Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-23 / 34. szám
547 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 548 A következő évi gyűlés helyéül Kőszeg állapíttatott meg. Radó Kálmán elnök a tárgysorozatban jelzett ügyek ílykéut elintézése után megköszönve a mélyen tisztelt egyházmegyei és városi küldötteknek nemes buzgóságát és szives jóakaratát, meiylyel a tanácskozások vezetésében az elnökséget támogatták, Isten áldását kéri a gyűlés működésére, s ezzel Isten segedelmével az egyházkeriileti gyűlést bezártnak jelenti ki. A templom épülésének 100-ik évfordulója s orgonaszentelés Takácsin. A takácsi ev. reform, egyház különösen megértvén a kor amaz intő szavát: „aki nem halad, az nemcsak elmarad, de a haladók által el is tiportatik“, nemes gondolkozásmódjának, bnzgóságának és áldozatkészségének már ez év folyamán is többször fényes jelét és tanúbizonyságát adta, jól tudván azt, hogy nem elég csak szép frázisokat hangoztatni, hanem maradandó emlékek állítása, jótékonyság gyakorlása által kell bebizonyítani, hogy „minden Demosthenesnél szebben beszél a tett.“ A falu közepén álló, fákkal és virágokkal körül ültetett templom, kívül úgy mint belül, a modern építészet követelményeit kielégíti. De a gyülekezet még nem látta teljesen felszereltnek templomát, érezte, hogy hiányzik abból valami, a melynek hangjai a kedélyre, a lélekre édesen hatnak s a vallásos érzést, buzgóságot emelik. Az egyház lelkésze Szekeres Mihály esperes ur rég táplálta már az eszmét, a a templomot orgonával is diszesiteni, s ifjúi lelkesedéssel csüngött ennek valósításán s ékesszólása minden erejével működött közre. Az eszme valósult. A lelkész buzgalma, lelkesítő szavai a gyülekezet tagjainak szivében termékeny talajra estek s az óhajtott gyümölcsöt megtermették. Az orgona hangjai Széki Elemér tanár ügyes játéka mellett f. hó 16-án délelőtt szólaltak meg először, magasztalva az Istent, s dicsérve mindazokat, a kik adományaikkal létesíilésén közreműködtek. Örömnap volt ez a gyülekezetre annyival inkább, mert a fennálló templom épülésének 100-ik évfordulója is e napokra esett. A mint tehát a képzelet szárnyain viszszaszált az egyén a múltba, s reá tekintvén a néma falakra, kegyelettel gondolt az ősökre; egyszersmind fellángolt keblében az áldozatkészség tüze és szép emlékekkel lett igazolva, hogy „sast nemzenek a sasok“. Hogy a gyülekezet örömében részt vegyenek, közel és távolról, a vendégek egész serege: lelkészek és világiak siettek Takácsira. Az istenitisztelet 10 órakor vette kezdedét, zsúfolásig megtöltvén a közönség a templomot. Prédikációt Györíi József rédei lelkész tartott, alapigétil véve Mózes I. könyve 28. r. 17. v. és a 149. Zsolt. 1-ső versét. Szépen és hatással beszélt a templom szükségessége, továbbá az orgona, mint a buzgőság emelésének eszközéről. Ezután Szekeres Mihály esperes ur a templom 100 éves történetét olvasta fel s tartott egy nagyon sikerült „jubileumiu beszédet. E dolgozatokat, mint a melyek históriai szempontból is érdekesek, a legközelebbi számban fogom meglehetős bő kivonatban ismertetni, a mikor majd közlöm azok névsorát is, kik az orgona építéséhez nagyobb összegekkel járultak. Miután még Komjáthi János adorjánházai lelkész úrvacsorát osztott, ezzel az egyházi szertartás befejezést nyert. A lélek bő táplálékban részesülvén, a gazdagon megrakott asztaloknál a test is csakhamar kielégittetett. Próbáljuk meg összeállítani azok névsorát, kik e napon esperes ur vendégszerető házánál együtt voltak. Barátli Ferencz egylim. gondnok családjával, Barthalos István, P. Szabó Károly, Körmendy Béla, Széky Elemér gyönki tanár, Lazányi Béla ágost. ev. felügyelő két szép leányával. Az egyháziak közül: Kis Gábor, Parragh Lajos, Seregély György, Jeremiás Béla, Zsoldos Sándor, Széki Aladár bőnyi, Hering Lajos farádí ágost.. Kövessy Béla. Pál János. A legtöbb lelkész családját is elhozván, az Aronihoz hasonló díszes társaságból természetesen nem hiányoztak a szebbnél-szebb rózsák sem. A fiatalság a délutáni órákban — eleinte — az udvaron íeldiszitett sátor alatt perdült tánczra, de miután az ég sem akart elmaradni, hogy ez ünnepélyre áldást ne küldjön s kövér cseppekben hullott alá az eső, mulatságát a termekben a legjobb kedvvel folytatta mindaddig, mig úgy éjfél felé a fellegek szétoszolván, a legszebb emlékekkel útra indulhatott. Seregély Dezső. TÁfiCZA Mutatványok a zsoltárokból.*) VII. ZSOLTÁR. — A 28-ik dallamára. — Én Istenem, reményem vára! Oltalmazz meg, hived ezt várja; Védelmedre szükségem vagyon, Vágyva csüggök hű oltalmadon, Hogy ellenim, miként vadak, Engemet meg ne rontsanak. Uram, ha tán tévedtem volna S bántottam azt, ki volt javamra, Ha ártottam tán ellenemnek, Aki azért üldözve ver meg —S a porba sújt, megszégyenít: Kelj fel Uram, karod segít! *) Az itt közlőitek is a kihagyandúk közé soroztattak. F. J.
