Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-18 / 42. szám
673 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 674 még' csak be sem bocsájtattattak Mária Teréziától, hanem a cameraiiussa által a cancellariushoz igazittattak. Majd a pozsonyi diéta alatt beadták ezek 1741-ben a magok instantiájokat Mária Teréziának, melyben oly elevenen leírták a magok törvénytelen elnyom attatásaikat, üldöztetéseiket, háborgattatásaikat, hogy az a szomorú tábla magokat a Myrmidokat is szánakozásra indíthatta volna. Várták hát, hogy kedvek szerint való választ nyernek, azonban 1742. 24. Decemb. a reménylettjó válasz helyett jó a consiliumnak intimatuma, mely által tudtokra adja Mária Terézia az ország jurisdictioinak, hogy az evangelicusok gravameneiket olvasta, a honnét parancsolja, hogy VI. Károly királynak 1731. esztendei normatíva resolutiója minden pontjaiban — az esküvés formájára nézve is — megtartassék. Ennek a resolutiónak a szavai meg megannyi mennykövek voltak az evangelicusoknak; látták ebből, mit lehet nekik várni minden szempillantásban. Az idő megmutatta, hogy ez a félelem fundamentomos volt, mert ellent nem állván hogy ebben az időben a protestánsok színe a Mária Teréziát székiből levetni akart ellenségek ellen tüzesen harczolt, az itthon voltak ezerféleképpen gyötrettettek. 1742. 4. April, consistorium tartatván Tasson, a többek között némely hasznos rendelések tétettek mind az akadémiákra kimenő, mind az onnét visszajöttekre nézve. Nevezetesen az akadémiákról hazajöttekre nézve rendeltetett, hogy minek utánna ezek a kívülről hozott német bőrből kivetkezvén a magyar papoknak tisztes öltözeteket felveszik, a bajuszokat le ne beretváltassák. Ugyan ebben az esztendőben Berényi Zsigmond, pécsi püspök, Tolna és Baranya vármegyék főispánja teljes püspöki és főispáni erejét és tehetségét (csak az egyik is sok lett volna, hát a kettő ! — Vis et... quid quid oppugnat, mit!) erre fordította, hogy a két vármegyében levő reformata eklézsiákat egészen kiirtsa. Visitálván VI. Károly resolutiója szerint a reformata eklézsiákat a keresztségre nézve relatiot tett Mária Teréziának, a ki ebben az esztendőben 15. Szept. egy a reformátusoknak a keresztségről való tudományokat egyenesen kárhoztató — inkább pápai pastoralet, — mint — királyi parancsolatot küldött a jurisdictiókra. („Qua damnata principia cum novae haereseos indicia et specimina post se trahant in hocque perversissimo dogmate si praedicantes pertinaciter versari ulterius permitterentur“ — — — Ilyen inquisitionalis tribunalhoz illő terminusokkal teljes a kegyelmes királyi resolutio!) Ebben kemény büntetés alatt megparancsolja, hogy a reformátusokat erőszakos eskü által is vonják el ettől az istentelen princípiumtól és a bábáknak parancsolják meg, hogy a szükség idején a gyermekeket megkereszteljék. Ezt a kemény parancsolatot szorgalmatosán publi* kálták azokban a vármegyékben, melyeknek súgióik papok voltak; de Pest vármegyében noha elolvastatott a gyűlésen, mindazáltal helységenként nem publikálták és a protestánsok annak követésére nem szorittattak. II. Móz. 1: 17. A pápista földes-urak ebben az időben azt a hatalmat vették magoknak (a holott az ilyen nagy meritum volt mind a papok, mind az azoknak akaratjok szerint járó udvar előtt) hogy a magok uradalmaikból a református prédikátorokat, ha azokra megbosszankodtak, kihajtották; a consistoriumtól oda rendelteiteket be nem vették, hanem ha az ő kedvek szerint esett a rendelés. Hírek nélkül pedig jószágaikba a prédikátoroknak bemenni szabad nem volt. Ez micsoda sebet ejtett az eklézsiái direction, akárki elgondolhatja. A törvénytelenségekért megfenyített prédikátorok folyamodtak a pápista földes urakhoz, kik a consistorium boszuságára az ilyeneknek pártjokat fogták, a disciplinát semmivé tették. Ugyan ebben az esztendőben keserves instantiával folyamodtak az evangelicusok a királyi székhez, a melyben törvénytelen elnyomattatásaikat eleven színekkel előadták annyira, hogy ezek mindent mást felindithattak volna, csak éppen azt nem indíthatták, a kit kelle vala és a ki rajtok segíthetett volna. 1745- ben Kenessey István a Dunán túl levő superintendent főcuratora és a presbyterium nevével Komáromi Pál, g37őri prédikátor és generalis nótárius meghívták leveleik által Helmeczy Istvánt, hogy a Kocsi M. István halála által üresen maradott superintendensi hivatal betöltésére, a választandó superintendens consecratiójára 1-a Maii 1745. Pere-Martonban jelenjék meg. Melyet meg is cselekedett, felszentelvén a még igen ifjú esztendeiben választott Torkos Jakabot, pápai második prédikátort. Az 1746. esztendő nyilván megmutatta, hogy az 1744. beadott keserves instantia foganat nélkül való volt. Mert minden felől jöttek a siránkozó panaszok a templomok elvétetések, a prédikátorok kihajtatások stb. eránt Mely üldöztetéseknek egy erős rugója volt Bíró Márton veszprémi püspök, a ki minden gondolatján kivül és reménysége, — bizonyosan érdeme — ellen ment erre a papi méltóságra. Ez az evangelicusok ellen való dühösséggel minden tigriseket meghaladott. Mind azokat az üldöztetéseket és háborgattatásokat melyeket eddig a pápisták elkövettek az evangélikusok ellen, — ha a következéseket meggondoljuk, — felyül haladta az a seb, melyet 1748-ban a consilium ejtett a protestánsok testén, megtiltván az eddig szokásban volt é» a canonok szerint parancsoltatott superintendensek vísítatiáját, mely eránt kijött az intimatum 10. Maii, 1748. 1746- ban Hruskovits Sámuel, a montana (a mint a lutheránusok nevezik) superintendentiának superíntendensse kiment a maga megyéjébe a szokás szerint visitální. Nem lehet tagadni hogy ez a vigyázatlan és kelletinél több tűzzel birt superintendens cselekedett némely olyan dolgokat, melyeknek jobb lett volna elmaradni. De senki okosan Lycoorgust nem akarja követni, a ki azért, hogy sokan a bortól megrészegedtek, minden szőllő-töveket kivagdaltatott. A jó, hasznos dolgot nem kell azért eltörölni, hogy néha abban valakik hibáznak, hanem a dolog meghagyásával a hibát kell igazítani.
