Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-06 / 36. szám
581 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 582 zsinati képviselőit, hogy az egyházmegye álláspontját úgy a kerületen, mint a zsinaton érvényre emelni törekedjenek. A lényegesebb módosítások a következők: Az alkotmányról szóló rész 28. §-át — mely a kisebb gyülekezetek rovására a nagy gyülekezeteket 12-ig emelkedhető szavazattal akarja felruházni — ugy véljük módosítani, hogy minden gyülekezet annyi szavazatot adjon, ahány rendes Mhészi állomást tart fenn. Az 53. §.f. pontját, mely a gyülekezetek jogát átakarja játszatni a kerületre, nem fogadjak el. Maradunk a régi mód mellett. Irtózunk a centralizáló törekvésektől. Nem kálvinista népnek való az! A jogokat a terliet emelő gyülekezetekre inkább kiterjeszteni, mint összezsugoritani kellene. így az egyházi élet iránt minden érdeklődés kihal, helyét a közönyösség váltja fel ... ez pedig bizonyos halálunk. Papi öltözetül vissza kívánjuk reverendáinkat, palásttal. A lelkészválasztási törvényjavaslatot üdvözöljek. Azzal, hogy a gjúilölt kándidáló rendszert megszünteti, elgörditi a botránkozás kövét innen is, onnan is. De nem helyeselhetjük, hogy elveti a „huzamosabb időn át híven teljesített szolgálat“ elvét, amennyiben segéd- és rendes lelkészeknek pár évi szolgálat után utat nyit első osztályú egyházba. Segédlelkészt első oszt. egyházba nem eresztenénk. Hadd érjék lent a völgyben. As. lelkészek feletti intézkedést továbbra is megh ágyán dónak javasoljuk, az egyházmegyék jogkörében. A szolgálati idő tekintetében a javaslat minősítési éveinél jobbnak tartjuk az eddigi szabályzatot, — vagy ha azt acensustigen magasnak tartjuk, szállítsuk lejebb, de ne annyira, mint a javaslat contemplálja, — ez túlságos bőkezűség. Nem látjuk be egyszerű falusi észszel, hogy a theol. tanárok, doktorok és püspöki titkárok(!) miért álljanak egy fejjel előbb a jeles osztályzatú lelkészeknél. Aki hol dolgozik, ott egyék. Aki hol szerzi az érdemet, ott várja jutalmát. A lélkészválasztást meghívás utján helyeseljük. A 207. §. második bekezdését — mely hivatalból kizárásról szól — törlendőnek javasoljuk, mert könnyen hatalmi túlkapásra szolgálhat alkalmuk Az özvegyi és kegyeleti évről intézkedő 234. §. subtilis meghatározását szerencsétlennek tartjuk, amennyiben kevés olyan nemes érzésű gyülekezet találkozik, a mely az özvegy-árva évet még egy fél évvel megtoldani hajlandó lenne. Maradjunk a mostani gyakorlat mellett. Az egyházi adóról szóló részt sem egészében, sem részletéiben nem fogadjuk el. Már e czimnek igy kellene szólni: Az egyházi adózásról és vagyonkezelésről. Ehhez képest felölelné e rész az egyházi adó természetére, kivetésére és kezelésére vonatkozó szakaszokat; továbbá ugy az egyházi adó, mint egyéb egyházi vagyon és jövedelem kezelésére, elszámolására tartozó általános rendelkezéseket. Részleteiben nem fogadható el, mert oly eljárást is állapit meg, mely kevés gyakorlati érteke mellett aránylag sok szükségtelen munkával terheli az espeiest. Helyeseljük. hogy az egyházközség vagyonáról, azok értékéről. jövedelméről vagyonkönyv (leltár) készítessék; de hogy emellett az egyházak változás alá nem eső és évenként feltétlenül fedezendő szükségleteiről külön rovatna kimutatás is készítessék, nem helyeselhetjük. Ha a vagyonkönyv mellé olyan költségvetés terjesztetik be, mely magában foglalja a több czimen előirányozható bevételek mellett mindazon kiadási szükségleteket, melyeket a 243 és 246. §-ok magukban foglalnak: ezekből eléggé nyilvántarthatja az egyházi hatóság, a számvevőség utján minden egyház vagyoni állását s meggyőződhetik a helyes vagy helytelen vagyonkezelésről. A 247-ik §-ban tétessék ki az osztályba sorozás szerinti kivetésmód mellett a személy (párbér) és hirtok utáni kivetésmód. Pótlandó volna a javaslat a bevételekről és kiadásokról vezetendő pénztári napló, az egyházi adóelőírást s lerovást tartalmazó adófőkönyv vezetését elrendelő utasításokkal. Ezek nélkül számadást készíteni, az e. adókivetést, befizetést, az eddigi u. n. buzaszedési és pénzlajstromok mellett rendesen kezelni, számon tartani és venni bajos dolog. Az egyházi közigazgatási bíróságról szóló hatodik részt szintén az alantas egyházi hatóságok jogai megnyirbálására czélzó törekvésnek látjuk. Az egyházmegyei gyűlések (nem is szólva az egyházközségiekről) eddig is jóformán csak végrehajtó közegei a kerületnek és konventnek, — ezután ... ha e rész törvényerőre emeltetik, bátran be lehet zárni örökre az egyházmegyei tanácstermek ajtaít- Nem lesz azokra semmi szükség. Mindent a politikai élet chablonjára! A debreczení zsinat is sok tökéletlen munkát alkotott; de ha a budapesti a convent javaslatait, úgy a mint előttünk fekszik, approbáíja .... akkor a kálvinista anyaegyháznak befellegzett. A zsinati törvényjavaslaton kívül igen fontos tárgy volt a számadás és költségvetés szabályozására kinevezett bizottság jelentése. A nagy szakértelemmel és ügybuzgósággal készített munkálatot — köszönetnyilvánítás mellett — elfogadta a közgyűlés. Majd letárgyalta a missió-ügyet, a közalapi, Baldácsy alapítványi és államsegélyi kérvényeket, a tőkekamat segély jelentő iveit. Ezeken kívül vagy 28 — az egyházmegye beléletére vonatkozó — ügyet intézett el. Délután két óra felé járt az idő, a mikor a szellemiekkel jóllakva, de a gastronomiai ürességet annál jobban érezve, vonultunk a diszbankettre, azelőtt Schnell, most Fábiánná vendéglőjébe. A pecsenyefogásnál Beöthy Zs. em. gondnok a királyra és a királyi családra emelte poharát, mit a közönség állva éljenezett. Utána Szabó Zsigmond em. főjegyző a jubiláns esperest köszöntötte fel. Esperes ur püspök urat, püspök ur — az egyházkerület nevében — esperes urat. Szabó Imre „Tisztelt közebéd** megszólitással a névnapját is ünneplő esperesért, Pográuyi József vil. tanácsbiró szintén érte ürített poharat, kívánván, hogy a mai napon elhangzott sok jókivánat, mint megannyi áldás szálljon rája. Beöthy Zsigmond em. gondnokra és jelen volt fiára Beöthy Zsoltra, Bathó Bálintra és sok másra mondottak még felköszöntőket. A felvont zsilipen csak ugy zuhogott a toasztok árja! Szegény Ferdi prímás nem győzte hóna alá
