Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-09 / 32. szám
501 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 502 a superintendentia Simándi Mihály superintendeusségeig. De úgy látszik, hogy ekkor vették be az 1026. Komjátin, Nyitravámiegyében készített kánonokat. — (Az bizonyos, hogy Fabritius Barsi János idejében az 1655. Duna-Vecsén tartott consistorium citálja ezeknek a kánonoknak class IY-ae Can. 5.) Az olyan reformatio pedig, amicsodás a régi szokott kánonoknak felcserélésekkel újaknak behozása, egészen Siniádi Mihálynak munkás leikéhez illik, — sokkal inkább, mint Barsi Jánoshoz. Ezeknek a kánonoknak a Dunán innen levő superintendentiabeli eklézsiák és prédikátorok költségén való kinyomatása Váradon Szenczi Kertész Ábrahám által később, t. i. 1642. lett. A pozsonyi káptalan 1630. 25. Febr. datált levelével megkereste Simándi Mihályt eg}7 bizonyos Kövesdi Istvánra nézve, aki felül azt Írja, hogy Erdélyben Maros- Vásárhely mellett Sz.-Aunán viselt predikátorsága és sok csavargás után cardinalis prímás Pázmány Péterhez menyén, magát ajánlotta és a pápista vallásra való általmenetelre czélzó akaratját jelentette, — kit a prímás pozsonyi canonicus Veresmarthy Mihálynak általadott. Ez két hónapig tartván Kövesdit magánál tisztességesen, mely idő alatt confessiót tett. De a confessio után negyedik éjszaka a canonicus otthon nem lévén, Kövesdi ennek szobája ajtóját feltörte, és onnét sok drágaságokat (melyek a levélben előszámláltatuak) ellopott és azzal tovább állott. Kéri hát a káptalan Simándi Mihályt, hogy ha ez a vallásával játszott ember az ő megyéjébe jött volna, a kárvallott canonicusnak elvitt javait adatná vissza. A levél titulussá ez volt: „Clarissimis ac Doctissimis Dominis N. N. Superintendent!, Senioribus necnon caeteris Pastoribus Helv. Conf. in superiori Barovia existentibus Dominis Amicis observandis commendantur Ratzkeviensi et Tol nen s i Pastoribus.w Ezt a pozsonyi káptalan levelét Simándi Mihály a Ráczkeviben 1630. 4—5. Apr. tartott synodusbau felolvastatván, felelt a synodus nagy becsülettel a káptalannak, jelentvén, hogy a synodusbau jelenvolt prédikátorok közül (kik 98-an voltak) semmit arról az istentelen Kövesdiről nem hallottak, amilyen embert sem nem kívánnak, sem maguk között meg nem szenvednek és ha valamit ezután hallanak róla, szentül fogadják, hogy azt a külső magistratus által mindjárt megfogatják és a káptalannak megjelentik. A levél titulussá ez volt: „Illustrissimis ac Reverendissimis Dominis Domino Praeposito Capituli Posoniensis N. N. caeterisque ejusdem Capituli Dominis Praelatis ac Canonicis Dominis nobis summa observantia honorandis.“ Püspöki buzgósággal, fáradhatatlan szorgalmatossággal, nagy dicsérettel és mindenek előtt való kedvességgel viselvén Simándi Mihály öt esztendeig a püspökséget, bizonytalan, mely októl indíttatván, elvégezte magában, hogg mind a superintendent hivatalt, mind a ráczkevi predikátorságot letegye és más megyébe menjen prédikátornak. — Mely szándékát a Duua-Vecsén 1631. esztendei márczius 27-ik napján tartott synodusban jelentette. Eleget igyekezett a synodus, sírva kérte ennek a szándéknak választatására, de attól elmozdítani nem lehetett; mint ez megtetszik a synodustól neki adott bizonyságlevélből. Ha elhallgatom is azokat a dicséreteket, melyeket ad ez a testimouialis Simándinak, azokból a levelekből, melyeket rövid ideig tartott püspöksége alatt ide s tova irt és azokból a rendelésekből, melyek ennek igazgatása alatt lettek, kitetszik nyilván, hogy Simándi Mihály egy széles-tudományu, nagy-lelkű, becsületes, okos ember volt, kit mind a természet, mind a kegyelem igazgatásra készitett. Nagy kár, hogy életének legszebb részében, 4<J. esztendejében tette le ennek a megyének kormányát kezéből, aki ha több ideig viselte volna ezt a nagy-tisztü hivatalt, sokkal többet tudnánk az eklézsiának akkori időbeli dolgairól, minthogy ez mind az ő hozzá másoktól, mind az ő tőle másokhoz kiildettetett leveleket szorgalmatosán leíratta. Mely gondosságban mivel az ötét felváltott superintendensek nem követték az 1631. követő időkben, egy darabig tapogatva se mehetünk valamire. — Kétségen kívül ezek nem 35 esztendős korukban, hanem meguuatkozott esztendeikben tétettek superintendensekké! A ráczkevi predikátorságban Simándi B. Mihályt felváltotta Körtvélyesi W. János, aki oda a gyöngyösi eklézsiából vitetett, mert ez az 1630. esztendei kevi gyűlésen mint gyöngyösi prédikátor úgy volt jelen, 1632. pedig a dömsödi synodusban mint ráczkevi prédikátor. A superintendensi hivatalban pedig követte őt 5. Barsi Fabritius János. Hol és mikor született s tanult Barsi F. János, arról legkisebbet sem tudunk; annyi bizonyos, hogy 1626- tól fogva 1629-ig a körösi, 1630-ban a makádi, 1631-ben a dunavecsei eklézsiákban viselt predikátorságot. Simándi B. Mihálynak a superintendensi székből való leszállása után Dömsödön 1532-ik észt. 3. Junii synodus tartatott, melyben 101 prédikátor volt jelen, kiknek voksok által ez a Barsi F. János superintendeussé tétetett. Miket cselekedett és meddig viselte a superinteudensséget, mivel ezekről — ellent nem állván Simándi Mihálynak előtte volt jó példája — csak egy betűt is fel nem jegyeztetett, semmit mondani nem lehet, holott ennek idejében esvén ama Pázmány Pétertől a reformata vallásból a pápista vallásra hódittatott Bottyáni Ádámnak üldözése, mely a Dunán innen levő superintendentiának is némely eklézsiáit érdeklette, lett volna neki mit írni. — Hogy még 1635-ben élt, megtetszik abból, hogy az ebben az esztendőben 18-ik Mártii D. Vecsén tartatott gyűlésben jelen volt. (). Paksi György. Kecskeméti prédikátor, akinek sem eredete, sem tanulása helyéről, sem püspökké tétetésének idejéről legkisebbet sem tudunk. Az bizonyos, hogy 1639-ik esztendőben már superintendens volt, mert az ebben az esztendőben 6. Apr. Patajban tartatott synodus azt mondja: „In nomine Domini Amen. A k. eklézsia püspök urunknak, Paksi György urunknak pataji gyűlésünkben adta e czimeres úri és császári leveleket: 1. a nagyságos Murát 32*
