Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-22 / 47. szám
747 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 748 baráti, rokoni vagy bármi más viszonyuknál fogva érintkeztek. Egy ilyen életfáklyának kialuvása, a természet kérlelhetlen törvényének egy ily kiváló s nemes erényekkel ékeskedő közliivatalnokon betelése méltó részvétet, fájdalmat kelt kebleinkben. Mert Csonka Ferencz minden tekintetben példánykép volt! Ha szerencsés lehettél kedves otthonában szerető •családja körében szemlélni: láttál magad körül egy földi paradicsomot, egy boldog édent, melyben két nemesen dobogó szív egymást mindenben megértve, kölcsönösen tisztelve oly forró szeretettel öleli, ahogyan a valódi, az igaz, a tiszta szereteted csak szeretni, boldogítani tud; láttad, hogy nem utolérhetlen a földi boldogság, mert az kevéssel beéri, csak két egymásért dobogó szív lángoló szerelmére van szüksége, melynek örömét boldogságát < sak növelik az asztalt körülvevő olajágak, mert szivük örül azokban. Láttál egy boldog családi kört, mely édenben élte napjait. Oh mily szomorú egy ilyen boldogság napjának aláhanyatlása! oh mint omlottak a résztvevők zápor könnyhullásai egy ilyen boldog életnek vége szakadása miatt, a mint a hallgató közönség sorai között kegyes asszonyok sugdosták egymás közt: mily nagyon szerették ezek egymást! Ha hallottad az Isten szolgáját, midőn az evangyéliomot hirdeté, meglepett az a nyájas hang, az a kedves előadási modor, a békesség evangyéliumának eme művészete, mert ott, a hol a szívnek teljességéből szól a száj, magával ragadja a szónok hallgatóit, kivált a boldogult módszerével, ki még ha Isten mélységeit vizsgálta is, akkor is tejnek italával táplálta hallgatóit, mert méznél édesebbek voltak az ő beszédei. Méltán mondhatták, hogy vájjon lesz-e még ilyen kedves, nyájas, szép szavú papunk valaha! ? Ha közhivatalnoki pályáját vizsgáljuk, akkor előttünk áll a kimagasló férfiú, aki lelkiismeretes buzgósággal, lankadatlan szorgalommal, fokozódó munkakedvvel, éber gonddal, hivatása magaslatának nem csak teljes tudatával, hanem átérzésével éjt napot egygyé téve, soha ki nem fáradva munkálkodott közegyházunk, igazaiért; a férfin, ki a törvény szoros megtartásával, szeretettel kormányozott. Emlékét áldás kiséri közöttünk. Imliol az Istennek hív szolgája, aki igaz volt a reá bízottakban! Csonka Ferencz Enyingen, Veszprém vármegyében született 1822. szept. 1-én. Atyja jómódú mészáros mester, édes anyja Árvái Mária volt. Szülei időközben Keuesére mentek lakni, s itt végezte akadémikus rektorok vezetése alatt elemi iskoláit 1828—1832-ig; mely év ápril havában a pápai főiskolába vitték a tehetséges ifjút, hol egy Tarczy, Bocsor, Széky, Liszkaytól hallgatta nagy szorgalommal a tudományokat. Mindig nemesen érező szive az ének és zenéhez vonzotta őt, s mint e téren kiváló szakerő, már tanulói pályája alatt a gymn. tanulók énektanításával bízatott meg a főiskolai elöljáróság által. 1845—46-ik isk. évben pedig a 3-ik gymn. osztály tanításával bízatott meg. Mint annjfi más jelesünk, az akkori idők szokása szerint, akadémikus rektorsággal kezdte meg nyilvános pályáját, a nagy gy^őri fényes egyház hívta meg ilyennek magához 1846. okt. 1-én. Itt, szolgált négy teljes esztendeig, mely időre mindig kedvesen emlékezett vissza. Hogy is ne, egy Kovács Pál vendége volt mindig, s Győr intelligentiája felekezeti különbség nélkül szeretettel hívta termeibe, s nem volt ünnnepély a róm. kath. püspöknél,, a tiszteletes tanár ur nélkül, ki oly remekül vezeti az énekkart, s az orgona akkordjait is művészileg kezeli. A lelkészi pályára készülő jeles ifjút a veszprémi egyházmegye ölelte kebelére, s kitűnő sikerrel letevén vizsgáját, 1850. deczember 3-án a szentgáli egyházba alkalmazta segédlelkészül, hol méltó tisztelet és szeretet övezte körül, mígnem 1851. aug. 20-án a nagytudományu Pap István vámosi lelkész mellé rendelték segédnek. Itt vette nőül kedves principálisa szeretett leányát, az ép oly művelt, mint kedves Juliánnál, kit boldogított 40 esztendeig tartó forró szeretetével. 1852.márcz. 12-én a balaton-kövesdi egyház hívta magához, — de csakhamar elvitték kedves otthonából 1855. márcz. 12-én Alsó-Őrsre, eme kies fekvésű helyre, hol a környéken lakó intelligentiából egy énekkart állított; s miután 11 évet közszeretetben eltöltött 1866. márcz. 12-én a szentgáli népes egyház ölelte kebelére. Itteni hivataloskodása férfikora legszebb idejére esik, és ő egy lelkipásztor buzgalmával munkához látott. Olvasó egyletet alapított, tudván, hogy elvész a nép, mely tudomány nélkül való; melynek a nemes közbirtokosság csakhamar egy díszes hajlékot épitett három szobával. Felállította az énekkart, melyet maga vezetett, mig csak tehette. Hogy az uzsora veszedelmei ellen megvédelmezze hallgatóit, kölcsön segélyző egyletet alapított 1870-ben, mely ma is fenáll. De mindenek felett hirdeti emlékét az iskola három tantermével földszint, az emeleten három tanítói lakásával; igaz, hogy a közbirtokosság 25.000 forintjából épült fel, de a siker mégis felejthetlentiuk érdeme marad. Egyházmegyénk méltányolni akarván érdemeit, 1861- ben számvevőjévé, 1868-ban tanácsbirájává s főjegyzőjévé választotta, s mikor szeretett esperesünket a püspöki méltóságba állította a kerület bizalma 1874-ben, a gyülekezeteknek majdnem egyhangú szavazatával ő hivatott el a díszes esperesi székbe. 1878. óta elnöke volt az egyházkerületi tanügyi bizottságnak, 1881. óta tagja volt az egyetemes tanügyi és énekügyi bizottságnak, ez utóbbinak kerületünkben elnöke is. Tagja volt a főiskolai igazgatótanácsnak ; a lelkész vizsgáló bizottságnak, a kerületi lelkészgyámolda választmányának, Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának. Mint a dunántúli egyházkerület képviselője jelen volt az 1881. évi alkotmányos országos zsinaton, az ez évben összeülendő zsinatra is rendes képviselővé választatott, de a kérlelhetlen halál mindennek véget vetett! Az egyetemes konventnek is tagja volt. Ő volt az, aki csengő kedves hangjával az 1881 zsinaton az elnöki zárbeszéd és ima után elkezdte énekelni a CXXII. zsoltárt: „Légyen te kőfalaidban, csendesség és jó békesség!“ Egy ily férfiúnak elvesztését fájlaljuk most megrendült kebellel, aki hiv volt, mindhalálig, s bizonyára eltétetett számára az örök életnek koronája! Gyászjelentést adott ki a család, az egyházmegye s-
