Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-27 / 39. szám

623 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 624 ügy efogyott, szamár? És micsoda nemzet az, mely olyan emberekből áll, kik az igazság és boldogság keresésében saját józan Ítélő telietségöket nem használják ? Bizonyára nem más, mint barmok, rabszolgák és ügyefogyottak tömege. De mivel úgy látszik, mintha nagyítanék: legyen szabad kényszeritenem a róni. katli. egyházat, hogy e tárgyban nyilatkozzék ő maga. Hallgassuk meg, hogy mint kell nekie nyilatkoznia az ember értelmi tehetségére vo­natkozólag. Álljanak itt a Jézus társasága alapítójának, az ug.ynevezett szent Loj^ola Ignácznak saját szavai: „Ami a szent engedelmességet illeti, ezen erénynek tökéletesnek kell lenni minden tekintetben — végrehaj­tásban, akaratban, értelemben, —kellő gyorsasággal, lelki örömmel és kitartással: hitessük el magunkkal, hogy min­den, (amiben tőlünk engedelmességet kívánnak) helyes, elnyomva bizonyos engedelmesség tekintetében saját ma­gának minden ellentétes gondolatát és Ítéletét; és igye­kezzék mindenki elhitetni magával, hogy aki engedelmes­kedés alatt él, annak az isteni gondviselés folytán úgy kell igazgattatnia és kormányoztatnia, mintha, hulla volna (perinde cadaver esset), amely nem törődik vele, akár­merre mozdítják, vagy viszik.“ Protestánsok! Ugyebár ti azért járatjátok gyermeke­iteket iskolába, hogy azokat az emberi méltóságra mind inkább-inkább elvezéreljetek! A ti czélotok, hogy azoknak értelmét világosítsátok, szélesbitsétek és emeljétek. Ti mi­nél több világosságot, erőt, és életet igyekeztek önteni azok értelmébe. De amint Róma ünnepélyes kijelentéséből megértjük, a katholikus nemcsak azért megy iskolába, hogy ott lelkét bilincsbe verhessék, elhomályosíthassák és megbéníthassák, hanem hogy lelkét meg is ölhessék. (Olvastátok a megelőző kikezdést!) A római katli. ifjú ak­kor jut el az emberi tökéletesedés legfelső fokára, midőn felebbvalóival szemben olyan lesz, mint a hulla! Kern ha­tározottan keresztyéntelen és társadalom- ellenes-e az ily tan? És nincse-e benne valami ördögi? Nem barom-csor­dához lenne-e hasonlóvá az emberiség, ha Rómának sike­rülne milliókra menő rabszolgáit rávenni, hogy magukat felebbvalóikkal szemben hulláknak tekintsék? Azt kérdezheti valaki, hogy mi lehet Róma pápáinak és papjainak czélja hogy a római katholikusokat igy le­­sülyesztve, erkölcsi hullákká változtatják; hogy mi lehet a haszon azon milliókra menő hullákból: és hogy mért nem engedik azokat inkább élni? A felelet igen könnyű. A pápának és papoknak egyetlen nagy czélja, hogy ők maguk az egész világ fölibe emelkedjenek. Ok Ibiibe kí­vánnak emelkedni nemcsak a közönséges embereknek, hanem még a királyoknak és császároknak is. Ok nem­csak nagyok, hanem még Istennél is nagyobbak akarnak lenni. A pápára czélozva mondja a Szentlélek: „Kevélyen fölibe emeli magát mindennek, ki Istennek neveztetik, vagy isteni tisztelet tárgya, annyira, hogy Istenként beül az Isten templomába, úgy mutatván magát, mint Istent.“ (2. Thess. II. 4.) Hogy czéljokat elérjék, a papok millió és millió rabszolgáikkal elhitetik, hogy ők csupán hullák; hogy nekik nem szabad lenni, sem saját akaratuknak, sem saját lelkiismeretűknek, sem saját eszökuek, mintha hullák volnának, melyek ellenállás nélkül engedik ma­gukat. bárhova vitetni. Ha ez egyszer sikerül nekik, azon mozdulatlan és tehetetlen hullákból oly gúlát építenek, melynek talapzata a földön lesz, csúcsa pedig az egeket éri; ezen csodálatos gúla tetejébe pedig a pogány világ isteneinek módjára felhelyezkednek a papok és a pápák, a világhoz pedig igy szólanak: „Kicsoda köztetek oly nagy, mint mi? Kit magasztalt fel valaha Isten oly ma­gasra, mint a papot és pápát? Hol vannak azok a kirá­lyok és császárok, kiknek trónusa a mienkkel egyenlő színvonalon állana ? Nem az emberiség felett állunk-e mi ?!“ En ezt felelem Róma papjainak: „Igen, igen ti nagyok, igen nagyok vagytok! A földön nincs egyetlen egy trón sem, mely a magas és annyira felmagasztalt volna, mint a tietek! A Babel-tornya óta ily roppant müvet nem lá­tott a világ. Trónotok magasabb, mint sem valamihez ha­sonlítani tudnék. De az a trón hullákból van!!!“ Es ha kívánjátok tudni, hogy mi más haszna van még azon millió és millió hullának: azt is megmondom, A hullák szolgáltatják a legkitűnőbb trágyát. Azon mil­liónyi hulla arra való, hogy a papok, püspökök es pápák kertjeit megtrágyázza, s káposztájokat növelje. Mily fi­nom káposzta terem a pápa kertjében! Nem szerencse-e általában a világra és különösen a római katolikusokra, hogy bár arra tanítják is őket. hogy ők hullák, hogy nekik felebbvalóikkal szemben nem szabad lenni saját akaratuknak, értelműknek és vélemé­nyűknek : mégis sokan vannak, kiket ezen tökéletes szel­lemi lesülyedésnek megnyerni soha nem lehet? Igen, az. egyház tanítása, és törekvése ellenére is némely római katolikusok tartanak meg némi életet, némi akaratot, némi értelmet, némi önálló véleményt, ami meggátolja őket abban, hogy barmokká siilyedjenek. Sokan vonakod­nak belépni a hulláknak sötét, nedves és büzhödt kriptá­jába és inkább az Isten-adta szabadság üdítő és tiszta le­vegőjét óhajtják szívni. Ezek megalázott fejűket kiemelik a gyalázatos sirüregből, melyet számukra az ő egyházuk ásott, és némi életjelt adnak magukról. De légy meggyő­ződve, hogy Róma egyházában minden életjelre, melyet, akár egyes ember, akár a nép ad, látni és hallani fogod a vatikáni villámot és mennydörgést, mi a lázongó ellen irányul, ki vonakodni merészkedik attól, hogy ő felebbva­lóival szemben hulla legyen. Azért vetették börtönre, é» azért vonszolták az inquisitio kínzó padjára háromszáz év­vel ezelőtt. Galileit, mert ilyen életjelt és lelki független­séget mutatott. Csak nem régen is, azért átkozták ki ha­lála előtt való napon és temették el a köztemetőn kivül, saját földjén, mint egy kutyát. — egyikét a legtisztelet­reméltóbb katholikusoknak, a becsületes Kennát, mivel ilyen életjelt mutatott azzal, hogy a pap parancsára vo­nakodott gyermekeit kivenni egy kitűnő iskolából. A sze~ retetre méltó és tudós Montalambert halála előtt néhány nappal gondolkozni merészelvén, úgy tekintetett mint ki­átkozott s halála után a pápa megtagadta, hogy tisztele­tére Rómában közimát tartson. De hogy annál jobban megértsük azon lealacsonyitt*

Next

/
Thumbnails
Contents