Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-13 / 37. szám
587 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 588 Ennek a szeretetnek, az egyházi közélet terén folytatott hű és lelkiismeretes munkálkodás elismerésének, de meg a tagoknak a főhöz való szoros tartozandóságának akart egyszersmind szerény kifejezője lenni az a serleg, melylyel a komáromi ref. egyházmegye emlékezetessé óhajtotta a mai napot a szeretve tisztelt esperes ur részére. De nemcsak ez emléktárgy, hanem az egyházmegye papságának, tanítóságának, az egyházak képviselőinek — a szorgos nyári munka idő daczára is — tömeges megjelenése az emlékünnepen mutatta azt a közbecsülést, melynek az ünuepelt részese. Az ünnepély lefolyása különben a következő volt: Kezdődött aug. 25-én délelőtt a komáromi ref. templomban az ünnepélyre összesereglett számos tisztelők részvételével — kik között az egyházmegye lelkészein, tanítóin, egyházak képviselőin kívül ott láttuk Főtiszt, s Méltóságos Pap Gábor püspök, Nt. Czike Lajos tatai egyhm. esperest, Nagyságos Beöthy Zsolt bpesti egyetemi tanár s idősb. Szinyei József bpesti múzeumi könyvtárnok urakat fiaikkal; nt. Révész Kálmán pápai tlieol. tanár s még számos világi urakat. A templomban Tóth Kálmán egym. e. aljegyző tartott az ünnepély alkalmához mért megható imát. Istenitisztelet után a kollégium nagytermében gyűlt össze a tisztelgő közönség, hol az ünnepélyt mélt. Beöthy Zsigmond e. megyei gondnok ur a következő alkalmi beszéd kíséretében nyitotta meg: Naqytiszteletü Esperes Úr, Igen tisztelt Uram! Még az is, ki közszolgálati kötelességeit csak egyszerűen de híven teljesiti, méltó az emberek elismerésére és tiszteletére. Mennyivel inkább az, ki közszolgálati kötelességeinek nemcsak egyszerűen, de tudománya s bölcsessége egész súlyával és az ügynek, melyet szolgál, lelki s testi erejét odaáldozó hűséggel tesz eleget. És mi a komáromi ref. egyházmegye tagjai, ezt az odaáldozó hűséget láttuk Főtisztelendőséged negyedszázadon át teljesített esperesi hivataloskodásában. A magyar reformált egyházban teljesített hivatali szolgálat ma már, midőn a jogok és kötelességek egyenlősége szabja meg a társadalmi s politikai rendet, az ország állami functiójában is számot tesz; s épen azért a közhaza elismerésére is méltó az az egyházi szolgálat, mely nem csak az illető egyház érdekeinek, de az állami törvények rendeltetésének is megfelelőleg teljesittetett. Főtisztelendőséged pedig az egyház érdekeit bölcsen s hazafiasán tudta összeegyeztetni az állam érdekeivel. És ez bölcs és hazafias eljárás tette egyházmegyénk közigazgatását olyanná, hogy Főtisztelendőséged nemcsak híveinek szeretetét és tiszteletét, de a mi egyházunkon kívül állók becsülését és tiszteletét is megnyerte: Ez a szeretet és tisztelet s hálaérzelmünk a hosszú és hű munkáért lelkesítette az egyházmegye tagjait arra, hogy Főtisztelendőséged esperesi buzgó és sikeres hivataloskodása negyedszázadi évfordulatán jubileumot ünnepeljünk s ekképen nyilvánítsuk egyszerűen ugyan, de reformált vallásunk puritanizmusához legjobban illő mély és igaz érzéssel hálánkat az apostoli hű munkáért, melylyel Főtisztelendőséged egyházmegyénket negyedszázadon át boldogította. Első sorban nekem, mint az egyházmegye egyik eluökének jutott az a kedves kötelesség, hogy egyházmegyénk örömét s hálateljes tiszteletét ez alkalomból kifejezzem, de kifejezem ugyanazt a magam részéről is, ki évek óta szerencsés vagyok Főtisztelendőségeddel igaz szeretetben s békés egyetértésben az elnöki tisztet megosztani. És most fogadja Főtisztelendőséged ezt a billikomot, mint az egyházmegye tagjai szeretetének symbolumát, mindnyájunknak azzal az óhajtásával, hogy a jó Isten Főtisztelendőséged közhasznúságban s áldásosán töltött életét terjessze az emberi kor legvégső határáig! Beszéde végén az egyházmegye szeretete és tisztelete jeléül a következő feliratú „Főtiszteletü Vályi Lajos ref. lelkész urnák, negyedszázados esperesi hivataloskodása emlékéül a komáromi ev. ref. egyházmegye 1891. szeptember 25.“ ezüst serleget nyújtott az ünnepeltnek, ki arra a következőleg válaszolt: Méltóságos Gondnok Ur! Mélyen tisztelt e. megyei Gyűlés! Ezerszer bocsánatot kérek, ha ez ünnepélyes perez hatása alatt csak is töredezett szavakban adok hangot érzelmeimnek. Méltóságod említi, hogy espereskedésem 25. évfordulója alkalmából ünnepélyt rendezett a komáromi ev. ref. egyházmegye közönsége. E nyilatkozat valóban megpirít; mert az érdemek, miket felsorolni méltóztatott nem enyimek, hanem az egyházmegyéé; igen az egyházmegyéé, mely kegyes volt irányomban, mely bár legjobb igyekezetem mellett, de — meg kell vallanom — a legnagyobb gyengeségekkel méltóztatott csekélységemet e fontos széken eltűrni; a dicsőség pedig, hogy 25 évig megtartotta e helyütt erőtlen szolgáját: a jó Istené. Jelen perezben az esperesi széken töltött 25 év, mint szigorú számoltató bíró — homlokán sötét redőkkel — áll előmbe, s feltárja előttem azon hiányokat, melyek emberi gyarlóságomból születtek; s ha végig nézek hivataloskodásom 25 évén; ennek minden napja, órája és percze szigoruau vádol azzal, hogy igen sokat mulasztottam el, a mit meg kelle vala tennem, és sokat tettem olyat, mit mellőznöm kelle vala, úgy hogy elmondhatom Ezsjtlássál, „hogy a sok fogyatkozás meg nem számláltathatik.“ De nemcsak ünnepélyt rendez az e. megye 25 éves espereskedésemért, hanem még ezüst biliikommal is óhajtja maradandóvá, emlékezetessé tenni e napot! A billikom, a pohár, úgy a magán életben, mint vallási tekintetben igen nagy jelentőséggel bir, mert vájjon ki ne esengene közülünk az öröm poharáért s ki ne óhajtaná kerülni a keserűségnek poharát? De szenttörténelmi szempontból is nagy szerepet játszik a pohár; mert Írva van Mózesnél, hogy az izraeliták fejedelmei 12 ezüst poharat ajándékoztak az oltárhoz — s a mennyei jelenések könyvében a 24 vének kézibe ezüst poharak adattak. A pohár 25 éves espereskedésem tartama alatt szintén igen jelentékeny volt rám nézve, a mennyiben jól végzett munkám után az önérzet és nyugodt lelkiismeret isteni nedűvel megtöltött poharából mennyei gyönyörér-
