Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

677

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

678

sével bízták meg, mely kitüntető megbízást elfogadván, úttörő munkát végzett e téren, mert ő tanította legelőször főiskolánkban a költészettant magyar nyelven. Hogy ezt tehesse, szorgalmasan tanulmányozta fellendült szépirodalmunk müveit, különösen a napvilágot látott kritikai dolgozatokat, Bajza kritikai lapjait.

Egy év múlva tanári állomását az akkori idők szokása szerint az ó-szőnyi akad. rectorsággal cserélte fel, de már magával vitte főiskolánkból olthatlan tudományszomját főképen a szépirodalmi müveknek megismerése iránt. Akad. rectorsága idejében a lelkészi vizgálatra készülés mellett ezek olvasásának szentelte összes idejét, s alig vau valaki, a ki e téren nála szélesebb olvasottsággal dicsekedhetnék. A német és franczia irodalom több classikus íróit szótár segítségével betlizte végig, de azután annál alaposabban is megismerte őket. A szépirodalom iránt érzett különös előszeretetét mind máig megőrizte annyira, hogy irodalmunk classikus müveit többszörösen és számtalanszor olvasta már át. Kis-igmándi lelkész korában költői lelke, Márton István professor unokája Keserű Zsófiában méltó párját ismervén meg, őt nőül vette, s a csekély fizetésű gyülekezetből az 1846-ik évben N.-Igmánd választotta meg lelkipásztorául. Itt érték Őt szabadságharczunk eseményei, melynek folyamán tartott hazafias egyházi beszédeiért az osztrák kormány által üldözőbe vétetett, s lelkesítő s sziveket gyújtó foglalkozása közben kellett otthonából üldözői elől Komáromba menekülnie, s szerencséjére. mert a Nagyigmándra beszállásolt császári biztos épen az ottani lelkészlak udvarán botoztatta meg két kiváló lelkészünket a Stettneréhez hasonló predikácziőkért. Függetlenségi harczunk leveretése után N. Igmándra viszszamenni nem mert, igy ipához a nyárádi lelkészhez menekült s magát a pápai egyházmegyébe bekebeleztetvén, 1851 telén a takácsi ev. ref. gyülekezet lelkészéül választatott meg, azonban remélt békés munkálkodását csakhamar újabb üldöztetés zavarta meg. 1851-ben általános rémületet okozott Bécsben azon hir, hogy egy újabb felkelés van készülőbeu Magyarországon, s bár az egész csak vak lárma volt, Stettner mint már 1848/9-ben is gyanúba vett egj'én, a legelsők között jutott fogságba, s Bécsbe liurczoltatott, itt 5 hónapon át vizsgálati fogolyként élt, az iránt vonatván kérdőre, hogy adja elő mit irt vagy izent nekik Kossuth Lajos ? Midőn erről semmit sem szólhatott, azon fogós kérdéssel ostromolták, mit tett volna akkor, ha Kossuthtól valami izenetet vett volna? Már tudta a választ, és sietett biráit megnyugtatni hogy jelentést tett volna, s erre haza eresztették. 1858 tavaszán lett a népes nyárádi egyház lelkészéül megválasztva, hol azóta mind e mai napig szolgál Istennek és nyugodt lélekkel tekiuthet vissza félszázados lelkészi munkálkodására. Közben a pápai egyházmegyén különféle tisztségeket viselt, majd esperes is volt, mely tisztsége letétele után egyházkerületi tanácsbiróul választatott. Ma is az olvasás képezi fő gyönyörűségét, s egyházi teendőktől szabad idejében, mert ezeket még mindig maga végzi, jó neje és könyvei társaságában lel szórakozát. Lapunk, mely az igazi érdemnek mindenkor őszinte tisztelője, nem akarta

hogy az érdemes lelkész örömében e napon mások is ne osztozzanak, és e rövid megemlékezéssel kívánta leróni tisztelete s elismerése adóját, kívánva Istentől, hogy az ünnepelt még sokáig jó egészségben építgethesse már itt e földön az Isten országát.

r. R.

4*

Könyvismertetés.

Enekügyi előmunkálatok. V. Füzet. Kiadta Fejes István, az egyetemes énekügyi bizottság elnöke. 1891. 8 r.

Alig van egy éve, hogy megindultak az átdolgozott énekmutatványokat tartalmazó füzetek s íme már az ötödik került nyilvánosság elé, hogy egyfelől a közönséget megnyugtassa és meggyőzze a megindult mozgalom haladásáról, másfelől a közelebbről érdeklődőknek és munkálkodni vágyóknak minél több anyagot nyújtson a beható tanulmányozásra. 8 ez kívánatos is. Aminthogy az egyetemes bizottság nagyérdemű elnöke szintén erre hívja fel e most kiadott füzet élén az arra hivatottakat, — olyformán, hogy egyúttal kéri is a bárki által — az eddigi működés eredményére vonatkozólag tett megjegyzések beküldését; mert — úgymond - különben használatlanok maradnak a legjobb észrevételek is, ha azokat a bizottságban elő nem terjesztheti.

Egyébként e füzet egy időre pihenőt is jelez. Szándéka ugyanis az elnöknek egybehívni az egyetemes bizottságot., hogy az eddigi eredmény felett Ítélet mondassák s további teendőkre nézve bővebb tájékoztatás nyujtassék az íróknak. A mi különben nagyon kívánatos is, mert mint az egyes egyházi lapok hasábjain megjelent különféle nézetek mutatják, határozottabb irányelvekről alig lehet szó. E mellett, mint már más alkalommal meg is jegyeztem, az elsőben kiadott programún sem mondható határozottnak, tökéletesnek. Sok megszívlelni való van e. tárgy körül, hogy minél kevesebb kifogás alá eső munkálat álljon elő.

Annyit az eddigi munkálkodás eredményére minden habozás és pirulás nélkül el lehet mondani, hogy elégkiterjedt, értékre nézve pedig, ha nem ugyan sokat is — de gyümölcsöt hozó volt.

A mi ezen 5-ik füzet értékét általánosságban illeti, méltán sorakozik az őt megelőzők között legkiválóbb harmadik füzet mellé. Tartalmaz 21 zsoltár átdolgozást és 6 egészen uj dicséretet. Egy pár darabbal már egyik másik egyházi lapban találkoztunk s igy mondhatnám tisztában van előttünk, kinek a kezéből valók. Szerzőjük ügyesen kezeli a nyelvet; képei, hasonlatai a bibliai szöveg alapján itt-ott valóban elbájolok; a versek gördülékenyek, de azt sem lehet elhallgatni, hogy helyenként tulmerészen lép fel a poetica licentia, a mi aztán ott bizonyos pongyolasságot árul el. Pedig ezt ő sem engedheti meg magának.