Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-09 / 32. szám

501 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 502 a superintendentia Simándi Mihály superintendeusségeig. De úgy látszik, hogy ekkor vették be az 1026. Komjátin, Nyitravámiegyében készített kánonokat. — (Az bizonyos, hogy Fabritius Barsi János idejében az 1655. Duna-Ve­­csén tartott consistorium citálja ezeknek a kánonoknak class IY-ae Can. 5.) Az olyan reformatio pedig, amicso­­dás a régi szokott kánonoknak felcserélésekkel újaknak behozása, egészen Siniádi Mihálynak munkás leikéhez illik, — sokkal inkább, mint Barsi Jánoshoz. Ezeknek a kánonoknak a Dunán innen levő superintendentiabeli ek­lézsiák és prédikátorok költségén való kinyomatása Vára­don Szenczi Kertész Ábrahám által később, t. i. 1642. lett. A pozsonyi káptalan 1630. 25. Febr. datált levelé­vel megkereste Simándi Mihályt eg}7 bizonyos Kövesdi Istvánra nézve, aki felül azt Írja, hogy Erdélyben Maros- Vásárhely mellett Sz.-Aunán viselt predikátorsága és sok csavargás után cardinalis prímás Pázmány Péterhez men­yén, magát ajánlotta és a pápista vallásra való általme­­netelre czélzó akaratját jelentette, — kit a prímás pozso­nyi canonicus Veresmarthy Mihálynak általadott. Ez két hónapig tartván Kövesdit magánál tisztességesen, mely idő alatt confessiót tett. De a confessio után negyedik éjszaka a canonicus otthon nem lévén, Kövesdi ennek szobája ajtóját feltörte, és onnét sok drágaságokat (melyek a le­vélben előszámláltatuak) ellopott és azzal tovább állott. Kéri hát a káptalan Simándi Mihályt, hogy ha ez a val­lásával játszott ember az ő megyéjébe jött volna, a kár­vallott canonicusnak elvitt javait adatná vissza. A levél titulussá ez volt: „Clarissimis ac Doctissimis Dominis N. N. Superintendent!, Senioribus necnon caeteris Pasto­­ribus Helv. Conf. in superiori Barovia existentibus Domi­nis Amicis observandis commendantur Ratzkeviensi et Tol nen s i Pastoribus.w Ezt a pozsonyi káptalan levelét Simándi Mihály a Ráczkeviben 1630. 4—5. Apr. tartott synodusbau felolvas­tatván, felelt a synodus nagy becsülettel a káptalannak, jelentvén, hogy a synodusbau jelenvolt prédikátorok kö­zül (kik 98-an voltak) semmit arról az istentelen Köves­­diről nem hallottak, amilyen embert sem nem kívánnak, sem maguk között meg nem szenvednek és ha valamit ezután hallanak róla, szentül fogadják, hogy azt a külső magistratus által mindjárt megfogatják és a káptalannak megjelentik. A levél titulussá ez volt: „Illustrissimis ac Reverendissimis Dominis Domino Praeposito Capituli Po­­soniensis N. N. caeterisque ejusdem Capituli Dominis Praelatis ac Canonicis Dominis nobis summa observantia honorandis.“ Püspöki buzgósággal, fáradhatatlan szorgalmatosság­­gal, nagy dicsérettel és mindenek előtt való kedvességgel viselvén Simándi Mihály öt esztendeig a püspökséget, bizonytalan, mely októl indíttatván, elvégezte magában, hogg mind a superintendent hivatalt, mind a ráczkevi predikátor­­ságot letegye és más megyébe menjen prédikátornak. — Mely szándékát a Duua-Vecsén 1631. esztendei márczius 27-ik napján tartott synodusban jelentette. Eleget igyekezett a synodus, sírva kérte ennek a szándéknak választatására, de attól elmozdítani nem lehetett; mint ez megtetszik a synodustól neki adott bizonyságlevélből. Ha elhallgatom is azokat a dicséreteket, melyeket ad ez a testimouialis Simándinak, azokból a levelekből, melyeket rövid ideig tartott püspöksége alatt ide s tova irt és azokból a rendelésekből, melyek ennek igazgatása alatt lettek, kitetszik nyilván, hogy Simándi Mihály egy széles-tudományu, nagy-lelkű, becsületes, okos ember volt, kit mind a természet, mind a kegyelem igazgatásra ké­­szitett. Nagy kár, hogy életének legszebb részében, 4<J. esztendejében tette le ennek a megyének kormányát ke­zéből, aki ha több ideig viselte volna ezt a nagy-tisztü hivatalt, sokkal többet tudnánk az eklézsiának akkori idő­beli dolgairól, minthogy ez mind az ő hozzá másoktól, mind az ő tőle másokhoz kiildettetett leveleket szorgal­matosán leíratta. Mely gondosságban mivel az ötét fel­váltott superintendensek nem követték az 1631. követő időkben, egy darabig tapogatva se mehetünk valamire. — Kétségen kívül ezek nem 35 esztendős korukban, hanem meguuatkozott esztendeikben tétettek superintendensekké! A ráczkevi predikátorságban Simándi B. Mihályt felváltotta Körtvélyesi W. János, aki oda a gyöngyösi ek­lézsiából vitetett, mert ez az 1630. esztendei kevi gyűlé­sen mint gyöngyösi prédikátor úgy volt jelen, 1632. pedig a dömsödi synodusban mint ráczkevi prédikátor. A superintendensi hivatalban pedig követte őt 5. Barsi Fabritius János. Hol és mikor született s tanult Barsi F. János, ar­ról legkisebbet sem tudunk; annyi bizonyos, hogy 1626- tól fogva 1629-ig a körösi, 1630-ban a makádi, 1631-ben a dunavecsei eklézsiákban viselt predikátorságot. Simándi B. Mihálynak a superintendensi székből való leszállása után Dömsödön 1532-ik észt. 3. Junii synodus tartatott, mely­ben 101 prédikátor volt jelen, kiknek voksok által ez a Barsi F. János superintendeussé tétetett. Miket cselekedett és meddig viselte a superinteu­­densséget, mivel ezekről — ellent nem állván Simándi Mihálynak előtte volt jó példája — csak egy betűt is fel nem jegyeztetett, semmit mondani nem lehet, holott ennek idejében esvén ama Pázmány Pétertől a reformata vallás­ból a pápista vallásra hódittatott Bottyáni Ádámnak ül­dözése, mely a Dunán innen levő superintendentiának is némely eklézsiáit érdeklette, lett volna neki mit írni. — Hogy még 1635-ben élt, megtetszik abból, hogy az ebben az esztendőben 18-ik Mártii D. Vecsén tartatott gyűlésben jelen volt. (). Paksi György. Kecskeméti prédikátor, akinek sem eredete, sem ta­nulása helyéről, sem püspökké tétetésének idejéről legki­sebbet sem tudunk. Az bizonyos, hogy 1639-ik esztendő­ben már superintendens volt, mert az ebben az esztendő­ben 6. Apr. Patajban tartatott synodus azt mondja: „In nomine Domini Amen. A k. eklézsia püspök urunknak, Paksi György urunknak pataji gyűlésünkben adta e czi­­meres úri és császári leveleket: 1. a nagyságos Murát 32*

Next

/
Thumbnails
Contents