban vannak-e ? s ugyanazért éjszakára" magához vevén okmányaikat, azokat mind maga figyelmesen megvizsgálgatta, mind pedig több értelmes embereknek megmutatta. A csalók neszét vevén az irányukban támadt gyanúnak, s nem is bízván ügyükhöz, irományaikat a prédikátornál hagj'va, a községből megszöktek. Veszprémi Gergely és azok, kikkel tanácskozott, most már egész biztossággal csalóknak tekintették a szökevényeket, s ugyanazért Deczember 23-án lovasokat küldtek üldözésükre, kik rájuk akadván, vissza is kisérték őket. Az elrémült csalók csakhamar bevallották, hogy minden okmányaik hamisítottak, minélfogva előbb a község börtönébe zárattak, majd pedig kocsira tétetve fegyveres őrök kíséretében Pestmegye Alispánja Horányi Gáborhoz küldettek Budára. Odaszállittatásuk azonban nem történt minden nehézség nélkül, mert több Ízben megkísértették a menekülést, s majdnem sikerült is az nekik, midőn Taxonyhoz közel az ujonczok összeírása végett a községekbe utazó magyar katonákkal találkoztak, kiket —■ kezeikkel integetve nekik — kiáltozva kértek, hogy szabadítsák meg őket a megyére szállítóktól, — ők készek beállani katonának. A katonák kaptak az alkalmon és siettek segítségükre; a kisérő őrök azonban gyors ügetésre nógatván lovaikat, elsurrantak a katonák mellett, s kikerülték, hogy azok segítségével a csalók szabadságba helyeztessenek. Általános volt a megbotránkozás, melyet a két csalónak jellemtelen cselekedete protestánsok és katolikusok közt egyformán előidézett; s mindenek azt várták, hogy a súlyos bűntény, melyet a király nevével és annak oltalma alatt a prot. ekklésiák sorba zsarolásával elkövettek, keményen fog megtoroltatok Azonban nem úgy történt. Birájuk, Horányi Gábor alispán fanatikus protestáns gyűlölő és üldöző volt, ki birtokán Sziget-Monostoron a reform, ekklézsiát folyton háborgatta és sarcolta, s éppen a közelebbi időben erőszakkal akadályozta meg, hogy a ref. lakosok az atyák által Gyónról prédikátornak hozzájuk rendelt Komáromi Ferencet a községbe bevihessék. A prédikátor kénytelen volt minden holmijával a szomszéd faluban húzódni meg; a monostori gyülekezet pedig eltűrni, hogy az Alispán provisora által egy tudatlan, s papságra nem is készült embert, Mocsai Pált ültettetett be a papiakra. Ily biró kezei közé kerülvén a két vakmerő csaló, s a vizsgálat alkalmával kiderülvén az is, hogy mindketten rom. katholikus vallásnak: e két körülmény egészen megkönnyítette sorsukat. Szakmári János, mint nemes származású, kenyér és vizen töltendő egy évi, — Pápai István pedig mint nemtelen, munkával súlyosbított 6 hónapi börtönre Ítéltetett. Qualiter lianc poenam pertulerint, nos 1 atet. (Dunam, egyházk. régi jegyzőkönyve II. k. 486—491. 501. 1. Pestmegye levéltára. Közigazg. rész, V. csomag.) Közli Földvári László váczhartyáni ref. lelkész. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Legfelsőbb adomány. 0 Felsége a Király a kéttornyulaki ev. ref. egyházközségnek templom és lelkészlak építésére magánpénztárából 100 oszt. értékű forintot kegyeskedett adományozni.- A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság pártoló (évi 3 frtot fizető) tagjaira nézve az I. 3 éves (1889 — 1891) cyclus a f. é. decz. 31-én lejárván, tisztelettel kérem a Társaság t. pártoló tagjai közül azokat, a kik a jövő 1892—94-iki II. 3 éves cyclusra már nem kívánnak a Társaság tagja lenni, hogy e kilépési szándékukról legkésőbb /. é. deczember hó 15-ig annyival inkább értesítsék alulírottat, mert azok a kik kilépésöket be nem jelentenék, továbbra is a Társaság tagjaiul fognak tekintetni s rájok nézve a tagsági kötelezettség a következő 3 évre is ki fog terjesztetni. A legkésőbb decz. 15-ig való szives jelentkezést azért is kérem, hogy a Társaság tájékoztatva legyen a kiadványok kinyomandó és szétküldendő példányai felől. E felhívással kapcsolatban tisztelettel kérem a tagsági dijakkal hátralékosokat, hogy tagsági dijaikat méltóztassanak mielőbb beküldeni, hogy megkíméljék önmagukat a figyelmeztetés kellemetlenségétől s a postai megbízás utján való behajtás túlköltségeitől, a Társaságot pedig e figyelmeztetések és illetőleg postai megbízások szétküldésének és kiállításának kiadásaitól. Budapest 1891. nov. 16. Kenessey Béla a M. Prot, Irodalmi társaság titkára. — Pályakérdések a dunántúli evang. reform, egyházkerület pápai főiskolájában az 1891—92. tanévben.
