Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
721 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 722 seltesse magát; — továbbá annak kijelentésére, hogy az ágostai hitvallású testvéregyház zsinata által hasonló czélból tartandó jubiláris ünnepélyen a ref. egyház zsinata is küldöttségileg leend képviselve. Egyúttal ugyancsak az üdvözlő küldöttség által azon óhajtásának is kifejezést ad, hogy a két protestáns felekezet által külön-kiilön tartandó egyházi ünnepély után körülbelül 12 órakor a két zsinat összes tagjai egy helyen (például az e czélra elkérendő vármegyeház nagytermében) összejöhessenek s ott az 1790—91. XXVI. törvénjuizikknek úgy állami, mint emberiségi szempontból nagy fontosságát feltüntető világi szónoklat tartassák. A reformált zsinat által deczember 6-án tartandó egyházi ünnepély alkalmával az előimát Kun Bertalan püspök, a szónoklatot és utóimát Szász Károly püspök tartandja a kálvintéri ref. templomban. Ágostai hitvallású testvéreink pedig, szintén külön megtartott értekezletükben elhatározták, hogy dec. 5-én a zsinat megnyitásakor az oltári szertartást Baltik Frigyes, az ünnepi beszédet pedig Sárkány Sámuel püspökök tartják. A másnap, dec. 6-án tartandó jubiláris istenitiszteleten az oltári imát Sárkány Sámuel, az ünnepi beszédet pedig Zelenka Pál püspökök fogják mondani. A két testvér hitfelekezet közösen tartott értekezletén pedig a következőkben történt megállapodás: 1. Mindkét zsinat küldöttség által üdvözli a másikat. 2. A küldöttség által bejelenti, hogy a másnap mindenik zsinat által külön tartandó egyházi ünnepélyen képviselteti magát küldöttsége által. 3. Az egyházi ünnepély után 12 órakor a zsinat öszazes tagjai egy helyen, (ha lehet a megyeház nagytermében) együttes ülésbe jönnek össze, melyen világi részről Br. Vay Miklós, akadályoztatása esetén pedig Tisza Kálmán, egyházi részről Karsay Sándor ágost. hitv. püspök elnököl. 4. A közös gyűlést a világi elnök nyitja meg; az 1790—91. XXVI. törvényczikk nagy jelentőségét kiemelő, azt állami és emberiségi érdekek szempontjából méltató szónoklatot pedig Győry Klek ág. ev. egyetemes főjegyző fogja tartani. 5. Küldöttség neveztetett ki, mely Pestvármegye fő- és alispáni hivatalát felkeresi a vármegyeház termének a két prot. egyház decz. 6-iki együttes ülése számára átengedéséért. $ A reformátorok szelleméhez. Megjöttél hát hitünk nagy napja újra, Felvirradál óh hát reánk megint! Érkezteden szivünk szent lángra gyulva, Gyarló, de tiszta áldozatra int; Áldozni készt a hősök szent nevének, Kik rég a sirnak mélyen porlanak; De e napon Phoenixként újra élnek, Hogy köztünk Írassanak, alkossanak. Ők porlanak, de nem porlad az eszme, — A mustármagból óriás fa lett; A hivő lélek nyugalmat keresve, A földi zajból árnyába siet. Ott megpihen s ujult erőre kelve, A nemes harczot vívja mind tovább ; Jutalmát hogy az égbe fenn meglelje, Hogy elvegye az örök koronát. Gyászos idő volt, — fáj a szó szivemnek! Midőn a lélek tört hajó vala, Melyet zajgó habok örvénybe vernek — Az égen nem volt vezércsillaga. Csak hányódott egy örvényből a másba, Nem ismert egy szebb s boldogabb hazát, Reménye elhagyá, hiúra válva, És nem látszott a mentő Ararát. Lelánczolt Prométheusz volt a szellem, Bilincse volt a vakhit, babona; Bár szárnya szegve, untalan meglebbent, Hogy szálljon messze, repüljön tova De szárnyszegetten hullott le a földre, Miként szivén lőtt, gyors, szelíd galamb, Vagy mint sólyom, a melynek szárnya törve . - Hogy küzdjön s vergődjék még itt alant. A gyász időt ám fényes kor követte . . . Támadt a földön kis bajnoksereg, A szellemről a bilincset levette, 8 az szárnyat bontva, magasan lebeg. Száll egyre jobban, csattogtatva szárnyát, Tör fölfelé az égboltozatig, Megismerni a királyok királyát, Ki fenn az ég felhői közt lakik. Óh bajnokok, ti szellemóriások, Ti Mózesek, ti ég küldöttei! Kik angyalként az égből földre szálltok Tanítani, hatni, építeni! Ti adtatok, ti üdvitalt a népnek, Ti kormányzátok élte csőnakát, Véget vetétek vak hit — csiiggedésnek Es újra láttuk az üdv zászlaját. Szemetekben az égnek lángja égett; Ajkatokon mennynek zendült szava; A szó, a toll, a tett harcztérre lépett S győzött a szent léleknek általa. Küzdöttetek nemes versenyre kelve; A biblia volt hű fegyveretek, Hős Antaeusként újabb erőt nyerve A nemes harczból — egyre küzdtetek.
