Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-18 / 3. szám
37 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 38 lyokat magasabban taxálják, igen nag}^ lesz a tódulás; másfelől pedig az, hogy egy lelkész, ugyanazon minősitvénynyel, egyik egyházkerületben felényi jövedelmű állás elnyerésére lesz jogositva, mint egy másikban. Véleményem szerint az egységes minősítés egységes osztályozást, a kerületenkénti osztályozás viszont kerületenkénti minősítést követel. Mivel pedig az egységes minősítést okvetlenül keresztül kell vinni, az ennek corollariumát képező egységes osztályozást is meg lehet, sőt meg kell valósítani. Volt alkalmam már kifejteni, hogy ón a lelkészi állomások jövedelmének beosztására nézve 4 osztályt kevésnek tartok, de azt is beösmerem, hogy több, p. o. 6 osztálynak felvétele viszont a minősítésre nézve járna nem kevés nehézkességgel: azért is nem mint feltétlenül megfelelőt, de mint a jelen viszonyok közt legczélszerübben kivihetőt, elfogadva a 4 osztályt, meg kell próbálkoznunk azon kérdéssel, mikép lehetne ennek határait egyetemesen, mind az öt egyházkerületre nézve egyformán megállapítani. A javaslat mellé csatolt indokolás az egyházak osztályozására nézve a következő határókát veszi fel: ív. in. II. I. 1. 400 600 800 800-on felül 2. 600 900 1200 1200-on „ 3. 800 1200 1600 1600-on „ Láthatjuk, hogy az osztályok az 1. szerint 200, a 2. szerint 300, a 3. szerint 400 forinttal, tehát mindhárom esetben egyenlő arányban növekednek. Vegyük fel most már azt az esetet, hogy A. kerület az 1, — B. a 2, — C. a 3. pont alatti osztályozást fogadja el, illetőleg állapítja meg. Ez esetben egy 820 forintot jövedelmező lelkészi állás A. kerületben első, B. és C. kerületekben harmadik osztályú lesz; nemkülönben egy 1140 forintos állás A. kerületben az első, B. kerületben a második, C. kerületben a harmadik osztályba fog tartozni! Ekép az egységeden megállapított minősítés ugyanazon egyévire nézve A. kerületben meglehetősen szigorú, B. kerületben épen jó, C. kerületben nagyon kedvező lesz. Ez igy semmiképen nem állhat meg, egységes minősítés •— ismétlem — egységes osztályozást követel. Mikép lenne ez egységes osztályozás megállapítható, erről jövőre. Révész Kálmán. EGYHÁZI ELET. Szemezi missiói ref. egyház. Rég- az ideje, hogy soraimmal e becses lapok hasábjait nem kerestem fel. De most ez új év hajnalán - megengedi nekem, az én régi jó barátom, a szerkesztő úr — hogy mi is belevegyüljünk erőtelen hangunkkal abba a felséges harmóniába, mely e „harczias“ időkben magába kell hogy öleljen mindnyájunkat. Most kapva a komáromi e. megye nt. esp<Tesi hivatalától a kerület és egyházmegye legközelébb lefolyt közgyűléseinek jegyzőkönyvét (köszönetünk érte), azt nagy érdeklődéssel tanulmányoztam át, valamint híveim is. Főtiszteletü püspök úrnak nagy fontosságú, elvi jelentőségű s valódi kulturális hatású jelentése, mely a múlt kér. gyűlés fénypontja vala, talán közvetlenebbül áthatott bennünket, mint azokat, kik a hívek nagy seregétől lakott vidékeken nem érezik annyira elleneink közvetlen nyomását és hatalmát...........! Egyházi életünk zajtalan és csendes. A mi gyülekezetünk egy kis sugára a nagy protestáns Sión ragyogó napjának; világítunk egymásnak a hit örökké égő szövétnekével. A múlt év október havában tért át hitünkre egy itt működő tanítónő, hogy boldog párja lehessen szintén egyházunk egyik tagjának; s az elmúlt karácsonyi szent ünnepnapon vétetett be — a szokott ünnepélyes formák között — egyházunk kebelébe, letéve azon fogadást, mely alapja lett reá nézve a hordozandó kötelességek mellett mindama jogoknak, melyekkel ref. egyházunk szép alkotmánya felruházza az ő híveit. Aminthogy mindezek dokumentálva vannak az alsó-szőllősi anyakönyvekben t. barátom Kocsis József által. Ünnepi tiszteletünk, mély áhitat s a lélek kielégített vágyának örömei között folyt le egyik hitfelünk — Gémesi Miklós — házánál, aki, mivel szegények is vagyunk szerénységünk mellett, saját házát ajánlotta fel mindenkorra imahelyiségül. — Kenyeret özv. Varannay Istvánné, bort Kaliczki Kálmán buzgó egyháztagok ajánlottak fel az úri szent vacsorához. Mikor 1889 őszén az osztr. magyar vasút vonalán ide utaztomban a vág-sellyei indóháznál vonatunk pár perezre megállapodott, kíváncsisággal vegyes bámulattal néztem egy egészen magyaros lovas nép-bandériumot az indóház terén nemzeti szinii zászlók alatt várakozni. Egy pillanatra a nagy délibábos alföld képe s a háttérben húzódó Kiskárpátok lelkemben olyan motívumokat hoztak párhúzamba, melyeket azonnal megfejteni képtelen lettem volna, ha épen, tudtomon kívül, azon vonaton utazó főt. püspökünk, a komáromi e. megye nt. esperese és e. megyei gondnok mltgs. Beöthy Zsigmond urakkal s kíséretével ki nem száll egy szomszéd kupéból, s fogad egy teljes papi ornátusban felé közelgő református lelkészt. A kép jelentősége azonnal megfejtve állott előttem, de az 3*
