Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-21 / 25. szám
3C3 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 394 EGYHÁZI ELET. A belső-somogyi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A nevezett egyházmegye rendes évi közgyűlését Csurgón f. hó 9, 10 és 11-ik napjain tartotta meg. A helybeli lelkész Verbay István ur közgyűlést megnyitó buzgó imája után a ut. esperes ur fájdalommal jelentvén ns. egyházmegyei gondnok ur elhunytat, s a legidősebb tanácsbiró, Szabó Kálmán urat a társelnökségre felszólítván, a helyettes világi elnök által a gyűlés megnyittiltott. Az esperesi jelentés tárgyalása közben a következő fontos ügyekről folyt a tanácskozás. 1. A kaposvári református egyháztagok vallássérelmi ügye. Kaposváron a r. kath. papot bizonyos alapítvány jövedelmén felül a város javadalmazza. A r. kath. papnak a várostól járó fizetését az állami adó szerint vetik ki a város lakóira, tehát a protestánsokra is. Ezen eljárás ellen a kaposvári ref. lakosok természetesen óvást tettek. A város méltányossági szempontból úgy intézkedett, hogy az említett czimen kiadott összeg kárpótlásául a reformátusoknak fejenként adassék vissza bizonyos összeg, ügy de mivel az állami adó nem fej után, hanem a vagyon után vettetik ki, s mivel a kaposvári reformátusok jó részben igen magas adót fizetnek: sokkal kevesebb térül vissza, mint a mennyi általuk fizettetik. Az ügy a miniszter elé került. A miniszter rendelete szerint a reformátusok is ép úgy alkotván a várost, mint a katholikusok: kötelesek ezen a város által magára vállalt terhet viselni. Felhozza a miniszter, hogy az 1791. XXVI. t. ez. 6. p. csak magán kötelezettség alól old fel. Azonban jól meg kell jegyezni ezen kérdésnél, hogy Kaposvár városa nem kegyura az ottani r. kath. egyházközségnek; a kegyur herczeg Esterházy. Téved tehát a miniszter. A közgyűlés azt határozta, hogy átiratot intéz ez ügyben a somogyvármegyei törvli. közgyűléshez s egyúttal jelentést tesz a kerületre, hogy az országgyűlésen interpellate tárgyává tegye a sérelmet. Az átirat szerkesztésével Csorba Ede világi tanácsbiró ur bízatott meg.*) 2. Körlelkészséggel is mindig van valami baj nálunk. Pedig mindnyájan tudjuk s ottan-ottan szeretjük is hangoztatni, hogy a protestántismusban egyház és iskola elválasztliatlanok, hogy az iskola az egyház veteményes kertje. Hogyan van mégis, hogy a lelkészek — általában szólok, senki se vegye magára — nem forgolódnak az értékes kertben? Annyira nem szívesen, hog\T a kiszabott 20 fit birsággal kell fenyegetőzni! Nem egészséges állapot ez! 3. Felemlittetett, hogy a főgynmasium számadásai az 1885—87. évekről még most sincsenek rendben, illetőleg *) E fontos átiratot jövő számunkban közölni fogjuk. Szerk. a számvevő által egészben helyben hagyva. Esperes urnák azon mentségére, hogy e számadás még elődje idejéből való: a volt pénztáros kijelenti, hogy közgyűlési jegyzőkönyvi ponttal igazolhatja, hogy számadását az 1885—87. évi őszi közgyűlésen, mikor a mostani esperes székét elfoglalta, letette a közgyűlés asztalára. Arról hát, hogy most hol van az, ő nem felelhet. Az 1889. évi őszi közgyűlés 198. p. szerint — bizonyos hiányok pótlása mellett „a pénztáros a számvevő véléményezése folytán a fentartandók fentartásával a felelősség terhe alól felmentetik,“ az 1885—87. éveket illetőleg. Nagyobb bajról szó se lehet hát, de mégis jó az ilyen ügyet minél előbb rendbe hozni. 4. A missiói ügyről a bizottság jegyzője nem kiildvén be a jegyzőkönyvet, az augusztusi rendkívüli közgyűlésre tétetett át az idevonatkozó minden ügjr. 5. A vall. és közokt. minister ur a főgymu. részére már több év óta adott 4000 frt évi segélyen kívül 600 frt rendkívüli segélyben részeltette főgymnasiumunkat. E 600 frt a tanárok között a jelen tanévre kiosztatik. Építkezésre ismét kapott a főgymn. 8000 frt. A szerződés megkötését, illetőleg aláírását megsürgölui küldöttség megy a limit, miniszter úrhoz. E küldöttség tagjai: az esperes, Szabó Kálmán, Verbay István, Körmendy Sándor és Vida Károly dr. igazgató tanár. 6. A tanári nyug- és gyámintézetre 100 frtot adományozott Iíj. Csorba Ede tanácsbiró és igazgató-tanácsos ur. 7. Begedy István esperes ur hivatkozással arra, hogy különböző munkakörben immár 25 éve szolgálja egyházmegyénk közügyét és hivatkozással az esperesi rendkívüli sok teendőre: kéri a közgyűlést, adja vissza őt családjának és egyházközségének, vagyis fogadja el az esperesi tisztről való lemondását. Azonban Mátis tanácsbiró ur felhívásának engedve, és tekintettel arra is, hogy az egyházmegyei gondnoki szék halálozás folytán üres: kijelentette, hogy ezt az évet hajlandó még mint esperes bevégezni. 8. Az elhunyt nádasdi Sárközy Dénes egyházmegyei gondnok és dr. Barla Sándor főgymnasiumi igazgató tanácsos urak emlékeit a közgyűlés jegyzőkönyvileg megörökíti s családjukhoz részvét iratot intéz. A lemondás folytán megüresült görögnyelvi tanszékre pályázat hirdettetik. A lemondás folytán megüresedett főjegyzői állásra, megválasztott Barakonyi Kristóf homok-szentgyörgyi lelkész és a világi aljegyzői állásra megválasztott Kulcsár Endre főgymnasiumi tanár letették a hivatalos esküt. A tan ügyre vonatkozó jelentés az augusztusi rendkívüli közgyűlésre tétetett át. Miután a domesztikai segélyek a püspöki hivataltól való lekiildetés után 4--7 hó múlva jutottak el illető helyükre: inditványoztatott, hogy a nyugták ne követeltessenek előbb, mint az illetők a pénzt megkapják és hogy a pénzeket a közvetítő hivatalok 48 óra alatt továbbítsák. Az indítvány megokolása szerint — eltekintve sok kellemetlen és káros eshetőségtől — a postai feladó-vevény ideiglenes nyugta gyanánt tekintendő. A közgyűlés azon—