Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-18 / 42. szám
667 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 66á csául! Oh hol találjátok a férfiút, s ki lesz, a kiben mindezt feltaláljátok, mint ö benne? a kire rámutathassatok és azt mondhassátok: Imhol az ember!“ ík sji * A megboldogult főpásztor életfolyamát legjobban előtünteti azon nemes egyszerűséggel Írott életrajz, melyet a templomban ugyancsak Szász Károly püspök következőkben felolvasott: Révész Bálint püspök származását vette Révész János és Simon Mária édes szüleitől Debreczenben, az 1816-ik év janár hava 16-án. Az egyszerű iparos tehetséges gyermeke a helybeli ref. főiskolában futotta meg tanulói pályáját, mint első rangú tanuló, a hittudományok végzése után osztálytanítóvá és seniorrá alkalmaztatott s mint főiskolai senior választatott meg az akkor felállitatni rendelt 3-ik theologiai tanszékre, a gyakorlati lelkészet körébe tartozó tudományok tanítására. Előbb a külföldi egyetemeket Berlinben, Lipcsében, Heidelbergben és Baselbeu látogatta meg s két év múlva 1844. nov. 5-én foglalta el tanszékét és ettől kezdve 11 éven át, mint példány szónok s az egyházi beszéd mesteri alkotója, emelte magast) színvonalra a szószéki tudományokat. Az 1848—49-i szabadságharcz alatt, mint nemzetőri százados vett részt az erdélyi hadjáratban; az iskolák megnyíltával folytatta tanári működését s a ref. theologiai irodalom mezején ez idő alatt hozta létre örökbecsűnek tekinthető egyházi imádságait, vasárnapi, ünuepi és alkalmi tárgyuakat, melyek több kiadást értek. Az 1855. évben a debreczeni ref. egyház választotta meg egyik rendes lelkipásztorává, ekkor is folytatta egyéb irodalmi kiadványait. A megismert fényes tehetségű lelkészt és hitszónokot egymásután emelte a közbizalom újabb tevékenységi magas!) fokokra, hogy mint a fáklya, szélesebb körben világítson. 1856-ban egyházkerületi főjegyzőnek, 1861-ben a debreczeni egyházmegye esperesének, 1872-ben a tiszántúli ref. egyházkerület püspökének választatott ; mint ilyet érte felülről is a megtisztelő elismerés; midőn az alkotmányos törvényhozás 1 egy nagyobb lépést tett a vallások egyenjogositása kérdésében a protestáns püspökök és gondnokok törvényhozói térre alkalmazása által, ő kir. tanácsossá, majd főrendiházi taggá neveztetett ki. Mint püspök részt vett az 1881—82-ki országos zsinat előkészítő munkáiban, s magában a zsinatban s azt itt városunkban a legszabatosabban intézte; a debreczeni egyház és egyházkerület folytonos éberséget igénylő halmaz teendői közepett, kiváló érdemes alkotásait a helyi főiskola belső újjászervezése, tanerőinek szaporítása és korszinvonalra emelése képezi. Ez utóbbiért fejezte ki a főiskolai tanári kar 1886. január 16-án tartott ünnepélyen hálás kegyeletét, megülvén a tanulók, tanárok és tudományok munkás szeretető barátjának és fő vezetőjének 70-ik születési évfordulatát. Ez volt az utolsó előtti nyilvános fénypont az ő pályáján, a másik Debreczen uj templomának felavatása. Azután gyengültek lábai, mígnem pár évvel ezelőtt testileg karszékéhez és szobájához köttetve, csak a zárt falak között folytathatta nem gyengülő lelki erejével püspöki irányzó tisztét. Mindvégig kezében tartotta a kormányrudat, mígnem a csendes halál, alig pár napi szenvedés után, csendesen zárta le szelídséget sugárzó sze* meit 1891. évi október 8-án, debreczeni lelkipásztori hivataloskodásának 36-ik, püspöki méltóságának 21-ik,., életének 76-ik évében. * * * A temetési szertartásra az ország minden részéből egybegyűltek a gyászolók, hogy egyházunk e vezérfiának a végső tisztességet megadják. A tiszáninneni kerületből Kun Bertalan püspök, Fejes István és Tóth Dániel, a dunam ellékiből Szász Károly püspök, Papp Károly és Szőcs Farkas; az erdélyiből Szász Domokos püspök, Szász Gerő, dr. Kolozsvári Sándor és Török István; a dunántúli kerületből — mivel püspökünket s még több résztvenni akarót végzetesen épen a temetés napjára eső halaszthatlau hivatalos teendők tartottak vissza, — Révész Kálmán tanár volt jelen a gyászszertartáson, melyen a szomszédos tiszai ágost. evang. egyházkerület püspökén, Zelenka Pálon és még egy küldöttjén kívül az árván maradt tiszántúli egyházkerület főgondnoka, minden esperese, több egyházmegyei gondnoka és több mint százra, menő lelkésze, egyetemben Debreczen város hatóságai és közönsége nagy tömegével, fájdalmas részt ve vének. Közel ötven elhervadó koszorú is hódolt — részint a távol maradtak, részint a jelenlevők részéről az elhunyt hervadatlan érdemeinek. A ravatal a főiskola nagytermében volt felállítva; ugyanott, hol az 1881—82. évi zsinat ülései tartattak* Méltó hely volt ez a dicsült férfin kihűlt tetemei számára,, mert egyháza mellett a főiskola volt szerető gondoskodásának legfőbb tárgya. A szertartás f. hó 10-n vasárnap délelőtti \ 11 órakor vette kezdetét a főiskola térés udvarán, melyet a gyászoló közönség egészen betöltött. Innen a nagytemplomba vonult a menet, s először Szász Domokos püspök mondott imát á megboldogult felett, majd Szász Károly püspök olvasta fel debreczeni ősi szokás szerint — az életrajzot s tartott mindenkit megható alkalmazást. A. templomi szertartás utáu a czeglédutczai temető felé vonult az óriási menet, hol Szeremley József esperes vett, szívből jövő beszéddel és imával végbucsut a nagy halottól, kit aztán végnyugalomra tettek szeretett fia és leánya hamvai mellé. * * * Most már a temető csendje borult a nagy Révészre, kit a legválságosabb idők egyikében szólított el az Ur az anyaszentegyház hajójának kormánya mellől. „Az Ur, a seregeknek Ura elvette Jeruzsálemből a támaszt, a hatalmastr a hadakozót, a bírót, a jövendő dolgoknak meglátóját, a tanácsost,, az ékesen szólót.“ Mi megadóan hajtjuk le fejünket a veszteség súlya alatt, szemünk csak a múltba néz, s hálát adunk a kegyelem Istenének, hogy őt nekünk adta; — a jövendő homályát pedig az Er vezető kezére bízzuk. Dominus providebit! Révész Kálmán.
