Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-13 / 37. szám
597 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 598 úgy csakis az, hogy miért nem nyugodott bele a tényleges állapotba, miért óhajtotta kiszolgált tanítóját, habár az egyház vitális érdeke, s az illető tanító betegségének milyensége sürgetőleg kívánta is, a csekély kenyérre szorítani. Ezt az eljárást, általánosan véve fel a dolgot, humanismus szempotjából tudom, hogy sokan elitélik, s többek között talán — nem ismerve specifice a lepsényi ügyet, — én sem helyeselném, mert meg vagyon Írva „irgalmasságot és nem áldozatot.“ Mint mondám nem helyeslem általában, de a jelen esetben, tudva, hogy a lepsényi egyház kész volt annyi áldozatot hozni, hogy legalább a beteg tanító kórházi ellátása biztosíttassák, továbbá ismerve a nyugdíjazott tanító ur családi körülményeit s az ő betegsége minémüségét, mely oly kimondhatatlan volt, hogy még saját leánya sem bírta volna további gondozását; igaz meggyőződésemből mondom, hogy ez esetben a nyugdíjazás nemcsak hogy szükséges, de valóságos jótétemény volt mind a betegre, mind családtagjaira nézve. Hogy a mezőföldi tanitó-egylet kérvényében élénk színekkel festett inhumanus eljárás árnyékát a lepsényi egyházról elháríthassam, kénytelen vagyok, az igazságnak teljesen megfelelőleg a nagyérdemű olvasó közönség felvilágosítására kijelenteni, hogy igenis a legszigorúbb tél derekán vitetett be a beteg tanító a veszprémi kórházba, de bevitetett az illető család együttes akaratából és nem az egyház akaratából; az egyház csak szívességből gondoskodott kocsikról, miután az illető családot, szándékában megakadályozni nem volt hatalmában. Bevitette pedig az illető család azért, mert egyik tagja sem bírta további ápolását, nem pedig azért, hogy erre kényszerítve lett volna az egyház által, mely martius 12-ig nyugdíjaztatása daczára is rendes tanítójának tekintette, s mint ilyennek nem csak lakást adott volna, hanem a nyugdíj mellett megkapta a nevezett napig járó teljes fizetését hátra maradt családja, sőt martius előtt lialálozván el, temetési költségeit is a lepsényi ev. ref. egyház viselte. Tehát a humanizmus oly nagyhangú védői nem átallanak az inhumanitásba átcsapni, sárral dobálván be a lepsényi ev. ref. egyház valóban szép, nemes és jellemes eljárását, s nem veszik észre hogy saját lovagló paripájukat, mely tőlük a harcz hevében elveszett, éri szavaik méregtelen nyila. Ezeket óhajtottam ez ügyben felvilágosításul s nem védelméül a lepsényi egyháznak, — Nagy tiszteletű szerkesztő ur szívessége folytán közölni, a becses olvasó közönségre bízva az Ítéletet, s hiszem is erősen, hogy a kik ismerik a lepsényi ev. ref. egyház humánus, törvényt tisztelő, érdemekben megőszült lelkészét, azok be fogják ismerni, hogy fontos ok, és erős jog nélkül nem vezettette volna magát, és nem vezette volna egyházát sem erre a lépésre; s e törvényen alapuló tette miatt nem veszítheti és nem veszíti el szerzett babérait. Kelt Lepsény, 1891. Aug. hó 25-én. Mólnak István, ev. ref. segédlelkész. TÁRCZA. A takácsi templom 100 éves története. Az 1788-ik év január 1-én Seregély István Takácsiba lelkésznek menvén, az év március 12-ik napján curatorí számadás volt, s a gyülekezet számos tagja beszélgetett templomának kicsiny és szűk volta felől. E tárgyban még néhányszor tanácskozván elhatározták a régi csaknem 200 évtől fennálló templomocskának tornyával egyiitti lebontását és az újnak tornyával egyiitti felépítésében megegyeztek. Ezen közönséges megegyezés után mint templomot és tornyot építeni akarók Lukács evang. 14. r. 28. 29. 30. verseit tartván szem előtt, édes idvezitőnk tanítása és intése szerint leiilének, és megvizsgálák lesz-e elég pénzök a sz. épület elvégezésére, nehogy igyekezetük erejüket felül haladván másoktól megcsufoltassanak és midőn az önként való ajánlásokat elégteleneknek találták volna, az egész gyülekezetét egyaránt kielégítő igazságos kivetést állapítottak meg, melylyel sem a tehetősebbeket meg nem sértették, sem a szegényebbeket meg nem terhelték, vevén fel 8 osztályt; az első osztályt 51, a másodikat 42, a 3-ikat 32, 4-iket 21, 5-iket 11, 6-ikat 7, 7-iket 4, 8-ikat 2 forintban állapítván meg. Valóban keresztyéni megállapodás. Egymás terhét hordozzátok, stb. Az első osztályba fizetett öt, a 2-ikba 9, a 3-ikba 6, a 4-ikbe 9, az 5-ikbe 21, a 6-ikba 9, a 7-ikbe 23, végre a 8-ikba 46 család. A családok összes száma 126. A befolyt összeg: 1461 frt. Az egyházak és egyesek adománya 329 frt 7 kr. Adakoztak még önként az evang. testvér egyházbeliek is (egy templomba járván velünk) 42 család 122 frt 20 krt. Volfc tehát pénzkészlet a három czimen 1912 frt 27 kr. 1790. február 23-án reggeli könyörgés után a temloni helye kiméretett és gjy-ík napján isteni tisztelet s a 122. Zsolt. 6-ik v. alapján tartott tanítás után az_alapkő Seregély István akkori prédikátor által sok buzgó könyörgések és az Isten szent nevének segítségül való hívása után letétetett. Az elkezdett épület lassan-lassan emelkedett, mig nem 1791. évi augusztus 14-ik napján a szokott szertartással, több lelkipásztor és számos úri vendég jelenlétében felszenteltetett. Az első tanítást mondta Torkos Jakab esperes a 27. zsolt. 4—5. verse alapján, a másodikat Seregély István helybeli lelkész I. Móz. 28. r. 17. versét vevén alapigéül. Önérzettel mondja Seregély, hogy a templom kő és téglából épült, különösen a torony szépsége lelkesíti őt.Mgaza is volt. Ma 100 év múlva is erősen állnak a falak, bár 1813. juu. 15-én este 7 óra tájban a villám megütötte a. tornyot. Zsindelyét széthányta, két szegletét a földig leszaggatta, a gombon levő csillag felét elolvasztotta és letörte. (Vége köv.)
