Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-16 / 33. szám
519 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 520 ják. Tudós Balogh Ferenczünk azt mondta: „a magyar ref. egyházak megmentésének titka lelkészeink jobb sorsba helyezésében rejlik.“ Tökéletes igaza van, csak tessék e felett gondolkodni. Tehát mind az egyházak, mind a lelkészek megkívánják, megkívánhatják az országos gyámolitást, az országos segélyezést igy, vagy úgy. Ezért van az országos segély adva. De kerül-e mindenhova az eső áldásából? Kerülhet. Egyházkerületi pápát [s egyházmegyei csurgói tanintézeteinket gyámolitjuk s tápláljuk évenkénti adományainkkal egyházak és lelkészek. Adózunk nem szabad akarat, hanem csiszolt adókulcs szerint, tehát törvényszerüleg. Ha nem fizetünk, vagy nem fizethetünk, végrehajtás várakozik ránk. Régebben kormányozó espereseink felelhetnének, hogy amaz adók beszedésével együtt járó visitatio alkalmával mennyi keserű csepp hullott poharaikba a nemfizetés miatt. De felelhetnek jelenben az egyházak s lelkészek emlitett adóját szedő pénztárnok urak, hogy 365 nap elég-e a pénz befolyására s nincsenek-e I-ső és Il-od osztályú egyházak és lelkészek tartozásban? Nem akarnak? dehogynem . . . Nem tudnak! Ezt szerencsésebb helyzetben levő embertársunk nem érti, hogy miként nem kerül az a néhány forint! Azt mondja : nincs buzgóság, nincs áldozatkészség! De van, csakhogy kialvóban s éleszteni kell, mig ki nem alszik. Megmondom hogyan. Töröltessék az egyházak s lelkészek megadóztatása a pápai és csurgói iskolák javára. Az évenkénti államsegély azonban fordittassék egészen a nevezett két tanintézet segélyezésére. így a terheknek megkönnyebbülését érezni fogja minden egyház, minden lelkész s igy lesz az országos segélyből aequalis divisio. Az országos esőből csak egy csepp, csak egy kis harmat hull a szomjuhozó földekre, de majd meglátandják az esperes urak, hogy minő öröm ragyog fel a visitatio előtt megjelenő egyházi elöljárók arczán arra a tudatra, hogy az Atyák nemcsak terhet tudnak rakni, de azt alkalomadtán le is tudják venni a Hivek vállairól. Alig várja a nép ezt az időt, mert meg van biztatva az idők teljességéről. Az idő itt van! Ma már szégyenkezve terjesztjük elő a jótékonyczélu felhívásokat s ugyancsak fújni kell a parazsat, hogy egy kicsit szikrázzon. Belefáradunk, mert magunknak is szükséges egy kis lelkesítő. S ha az államsegély igy kasználtatik fel, majd meglátja a világ, hogy tudunk lelkesíteni s tud a nép lelkesedni minden szépért, jóért és nemesért. H. K. Tormássi János a dunamelléki ref. püspökökről. 7. Patai Sámuel. Kit noha Lampe a Dunán innen levő megye superintendenseinek lajstromából kihagy, miudazáltal ebben szinte úgy tévelygett, mint midőn Ungvári Gergely után Lenti Jánost teszi super inten dessé, pag. 651. Mert valamint bizonyos, hogy Lenti János superintendens sohasem volt. úgy ellentmondhatatlan dokumentumokból világos, hogy Patai Sámuel 1652-ik esztendő 9-ik Febr. már superintendenséget viselt, mert ezen a napon datálja azt a convocatoriáját, melylyel Letare Dominicára Kecskemétre liivja synodusra a prédikátorokat, jelentvén egyszersmind, mely nagy kár esett az eklézsiában Paksi Györgynek halálától fogva. Patai Sámuel úgy látszik, hogy Fafajban született és erről a születése helyéről nevezte magát, a régiek szokások szerént, Patainak; mert az atyját Kannás! János-nak hívták, amint maga Írja Szilágyi Benjámin Istvánhoz, pataki professorlioz Írott levelében (Lampe. H. E. pag. 673) és ez az atyja ifjú korában volt a kálmáncsehi hires oskolában rector. Tanulását végezvén, Patai Sámuel lett a laskái oskolának rectora, hol két esztendőket töltött el 1617 és 1618-ban Laskai János superintendens mellett. Megjárván a külső országi akadémiákat, lett tolnai pro- Jessorrá vagy rectorrá. 1630-ban lett solti prédikátorrá, a hóimét 1634-ben Sz. György napkor Tolnára vitetett SzŐ- löskei Ferencz utáu. Itt lakott egész haláláig, ahol először a tolnai tractusnak esperestje volt. azután pedig 1652-ben superintendenssé tétetett. A mondott 1652-ik esztendőben Martiusban synodus tartatván Kecskeméten, Patai Sámuel, az akkori időnek zavaros állapotjára nézve, amint maga ir,a, a candidátusoknak ezeket a thesiseket adta ki disputát,iora : 1. An sit providentia Dei? hoc est an omnia, quae in mundo finnt, providentia Dei gubernentur? Affinnatur, 2. An haec gubernatio Dei sit justa, quum ratio humana secus judicet? Affirmatur. 3. An sic Dens non sit auctor peccati? Affirmatur. Ugyanebben a kecskeméti synodusban a rendtartásokba becsúszott rendetlenségeknek orvoslásokra 8 punctumokból álló végzések tétettek, melyek közül az 1-sőben megtiltatik a czéhek gyűlése, vendégeskedés, leánykérés, kézfogás, lakodalmazás advent első vasárnap
