Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-12 / 28. szám
439 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 440 jiik: „csak az Istenre bizd magad én lelkem.“ De a leczkét hamar elfeledjük. Ha erőt nyertünk, munkánkat magunknak rójuk fel érdemül; sőt még akkor is, ha az ideig való sikerben, mint a benső élet tökéletesedésének jelében csalódtunk is. Újból önmagunkra támaszkodunk, újból környezet nélkül akarunk élni. Csak akkor térünk vissza Istenhez, mint egyedüli menedékünkhöz, ha a viszszahozhatatlanul elszalasztott, elpazarolt napok után érezzük a lelki éhség kínjait. Miért cseleksziiuk igy? Miért próbálunk lélekzeni levegő nélkül, szomjunkat oltani viz nélkül V Mi lehet az oka ezen tudománytalan kísérletnek, hogy az életet heteken keresztül a környezet mellőzésével akarjuk leutaltam? Azért van ez igy, mivel a környezet szükségességét soha sem láttuk be igazán. Nem elvek szerint járunk el. Hallottuk „egyedül az Istenre bizd magadat“ — de nem tudjuk miért? Soha sem látjuk egész világosan, hogy a lélek Isten nélkül elvész, mint a test eledel nélkül. — Egy szóval soha sem értettük meg az erők megmaradásának tanát. A helyett, hogy az erélyt átalakítani iparkodnánk, teremteni akarjuk. A természet törvénye itt is oly világos, amint csak a tudomány kimutathatja. Hogy Mr. Herbert Spencer szavaival éljünk: „Corollariuma ez azon alapigazságnak, melyre, mint láttuk, minden egyéb igazságok támaszkodnak, hogy az organismns akármennyi erőt használjon is fel valamely alakban, — az arányban van, egyenértékű azon erővel, melyet kívülről vett magába.“*) Tehát egy egyszerű dynamikai kérdéssel van dolgunk. Akármennyi erőt használ fel —• fejt ki — az Organismus, azt „kívülről kell magába vennie.“ Nem teremtők, hanem teremtmények vagyunk; Isten a mi menedékünk és erőnk. — Az Istennel való egyesülés tehát tudományos szükségesség; a vallásos élet hajótörésekor semmi sem emelheti fel a lesújtott lelket, mint ezen egyszerű élettani elv, hogy környezet nélkül tehetetlen. Nem valami lehetséges véleményre, hanem elvre — egy ilyen szilárd elvre vau szüksége, amely oly nagy, mint az Universum, oly szilárd, mint a természet. Az anyagi világban Öntudatlanul követjük ezen törvényt. Automatszerüen veszszük fel a hőt, veszünk lélekzetet s vonjuk el a környezetből az ételt, italt, testi és szellemi életünk feutartására; mindazt kívülről veszszük magunkba, ami az életet fentartja, emeli. A szellemi világban is tudnunk kellene ezt. Ott újszülöttek vagyunk, akik hogy épen a puszta életet bírják. Tehát a fődolog megtanulni azt, hogy élni annyi, mint természetszerűen élni. Amily szorosan csak lehet, kell zárkóznunk a természet nagy és világos rendjéhez. Különösen három dolgot kell folyton szem előtt tartanunk. Először is, hogy az organismusbau csak fele van meg annak, ami az életre lényeges; másodszor, a másik fele a környezetben van; és harmadszor, a fogékonyságot, vagyis egyszerűen az Organismus és a környezet egyesülését. — — *) »Principles of Biology« 57 1. EGYHÁZI ÉLET. A komáromi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A komáromi ev. ref. egyházmegye f. hó elsején tar tóttá tavaszi rendes közgyűlését, úgy a lelkész, mint a világi tagoknak szép számú jelenlétében. A gyűlést megelőző napokon volt az egyh. megyei tanügyi bizottságnak, valamint az egyházmegyei lelkészértekezletnek gyűlése. Főtiszt. Vályi Lajos esperes ur buzgó fohásza után mélts. Beöthy Zsigmond egyh. megyei gondnok ur meleg1 szavak kíséretében a gyűlést megnyitotta. A szokásos esperesi évi jelentés, mivel a múlt gyűlés határozatához híven, kinyomatva gyűlés előtt minden tagnak megküldetett, nem lett felolvasva. Esperes ur bejelenti a két lelkész-tauácsbiróságra beadott szavazatok eredményét. Az általános szótöbbséggel elválasztott új tanácsbirák: Szabó Zsigmond deákií és Szabó Imre somorjai lelkészek az esküt letették; ugyanez alkalommal tette le az esküt Szabó Zsigmond mint egyh. megyei egyházi főjegyző és Konkoly Th. Béla világi számvevő. Olvastatott a számvevői jelentés, melylyel kapcsolatban Veress Ede egyh. megyei pénztáros urnák pontos és buzgó kezeléséért a gyűlés elismerését fejezi ki és tiszteletdiját 17 írtról 50 írtra emelte. Főtiszt, mélts püspök ur jelenti, hogy tek. Konkoly Th. Béla ur 150 írtról szóló alapitváuylevelet tett le nála az egyházmegyei, vagy esetleg az egyházkerületi lelkészözvegy és árvagyámolda javára. A nagylelkű adakozónak feltételhez kötött kegyes alapítványát a gyűlés örvendetes tudomásul veszi. Olvastatott Konkoly Th. Béla urnák az egyházmegye és az egyes egyházak beléletébe beható indítványának megvizsgálásával megbízott bizottságnak jelentése. A bizottság az indítványnak az egyházközségi vagyonkezelésre vonatkozó részét nagy részben helyesli, bár nehezen véli keresztülvihetőnek; az indítványnak az egyházi törvénykönyv 38. §. d) pontjának végrehajtását sürgető részét pedig nem tartja kivihetőnek, mert szerinte az egyes egyházaknak világi képviselőkkel való képvíseltetése csak jog és nem kötelesség és igy büntetéssel nem is szorítható. Esperes ur jelenti, hogy a kismányai lelkész nem adott be felebbezést az egyházkerületi bíróságnak őt hivatalától egy évre felfüggesztő Ítéletére és igy felhívja az egyházmegyét az ítéletnek végrehajtására. A gyűlés a nevezett egyháznak gondozásával az alsó-szőllösi lelkészt bízza meg; az évi jövedelem egyharmadát az egyházmegyei gyámoldának, a fentmaradt kétharmadnak egyharmadát a gondozó lelkésznek, egyharmadát a közönséges
