Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-23 / 34. szám

547 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 548 A következő évi gyűlés helyéül Kőszeg állapítta­tott meg. Radó Kálmán elnök a tárgysorozatban jelzett ügyek ílykéut elintézése után megköszönve a mélyen tisztelt egyházmegyei és városi küldötteknek nemes buzgóságát és szives jóakaratát, meiylyel a tanácskozások vezetésé­ben az elnökséget támogatták, Isten áldását kéri a gyű­lés működésére, s ezzel Isten segedelmével az egyházke­­riileti gyűlést bezártnak jelenti ki. A templom épülésének 100-ik évfordu­lója s orgonaszentelés Takácsin. A takácsi ev. reform, egyház különösen megértvén a kor amaz intő szavát: „aki nem halad, az nemcsak el­marad, de a haladók által el is tiportatik“, nemes gon­dolkozásmódjának, bnzgóságának és áldozatkészségének már ez év folyamán is többször fényes jelét és tanúbi­zonyságát adta, jól tudván azt, hogy nem elég csak szép frázisokat hangoztatni, hanem maradandó emlékek állítása, jótékonyság gyakorlása által kell bebizonyítani, hogy „minden Demosthenesnél szebben beszél a tett.“ A falu közepén álló, fákkal és virágokkal körül ül­tetett templom, kívül úgy mint belül, a modern építé­szet követelményeit kielégíti. De a gyülekezet még nem látta teljesen felszerelt­nek templomát, érezte, hogy hiányzik abból valami, a melynek hangjai a kedélyre, a lélekre édesen hatnak s a vallásos érzést, buzgóságot emelik. Az egyház lelkésze Szekeres Mihály esperes ur rég táplálta már az eszmét, a a templomot orgonával is diszesiteni, s ifjúi lelkesedéssel csüngött ennek valósításán s ékesszólása minden erejével működött közre. Az eszme valósult. A lelkész buzgalma, lelkesítő szavai a gyülekezet tagjainak szivében termékeny talajra estek s az óhajtott gyümölcsöt megtermették. Az orgona hangjai Széki Elemér tanár ügyes játéka mel­lett f. hó 16-án délelőtt szólaltak meg először, magasztalva az Istent, s dicsérve mindazokat, a kik adományaikkal létesíilésén közreműködtek. Örömnap volt ez a gyülekezetre annyival inkább, mert a fennálló templom épülésének 100-ik évfordulója is e napokra esett. A mint tehát a képzelet szárnyain visz­­szaszált az egyén a múltba, s reá tekintvén a néma fa­lakra, kegyelettel gondolt az ősökre; egyszersmind fellán­golt keblében az áldozatkészség tüze és szép emlékekkel lett igazolva, hogy „sast nemzenek a sasok“. Hogy a gyülekezet örömében részt vegyenek, közel és távolról, a vendégek egész serege: lelkészek és vilá­giak siettek Takácsira. Az istenitisztelet 10 órakor vette kezdedét, zsúfolásig megtöltvén a közönség a templomot. Prédikációt Györíi József rédei lelkész tartott, alapigétil véve Mózes I. könyve 28. r. 17. v. és a 149. Zsolt. 1-ső versét. Szépen és hatással beszélt a templom szükségessége, továbbá az orgona, mint a buzgőság emelésének eszkö­zéről. Ezután Szekeres Mihály esperes ur a templom 100 éves történetét olvasta fel s tartott egy nagyon sikerült „jubileumiu beszédet. E dolgozatokat, mint a melyek históriai szempontból is érdekesek, a legközelebbi számban fogom meglehetős bő kivonatban ismertetni, a mikor majd közlöm azok név­sorát is, kik az orgona építéséhez nagyobb összegekkel járultak. Miután még Komjáthi János adorjánházai lelkész úrvacsorát osztott, ezzel az egyházi szertartás befe­jezést nyert. A lélek bő táplálékban részesülvén, a gazdagon megrakott asztaloknál a test is csakhamar kielégittetett. Próbáljuk meg összeállítani azok névsorát, kik e na­pon esperes ur vendégszerető házánál együtt voltak. Barátli Ferencz egylim. gondnok családjával, Bar­­thalos István, P. Szabó Károly, Körmendy Béla, Széky Elemér gyönki tanár, Lazányi Béla ágost. ev. felügyelő két szép leányával. Az egyháziak közül: Kis Gábor, Parragh Lajos, Se­­regély György, Jeremiás Béla, Zsoldos Sándor, Széki Aladár bőnyi, Hering Lajos farádí ágost.. Kövessy Béla. Pál János. A legtöbb lelkész családját is elhozván, az Aronihoz hasonló díszes társaságból természetesen nem hiányoztak a szebbnél-szebb rózsák sem. A fiatalság a délutáni órákban — eleinte — az udva­ron íeldiszitett sátor alatt perdült tánczra, de miután az ég sem akart elmaradni, hogy ez ünnepélyre áldást ne küld­jön s kövér cseppekben hullott alá az eső, mulatságát a termekben a legjobb kedvvel folytatta mindaddig, mig úgy éjfél felé a fellegek szétoszolván, a legszebb emlékekkel útra indulhatott. Seregély Dezső. TÁfiCZA Mutatványok a zsoltárokból.*) VII. ZSOLTÁR. — A 28-ik dallamára. — Én Istenem, reményem vára! Oltalmazz meg, hived ezt várja; Védelmedre szükségem vagyon, Vágyva csüggök hű oltalmadon, Hogy ellenim, miként vadak, Engemet meg ne rontsanak. Uram, ha tán tévedtem volna S bántottam azt, ki volt javamra, Ha ártottam tán ellenemnek, Aki azért üldözve ver meg —­­S a porba sújt, megszégyenít: Kelj fel Uram, karod segít! *) Az itt közlőitek is a kihagyandúk közé soroztattak. F. J.

Next

/
Thumbnails
Contents