Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-28 / 26. szám
407 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 408 az evangélikusok javára fordíthassanak.“ Képtelenség teliét azt állítani, hogy a vitatott községileg avertált párbér alapítványt képez: mert a párbér összesítve sem veszítheti el a maga jogi természetét s így ha Kaposvárnak 1778-ban és 1815-ben még tisztán katholikus lakosai azon vallományt tették volna is, hogy ők a párbérilletményt községileg szedik be és egy összegben juttatják papjuknak. ezen tényadat összeírása Kaposvár politikai községe által tett alapítványt nem képez. De hát nem elvi okoskodásokkal, hanem a positiv törvényt pótló királyi resolutiokkal mutassuk meg a miniszteri álláspont tarthatatlanságát. Hivatkozunk erre nézve első sorban az Explanatio Leopohii.noro, méh/ a községileg avertált párbért, szahádi/ozza épen a felekezetiség szempontjából. Ezen királyi hitlevél még különbséget tesz a nyilvános protestáns vallásgyakorlattal bíró és a magános vallásgyakorlattal bíró községek között. A Leopoldina világosan rendeli, hogy katholikus lelkészek artikular is heJ fjeken a, községi pénztárhói, melybe protestánsok is adóznak, semmi fizetést sem húzhatnak. Az eredeti szöveg igy szól: „In quibus locis. veluti artieulariter pro exercitio eomndem expressis. parochi eatholicornm ex aerario communi, ad quos ipsi querulantes eontribimnt, non interteneantnr.“ Ez történt immár kétszáz esztendő előtt. Az avertált párbér azonban ennek daczára is további sérelmét képezte a protestánsoknak, mígnem ITT. Károly király 1731. jan. 7-én leiratot intézett a Helytartó-tanácshoz. melyben kimondja, hogy úgy a katholikus mint a protestáns papok olv helyeken, hol nyilvános ekklézsiák léteznek, ne a község pénztárából nyerjék ellátásukat; kivételt csak ott tesz. hol a katholikus lelkész ellátására szolgáló valamely alapítványt a község átvesz, melynek ellenértékén 1 fizeti a lelkészt. 1799-ben a protestáns superintendensek panaszára okt. 8-án 23,873 sz. a. a Helytartó-tanács szabályrendeletet is bocsájtoft ki. melyben a katholikus lelkész fizetését, vegyes hit felekezetű lakosokkal kiró községekben csak ott engedi meg a közadóból fedeztetni, hol a kegyúri jog is a községet s illetve várost illeti; de még ezt is oly módon korlátozza, hogy ahol protestánsok ekklézsiát tartanak fent, ezeknek is megfelelő segély adandó a városi pénztárból. Koposvárott a kegyúri jog a herczeg Esterházy családot illeti és igy mivel kegyúri jogokat e város sohasem gyakorolt. az előadottakból világos, hogy avertált párbért Kaposvár politikai községre róni semmi szin alatt spiu lehet, mert ellenesetben kijátszatnának a protestánsoknak a katholikus egyháztól való függetlenségét biztosító törvényeink és e mellett mézes vallásit honfitársaink is köteleztetnének a parochialis teher viselésére, amely parochiának kötelékébe ped;g ők soha sem tartoztak. Az idézett jogforrásokon kívül sem törvény, sem szabályrendelet az avertált párbérről nem intézkedik; de van egy mindezeket koronázó törvényünk az 1848: XX. tcz. 2. §-a, mely ezt mondja: „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapittatik meg " Képzelhető-e még ezen törvény után is oly állapot, hogy a protestáns egyház tagjai a katholikus parochial költségeit viseljék anélkül, hogy viszont a katholikusok a protestánsokét ne viseljék?! Hiszen ezen törvényt épen azért hozták, hogy még azon városokban is, hol a kegyúri jog alapján a város kötelezettsége nyilvánvaló, a viszonosságnak elegei kell tenni s ez alapon a kegyúri kötelezettség czimén kirótt katholikus egyházi teher aránylagosan a többi felekezeteknek visszatérítendő. Ezt erősíti az 1868: 53. tcz. 23. §-a is. melyet a sérelmes miniszteri rendelet határozottan helytelenül magyaráz megszorítókig; mert a jogfejlődésből annak magyarázata nem lehet más, mint amit már III. Károly király resolutioja világosan megrendelt. (Vége köv.) % EGYHÁZI ÉLET. A veszprémi ev. ref. egyházmegye első lelkészi kisköre által 1891. évi junius 16-án Inotán tartott gyűlés jegyzőkönyve. Jelenvoltak: Pap Sándor, iszkaszentgyörgyi lelkész, mint elnök, Márton Tamás csóori, — Csajtay Máté inótái, — Balassa Dezső várpalotai, — Hetessy Zsigmond mohai, — Tluiry Etele fehérvár-csurgói — lelkészek, ez utóbbi mint jegyző, és a második lelkészi kiskörből 8zeness Imre papkeszi-i lelkész, mint vendég. Mely alkalommal 1. Elnök ur kartársi szives örömmel üdvözli az értekezlet teljes számban megjelent tagjait, s evvel az é •tekezletet megnyitottunk nyilvánítja. 2. Fájó részvéttel emlékezik meg elnök úr kiskörünk egyik érdemekben gazdag tagjának Kecskeméti Károly volt egyházmegyei tunácsbiró s várpalotai lelkésztársunknak haláláról; kárhozta tólag említi fel, hogy mindjárt halála után egy torz-kép jelent meg róla a Dunántúli Prot. Közlönyben, s erre vonatkozólag indítványozza, hogy nevezett czikk megjelenése felett rosszalását fejezze ki az értekezlet; kiskörünk b. e. tagjának Kecskeméti Károlynak * üllőkét jegyzőkönyvileg megörökíti, életrajza a jegyzőkönyvhöz csatoltatik; az elnök úr által nehézményezett czikk felett pedig rosszalását fejezi ki. 3. Az egyházi testületek (presbyterium, egyházin »gve stb.) czimezésére nézve indítványozza az értekezlet, hogy azoknak czimezésénél, mindig az egyházi elnök címe legyen az irányadó.
