Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-26 / 30. szám

473

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

474

superintendens volt és ebben az esztendőben Herczeg- Szőllősön tartott synodusbau praesideált. Mivel pedig ebben a syuodusban a többek között jelen voltak és az itt hozott canonoknak subscribáltak: Dersi Gáspár, tolnai prédikátor és senior, Szováthi Gáspár, budai prédikátor és senior, Csanádi János pesti, Tatár Mihály patai, Skaricza Máté ráczkevi prédikátor (Lampe 678.) bizonyos ebből, hogy a Dunán túl laktak ennek a superintendentiának superintendensei Bakonyi Albert után.

1591. a Gregoriánom Kalendarium ellen a Károlyi gyűlésben lett végzést is a pesti tractus a baranyaival együtt subscribálta.

Ilyen egy igazgatás és superintendens alatt voltak hát az Alsó-Magyarország dunamelléki két részeiben levő eklezsiák egészen 1607. esztendeig. Ekkor látván az Ekklézsiák és lelkipásztorok, mely bajos legyen az egymással való communicatio. synodustartás és több ilyen — a törökök szüntelen való kóborlások félelmessé tevén az utazást — elszakadt a superintendent két felé. A Dunán túl való, mely alsó-baranyai superintendent iának hivattatott: pozsegai, mohácsi, pécsi, szigetvári négy traktusokból állott, a Dunán innen való pedig: Pest, Pilis, Solt, Fehér, Tolna és Heves vármegyét foglalta magában. — Noha pedig a dunamelléki superintendentiához a baranyai ekklézsiák közül egy sem esett, mindazáltal ez sok ideig felső-baranyai superintendent iá na k neveztetett, amaz pedig alsó-baranyainak. Kanizsai Pálfi János általengedvén a somogyi tractusban volt ekklezsiákat ehhez a Dunán innen lévő superintendentiához 1629. világosan azt Írja, hogy azok az eklézsiák legyenek a felső-baranyai superintendens júrisdictioja alatt; levelét is igy titulálja Simándy Mihálynak. Még 1695. is igy neveztetett a superintendentia, mert ebben az esztendőben hivattatván Patai János a veszprémi esperesektől az ott választott superintendens felszentelésére, úgy titulálják neki a levelet, mint felső-baranyai superintendensnek. Azt pedig feltenni nem lehet, hogy azok a szomszéd superintendentia esperesei ne tudták volna ennek a superintendentiának nevezetét. Ezek azt mutatják, hogy a Dunán innen levő superintendentia mindaddig felső-baranyai superintendentiának ne veztetett, mig az alsó-baranyai fen állott.

Elszakadtak pedig ezek a superintendentiák a Ráczkeviben 1607. esztendőben tartott synodusbau. Ez a kiilönszakadás tartott 1607—1718. esztendeig, amikor a négy traktusból két traktussá lett baranyai megye ismét összekapcsoltatott a Dunán innen levő superinteudentiával Patai János superintendens alatt a Patajban tartott synodusban. Prot. Tom. II. pag. 2.

A mondott 1607. esztendőtől fogva mindeddig az ideig szakadatlanul egymást felváltó superiutendensek által igazgattattak a dunamelléki superintendentiának eklézsiái, melyek ezekből a hat traetusokból állottak 1730-ig: kecskeméti, solti, váczi, ó-budai, tolnai és 1629. ezekhez járul a somogyi.

Könyvismertetés.

Protestáns Szemle. Szerkeszti Kenessey Béla, a magy. prot, irod. társ. titkára. Harmadik évfolyam. III. füzet. 269—484. L

Minél előbbre megyünk a múlandó időben, minél vénebbek leszünk, kell, hogy a régi példabeszéd valósuljon meg mindnyájunkon: „a jó pap, holtig tanul.“ Hogy tanulni szeretünk, hogy tudásunkkal a kor színvonalán állam igyekezünk, egyszóval, hogy a világtól elmaradni nem akarunk, emberi nemesebb önérzetünk sarkal. Néhai püspökünk, a tudós Tóth Ferencz, avval kezdte meg püspöki hivatalos teendőit, hogy levelet irt a traktusok coadjutor curatoraihoz: „miképen lehetne lelkipásztorainkat tudósabbakká tenni?“ Avval vezette be szép levelét, hogy „ez neki éjjeli és nappali foglalkozását képezi“. Ám ami a felkent püspök lelkét foglalkoztatta nemes czél, magasztos ideál volt, méltó arra, hogy segítő társainak véleményét, tanácsát arra nézve kikérje: de alkottak bármilyen fogalmat az akkori sajtó korlátolt termékei tudásvágyukat kevésre szállították le. Ám ha ma élhetne, lelki gyönyörűséggel szemlélné, magának a prot. sajtónak vívmányait, újabb és újabb termékeit. lm szelleme int felénk: tanuljunk; s hogy ezt teltessük, vegyük meg a hasznos könyveket; lépjünk be a Magyar Prot. írod. Társaságba, mely ellát bennünket tudománynyal; folyóiratának 3. füzete is megjelent s azt ismertetni czélja jelen soroknak.

„Kermann Dániel élete“ nyitja meg a tartalmas füzetet, melyben kiváló szerzőnk (Zsilinszky Mihály) folytatja az előző füzetben megkezdett martyrologiai rajzát emez evang. püspöknek. Oly közvetlen, hamisítatlan irodalmi nyelven ir, mintha csak valami érdekes elbeszélést olvasnánk. Ez a kiváló sajátsága teszi azt rendkívül becsessé, mert ilyen külső ékessége mellett, a benne felölelt históriai tartalom, közvetlen szemlélése emeli azt megérdemelt helyére. Jelen rajzban 1690—1711-ig tárgyalja Kermann viszontagságait; befejezését fokozott kívánalommal várjuk.

Balogh Ferencz folytatja, most már harmadizben, Franczia országi egyházi tanulmány útját. Mint már alkalmai« volt megjegyezni, a közvetlen szemlélés hatása alatt, kedve» reminiscentiák kíséretében, hazai viszonyaink javítására hallgatagon czélozva, egy egyháztörténet tanárhoz méltó eloquentiával szemlélteti velünk jelen czikkében a párisi prot. fakultás külső és belső gyarapodását. Nagyon szép czikk ez. valódi tanulmány megérett gyümölcse! Ismétlem azon óhajomat, hogy az ősi montaubani theol. ismertetését most még nagyobb érdeklődéssel várjuk.

Földváry László váczhartyáni lelkész „Komáromi Csipkés György és bibliája“ czimü tanulmányából az első közleményt vesszük. Méltó tárgy az elmélkedésre. Igyekezett is szerzőnk a Komáromira vonatkozó adatokat lehetőleg* értékesíteni, s tanulmányának nagy hibája az, hogy erre való törekvése csupán igyekezet maradt. Az egyháztörténet íróknak nem tudom itt is eléggé nem ajánlani Révész; Imre „Figyelmező“-jét; oly sok forrás van abban publikálva, hogy minden egyháztörténeti részletiró, aki azt nem.