Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
Második évfolyam. 45. szám. Pápa 1891. november 8. *® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ®TARTALOM: Mit is akarunk hát? Révész Kálmán. — Zsinati tárgyak. A két zsinat megnyitására vonatkozó intézkedések. — Tárcza: A reformátorok szelleméhez. Osváld Kálmán. Reformátio emlékünnepély a pápai főiskolában. Akucs Lajos. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Mit is akarunk hát?'5') Fájdalom, én nem vagyok oly kellemes helyzetben, hogy nagyobb érdeklődést biztosíthassak felszólalásom számára ezen kijelentéssel: „régóta nem mártottam be a pennámat azért, hogy nyomda alá Írjak"; mert viszonyaim úgy alakultak, hogy nagyon is gyakran kell nyomda alá írnom. Készséggel elismerem, hogy e körülmény szükségképen meg is látszik nálam is, mint bárkinél, a tentába mártott penna által vont fekete barázdák belső értékén; de hát Írunk, teszünk, csatázunk, kinek mikép adák az Istenek. Ezen készséggel elismert fogyatkozásom némi sovány kárpótlásául hadd beszéljek el egy kis történetet, mielőtt valósággal rátérnék arra, amit mondandó vagyok. A csak nem rég múlt boldog időben, mikor még a balatonmellóki hegyeket gazdagon termő szőlővesszők koszorúzták, kedé. *) *) Engedjék meg az igentisztelt olvasók, hogy ez egyszer elővehessem a szerkesztői ollót s a „Protestáns egyh. és isk. lap“ múlt számából kiollózzam saját czikkemet. Epen nem azért küldtem e czikket a pesti lapba, mintha kicsiny lenne nekem Macedonia; hanem egyedül azért, mert a szóban forgó kérdés azon lap hasábjain volt már két nagy vezérczikkben, és pedig a javaslatot elitélőleg tárgyalva; tehát az ellenkező nézetnek is ott kellett hangot adni, hogy a közönség láthassa az éremnek mindkét oldalát. Mivel pedig a két lap olvasóközönsége nagyban különböző, azt hiszem, nem követtem el legkisebb méltatlanságot is a szerkesztésemben megjelenő lap t. olvasóközönségével szemben, sem akkor, midőn czikkem közlésére t. szerkesztőtársamat felkértem, sem pedig akkor, midőn amott már megjelent czikkemnek saját lapunkban való lenyomatását elhatároztam. Szerkesztő. lyes társaság mulatott, ízletes ebéd után egyik hegyi szőlő barátságos hajlékában, midőn egyszerre a jelenlevők egyike rémülten tüzet kiált s a társaság tagjai, kézbe kapva egy-egy nagy korsó bort, mivel viz természetesen nem vala kéznél, szaladtak a hajlék padlására s csak mikor a nemes bor jó részét már elöntözték a vélt tűz eloltására, vették észe nagy meglepetésükre, hogy a lenyugvó nap piros búcsúsugarai voltak okozói a rendkívüli nagy ijedelemnek és vészkiáltásnak. Önkéntelenül ez a kis történet jut eszembe, midőn hónapok óta hétröl-hétre látom, sőt csaknem hallani vélem az egyházi lapok hasábjain a tiszteletre méltó intő szavakat, megdöbbentő vészkiáltásokat az egyházalkotmányt fenyegető pusztító tűz miatt, melynek eloltására igen sok jelesünk a magasan járó elméleti fejtegetések egész lánczolatával, minden elismerést érdemlő buzgósággal és ügyszeretettel siet, hogy a fenyegetett épületet megmenthesse. Szükségtelen talán mondanom, hogy e kicsiny tűz, mely azonban nagy erdőt megéget, a zsinati törvényjavaslat 28. §-ának 11. pontja, melynek foglalata az, hogy a felsőbb egyházi testületek és hatóságok tagjainak és tisztviselőinek választásánál a 2000 léleknél népesebb egyházaknak fokozódó mértékben, egész 12-ig mehető szavazat biztosittassék. Nagyobb népesség, több adózás, több jog, 45 * ELŐFIZETÉSI DU: ^ ÄZ egyháZ éS ÍSk°la körétől. 54 HIRDETÉSEK DÍJA: “ Helyben és vidékre pos** hasábos petitsor több-A DIÍMtl EV.RSF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. iiSsffr X-----:— ___________A_______________________________________________________________________________K
