Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-24 / 21. szám
331 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 332 emeljük a következőket. Az elmúlt évben a kegyadományok összege 1476 frt írt. a végrendeleti hagyományoké 360 frt volt. A gyülekezeti alapítványok összege 14,753 forint. Bevétel volt 36.164 frt. kiadás 32.274 frt, felesleg 3S90 frt. Tőke yngyon 28,000 frt, adósság 1000 írttal több. Magtárt érték 20,812 frt. Építkezés történt több helyen, összesen 6912 frt értékben. Az istenitisztelet látogatása a legtöbb helyen nem esik kifogás alá, a bibliamagyarázatok is gyakoroltattak. Visszás házasság bejelentetett 3, vadházasság 14. Áttért hozzánk 7, kitért 5. Ezen adatokon kívül megemlékezett a jelentés a halálozásokról s a lelkészi és tanítói változásokról, mely utóbbiak helyben hagyattak. Több helyen az egyházi tartozások behajtása végett a világi hatóság segélyét kellett igénybe venni, melyet az esperesi hivatal megkeresésére Veszprémmegye alispánja készségesen elrendelt. A régibb középtanodai tartozások kérdésénél igen érdekes vita fejlődött ki, mely utoljára sem nyert végleges eldöntést, Több helyi érdekű tárgy elintézése után a gyűlést a dél félbeszakította. Délután 2 órakor Kis Gábor pápai lelkész elnöklete alatt egyházmegyei gyámoldai közgyűlés tartatott, melynek fő tárgya a tisztujitás volt. Az eddigi tisztviselők újra inegválasztattak, csak Halasi István vál. tag helyét foglalta el Tóth Kálmán tapolczafői tanító. A gyámolda ügyeinek elvégeztével, d. u. 3 órakor a közgyűlés folytattatok, Érdekesebb tárgyairól a jövő számban. É-N. ár Könyvismertetés. i. Hétköznapi Könyörgések. Irta Csécsi Miklós ev. ref lelkész. Ara 1 frt 50 kr. Megfigyelni valamit éles észszel. felfogni, belátni annak mélyébe, felszínre hozni, tisztázni annak homályos Sötét oldalait — érthetően, világosan s röviden kifejezni mindazt, amit az ember másokkal akar közölni: csak egyes kiváló egyéneknek adatott. Az egyik érzésével a végtelenbe jár, de gyarló a száj, mely rendelkezésére áll; a másik merített ugyan a szent forrásból, de földhöz tapad a szárny, mely a magasba emelné. Azonban, hogy egyetmást megfigyeljünk s emlékezetünk táblájára véssünk: ez némileg mindnyájunknak adatott, Például én sohasem tudom felejteni azt, hogy midőn a királyi házat érte a legnagyobb csapás, mikor az apának s az országnak szemefénye a ravatalon pihent, hát akkor főt. Szász Károly püspök ur tartott egy gyászistentiszteletet s midőn imáinak egyik legszebb, legremekebbjét, az igazi érzés fájdalomtól áthatott hangján mondta, tompa sirás s mély megindulás vett erőt az egész gyülekezeten. El el gondolkozom továbbá azon, hogy egyházunk egyik legérdemesebb x tudományosabb alakja miért tartja helyesnek, egyik nagynevű jelesünk koporsója felett ilyen igéket hirdetnie „hogy a halálnak csakugyan két neme van. Az egyik végmegsemmisülés, a másik csak elköltözés; az egyiknél, amint ott künn a temetőkertben reáborul a kihűlt porokra a sirhalom, vége van mindennek, s utána bezáródik minden; a másik csak létezési alakot változtat, visszaadja a földnek, ami a földé; de azért él. ha meghal is; él munkáiban, él tetteiben.“ El-el tűnődöm azon. hogy mi czélja lehet egy — másik kiváló iró lelkészünknek azzal, hogy kötött beszédben tépelődik azon, hogy miért született? milyen volt a mindenség ő nélküle s milyen lesz, ha ismét összevegyül vele? s a feleletet reá jónak látja a „nagy haranggal“ adatni meg. Szóval sokszor olyanformán van, hogy azok. kiktől egy-egy fegyvert várna az ember minden nevezetesebb alkalommal: sokszor fásult kebellel, hideg közönynyel a legszebb, a legvigasztalóbb igazságokat is elliomályositják, ideig-óráig meggyengitik. Ily gondolatok közben vevőm kezembe Csécsi könyvét, amely öt, betegekért mondandó, és hét hétre való hétköznapi imádságot, pardon! könyörgő s t tarta lm a z. Miért könyörgés? hisz az imádság sokkal megszokottabb, kifejezésteljesebb s tartalomdúsabb. De lássuk vájjon minő gondolkozása és életkorit egyén lehet a szerző? Az előszó Makón maradtával a választ az imádságokban kell keresni. Örömmel konstatálom, hogy nem egy sötét világnézletü, a világra átkokat szóró, annak üres hiábavalóságát hangoztató pessimistával, hanem egy, az élet java részét végig küzdött keresztyén lelkipásztorral van dolgunk. aki igy imádkozik „hogy ha bármi történt is, szintúgy az ölöm mint a keserűség óráiban velünk voltál, megfogtad reszkető kezeinket s úgy vezéreltél. Letörölted könnyeinket s az égre függesztetted szemeinket, még ha családunk valamely szeretett tagjának sírjánál kellett is zokogva megállanunk“ (33. 1.) Aki bölcsőjének első rengésétől fogva érezte Istennek hű gondviselését, szerető, vezető karját, amelylyel a gyászt, a szomorúságot mindig elfordította, örömre változtatta. Aki elnéző az emberek hibái, gyengéi iránt, aki kész Istennek irgalmával, kegyelmével s szeretetével elfödözni s eltakarni minden bűnt. Ezeknek megfelelő eszmék és gondolatok váltakoznak az imádságokban is. Mert a könyörgés szót véletlenül uem igen használja szerző a szövegben. „Mint az égboltozatát minél tovább szemléljük, annál több csillagot fedezünk fel azon; mint a tenger határait minél több ideig nézzük, annál nagyobbnak látszik az: a Te jóságodat és irgalmadat is, melyet kivált az Ur Jézus Kr.-ban tettél nyilvánvalóvá, minél többet gondoljuk el, annál inkább elragad bennünket annak határtalan volta, s végtelensége.“ 28 lap. Ilyen s ehhez hasonló több szép hely van a szövegben, de sajnos, hogy semmi sincs á nap alatt hiányosság nélkül. Aischylos, Shakespeare s több halhatatlan nevű irók műveiben is fedeztek s fedeznek föl javitni valókat. Épp igy a bírálat tárgyát képező műben is lenne több javitni való. Pl. egyik legna
