Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-30 / 35. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 568 567 — A komáromi egyházmegye e hó 25-én közgyűlést tartott, egyúttal díszes ünnepélyt rendezett szeretett esperese, Vályi Lajos ur 25 éves hivatali jubileuma alkalmából. Mindkettőnek lefolyásáról jövő számunkban többet! — Személyi hirek. Szakai Károly, kollégiumunkban a német nyelvnek és irodalomnak ujonan elválasztott tanára, már megérkezett városunkba, hogy uj munkakörét elfoglalja. Adjon isten neki erőt a munkához s munkájára bő áldást. Fájdalommal értesültünk, hogy üt. Csonka Ferencz esperes úr, főiskolánknak az igazgató tanácstői megválasztott egyik visitátora, már hosszabb idő óta súlyos betegségben szenved. A legőszintébb szeretettel kivárniuk minél előbbi felgyógyulást, hogy hasznos munkálkodását egyházi és iskolai téren újólag megkezdhesse. — A zsinati törvényjavaslatot az egyházmegyék ke-üiletünkben már mind letárgyalták s reá vonatkozó véleményeiket a főt. püspöki hivatalhoz beküldötték a komáromi és somogyi traktusok kivételével. A különböző vélemények tárgyalására és összeegyeztetésére kiküldött bizottság a jövő hónap elején fog Pápán ülésezni nt. Kis Gábo.i úr elnöklete alatt. A bizottság tagjai: Szekeres Mihály és Czike Lajos esperes urak, Szilágyi József főgymn. igazgató, s Antal Gábor ácsi lelkész. — Külföldi lapokból olvassuk, mily nagy feltűnést keltett Sziléziában, sőt Németország nagy részében, midőn köztudomásra jutott, hogy Nayhauss-Carmensi Julius Cäsar, örökös ura a bladeni lovagbirtoknak, a mely már mintegy négyszáz év óta ezen ősnemesi család tulajdonát képezi, a katholikus hitből kitért s az evangélikus egyház kebelébe lépett. Korunkban ritkán is történik meg, hogy a főranguak közül valakit vallásbeli meggyőződése ily elhatározó lépésre késztessen. A dolog annál nagyobb feltűnést kelt minden oldalról, mivel ezen előkelő család tagjai eddigelé a sziléziai főnemesség közt a legerősebb ultramoutánok voltak. — Warga Lajos „A kér. egyház történelme“ czimü művének legközelebb megjelent füzetét ismerteti a Prágában megjelenő „Evang. Reform. Blattéi*.“ Az ismertetés írója nem nagy ba.iátja lehet annak a tiszta, szabad szellemnek, a melyet Warga kérdéses kiváló müvében is oly kitünően representál. Azt ugyan kénytelen Venetianer (az ismertető) ur is elismerni, hog}^ W. széleskörű tanulmányuyal, válogatott források felhasználásával irta meg müvét; de azért hajlandó ezt compendiiminak nevezni. Örül az ismertető, bár nem örömest s csak azért teszi azt, mert hát a mi theol. irodalmunk nagyon szegény s W. munkájával is gyarapodott. „De hát fognak-e fiatal tlieologusaink ezen könyvből lelkesedést meríthetni, hogy szolgái lehessenek egyházuknak'?“ — Kérdi Venetianer ur. S nyilván abban a nézetben van — azon modor után ítélve, a melyben egy pár idézetet használ, — hogy Warga kevés lelkesedést kelthet az ifjú theologusokban. Persze, hogy némely bírálónak nehéz Warga szabad, józan szellemének élvezhetéseig felemelkedni, — de ezen a sajnálatraméltó körülményen már mi nem segíthetünk, ha Venetianer urat W. műve sem lelkesítette. (B.) Felelős szerkesztő: RÉVÉSZ KÁLMÁN. — Petényi J. Salamonról. Herman Ottó szépen és részletesen megírta e kiváló természettudósunk és mindenesetre első nevezetesebb ormithologusunk életét. A tanulságos munka közkézen forog, de mégsem tartjuk érdektelennek és feleslegesnek Petényi életének néhány nevezetesebb mozzanatát itt is felemlíteni, mivel az ily tudományos művek, mint Herman-é is, a nagy közönség kezében — fájdalom — csak kevés példányban fordulnak meg. Petényi a nógrádmegyei Ábel-Lehota helységben született, hol atyja lutheránus lelkész volt. Már gyermekkorában nagy szeretet vonzotta őt az állatvilághoz s kedvenczít egész odaadással ápolta és oltalmazta. Mikor atyja a beszterczebányái iskolába küldte, útját egy teljesen szelídített mezei nyúl társaságában tette meg, melyet később tanítójának ajándékozott. Mint selmeczí tanuló már egész szenvedéllyel adta magát a tojásgyüjtésre s a madarak életének megfigyelésére. Pécsben végezte theologiai tanulmányait s ezen idő alatt már több hires ornithologussal megismerkedett, köztük a hires Bréhm-mel; barátait és ismerőseit pedig folyton buzdította az állatvilág tanulmányozására. Több meghívást visszautasított papi és tanári állomásra, mivel életét egyedül a természettudományoknak akarta szentelni, de midőn belátta, hogy ilyen foglalkozás mellett hazánkban még fen nem tarthatja magát, a czinkotai népes egyház papjává lett. Lelkész! kötelességeit a leghívebben végezte ugyan, de mivel madártani tanulmányait sem hanyagolta el s nagy mértékben foglalkozott a madarak preparálásával, e miatt elfogult és ósdi gondolkozása híveinek neheztelését vonta magára. Sőt midőn megták azt, hogy nemcsak madarakat hanem egy kutyát is praeparált, hangosan kitört a nemtetszés; nem akarták „az „Ur vacsoráját“ ugyazon kézből felvenni, mely egy kutyával babrált. S csakugyan kénytelen volt Petényi e dolog miatt egyházától megválni 1833-ban. Pár év múlva a Nemzeti múzeum természetrajz! osztályában nyert alkalmazást s ettől fogva zavartalanul szentelhette életét a madarak tanulmányozásának, amely téren a tudományoknak valóban nagy szolgálatokat tett. — Japánok keresztyén hitre térése. Egy orosz tengerész tiszt, a ki sok éven át élt Japánban, azt Írja a hajóhad hivatalos közlönyében, hogy a japán előkelők körében igen nagy a hajlandóság arra, hogy áttérjenek a protestáns hitre és csak azt várják, hogy a mikadó tegye meg az első lépést, akkor tömegesen követni fogják őt. Ez a liir nem merész és lehetetlen, mint első tekintetre látszik, mert nem tekintve azt, hogy a keresztyénség a japánok közt egykor a hollandok működése folytán már nagy elterjedést nyert, ujabbkori utazók kétségbevonhatlanul igazolják, hogy a japáni előkelők az ősi pogány vallás tételeiben egyáltalán nem hisznek s azt mondhatni, hogy eddigelé minden határozott vallásos meggyőződés nélkül éltek. Tehát lelkesült és tapintatos téritői működés mellett bizonyára el lehetne ültetni lelkeikbe az evangeliomi keresztyénység csiráit s a keresztyénség számára egy uj s a lehető legszebb reményekkel biztató munkatér lenne megnyitva, ha sikerülne a pogényvilág ezen legértelmesebb népének előkelőit az evangeliomi keresztyénség liü követőivé tenni. A kiadóhivatal kezelője: BORSOS ISTVÁN. Pápán, 1891. az ev. ref. főiskola betűivel ny. Batisz Zsigmond.
