Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-15 / 46. szám
735 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 39. A 559. §. azzal pótlandó, hogy jogtudori vagy ügyvédi minőséggel kell birniok. A 24. pont alatt említett lelkészképesitő vizsgálat eszméjére nézve pótlékul a következő tudósítást adhatjuk. Idevonatkozólag Szász Károly püspök azt az indítványt tette, hogy az első vizsgálatot úgy, mint eddig, ezután is az illető kerületek főiskoláiban tegyék le a lelkészjelöltek, de a másodikra küldjön ki az öt kerület egy állandó vizsgáló bizottságot, még pedig úgy, hogy mindegyik kerület két-két tagot jelöljön ki s az igy választott bizottság előtt tegyék le a jelöltek a második képesítő vizsgálatot. Nehogy azonban azt olvassa ki bárki is ez indítványból, hogy ő ez által a budapesti theologiai intézetnek, mint az ország fővárosában levőnek, kíván propagandát csinálni, úgy óhajtja, hogy ez a bizottság évenkint más-más kerülni theologiai akadémiáján üljön össze. Két czélt kíván ezzel elérni, azt, hogy a lelkészképesitő vizsgálatok egyöntetűek legyenek, a mire annál nagyobb szükség van, mert a lelkészek ma már nincsenek saját kerületeikhez kötve, hanem az egész országban választhatók s igy megeshetik az, hogy az eg}nk kerület elnézőbb bizottsága előtt vizsgázó s. lelkészek előnynyel bírnak azok fölött, kik tán többet tudnak, de a szigorúbb bizottság által mégis gyengébb osztályzatban részesülnek. A másik ok, a miért ezt kívánja, az, hogy a választófalakat ledöntsék. Az eredeti javaslat mellett, illetőleg Szász Károly indítványa ellen különösen Pap Gábor püspök tört lándzsát, azt vitatva, hogy szükségtelen ez a vegyes bizottság, mert minden egyes kerület, már a saját reputácziója érdekében is vigyáz arra, hogy lelkiismeretesen kvalifikáljon. I)e meg különben sem felel meg a czélnak Szász püspök javaslata, mert a második lelkészképesitő vizsgálaton már inkább a gyakorlati tárgyakból vizsgáznak, mig az elméleti dolgok az első vizsgálat tárgyai, ennélfogva, ha a kerületi vizsgálóbizottságok kedvezni akarnának jelöltjeiknek, itt megtehetnék s ez által az egyöntetűség megint nem lenne elérve. A mi pedig a korlátok ledöntését illeti, arról sem igen lehet ma már szó, mert hiszen a törvény a korlátokat ledöntötte. A nagybizottság elvetette Szász Károly püspök javaslatát s az eredeti szöveget tartotta meg. Vályi Lajos. Az egyetemes konvent ülései. (November á—7.) Egyetemes konventünk legközelebbi ülését folyó hó 5-én kezdette meg Budapesten a ref. gymnasium dísztermében. Megjelentek ez alkalommal a dunamelléki kerületből: Szász Károly, Szilády Áron, Kovács Albert, Sipos Pál, gr. Tisza Lajos, Balogh Imre, Szilágyi Dezső. Tiszántúlról: Kis Áron, Szabó János, Szerem] ey József, Tóth Samu, Vályi János, gr. Ráday Gedeon, gr. Dégenfeld József, Szél Kálmán, György Endre. Tiszáninnenről: Kun Bertalan, Fejes István, Mitrovics Gyula, Lükő Géza, Mocsáry Lajos. Erdélyből: Szász Domokos, Szász Gerő, Nagy László, br. Bánffy D., Szász Béla, Kolozsváry Sándor, Parády K., dr. Kovács Ödön. Dunántúlról: Pap Gábor, Vályi Lajos Kis Gábor, Tisza Kálmán, Beöthy Zsigmond, Véghely Dezső konventi tagok. Ünnepélyes csendben hangzott fel Kun Bertalan püspök és egyházi elnök ajakáról azon fohász, mely kegyelem és áldásért a konvent tanácskozására emelkedett ég felé; majd sajnálattal adott kifejezést azon elszomorító körülménynek, miszerint br. Vay Miklós világi elnök a konventi ülésekről távol maradni kénytelen s egyúttal felkéri Tisza Kálmánt a világi elnökség elfogadására, ki is a társelnöki széket elfoglalván, mielőtt a tanácskozás megkezdetnék, két kegyeletes kötelességnek tesz eleget. Indítványozza, hogy fejezze ki a konvent sajnálkozását, hogy Vay Miklós báró elnöklését ezúttal nélkülöznie kell, óhajtja és reményű azonban, hogy a zsinat alkalmával már üdvözölheti őt, a ki nemcsak korra, de érdemre is első a főgondnokok közt. Másik indítványa az, hogy Révész Bálint püspök érdemeit a konvent jegyzőkönyvileg örökítse meg. Melegen ’’emlékszik meg a boldogult érdemeiről s indítványozza, hogy a konvent intézzen részvét-iratot a családhoz. Szász Károly Ballagi Mór elhunytáról emlékezik meg, s indítványozza, hogy érdemeit a konvent foglalja jegyzőkönyvébe s fejezze ki részvétét a családnak. Természetes, hogy mindhárom indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Felolvasásra került ezután a zsinatrendező bizottság jelentése ama tanácskozásokról, melyeket a testvér protestáns egyházak küldöttei, a két részről való püspökök s főgondnokok illetőleg egyházkerületi felügyelők hozzájárulásával a zsinattartás, valamint az 1790—91. évi t.-cz. százesztendős fennállásának megünneplése tárgyában folytattak (lásd lapunk múlt számát.) A konvent ezeket minden vita nélkül elfogadta. Tisza Kálmán jelentette még. hogy Vay Miklós báró a mennyiben egészsége engedi, hajlandó a zsinaton elnökölni. Tisza Lajos gróf pedig azt tudatta, hogy Pestvármegye székháza deczember hó első felében a zsinat rendelkezésére áll. Tárgyalás alá került ezután a zsinati nagybizottság: jelentése a zsinati törvényjavaslat felől. Előadó Tóth Sámuel a nagybizottság jegyzője volt, ki pontonkint olvasta fel a tervezett módosításokat. A tárgyalás kezdetén Kovács Albert konventi képviselő többek nevében kijelentette, hogy ezúttal tartózkodik a vitától s azt a zsinatra tartja fenn, most csak a szavazások utján kívánván konstatáltatni a vélemények megoszlását. Mindamellett támadt egy-egy kis vita, igy különösen a 9. §-nál, mely szerint az egyházi törvényhozás jogát a zsinat gyakorolja ugyan, az erdélyi egyházkerületnek több százados külön állása folytán kifejlett alkotmányos szervezete mégis érintetlenül hagyatik s ekép e kerületnek mintegy autonom törvényhozási jogot enged. — Ezzel szemben a tiszáninneni egyházkerület azt indítványozza, hogy vagy szűnjék meg az erdélyi kerületnek ez a kiváltsága, vagy mondassák ki, hogy az erdélyi kerületnek csak azokban az ügyekben van szavazata, a melyek az öt egyházkerületet közösen érdeklik. A dologhoz hozzászóljak, az erdélyiek ellen Kovács Albert és
