Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-24 / 21. szám
325 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 326 csekedhessék oly buzgó esperessel, mint a mienk; és adja az ég, hogy minden esperes ezen téren 25 évnél tovább működhessék és hogy mindnyájának fején ékeskedjék az elismerés koszorúja! Tejfalvy Márton. A környezet.*) (Részlet Drummond H. munkájából.) »0 benne lettetek teljesekké.« Pál. »Az Organismus akármennyi erőt használjon is fel valamely alakban, — az arányban van, egyenmértékü azon erővel, melyet kívülről vett magába.« Herbert Spencer. I. Biographiák olvasói észre veheti ék, hogy minden jól irt életrajz első lapjain a figyelem különösen két dologra irányul. Először is megismerteti velünk a memoir tárgyának családját. A nagyszülők, sőt talán még ezek elődei is rövidesen lerajzoltatnak, fő jellemvonásaik kiemeltetnek. Azután a szülők iratnak le körülményesen. Ezeknek külsejük, testalkatuk, jellemük, hajlamuk és szellemi tehetségeik taglalva tüntetvék fel. És végül felhivatunk annak észlelésére, hogy atyjától vagy anyjától mily különös tulajdonságokat örökölt a sarjadék. Hogy az elődök mily híven tükröződnek vissza az utódban, hogy mily titokteljesen vegyülnek benne az örökölt testi és lelki tulajdonságok, és hogy bár váratlan, de mégis természetes eredménye az illető azok egyesülésének, - mindez oly gondosan ki van tüntetve, hogy végre azt látjuk, nem valami független lény nyel vau dolgunk: hanem inkább a sírba eltemetettek életének folytatásával, reorganisat injával. Másodsorban pedig a külső befolyásokra tétetünk figyelmesekké, — milyenek: az iskolák, tanítók, ismerősök, otthon, anyagi körülmények, a tájék s majd azon idők vallási és politikai atmosphaeraja. Ennek mindnek megvan a maga része az individuumnak azzá alakításában, a mivé lett. Eme befolyásokat csak azon esetekben nem méltathatjuk eléggé, amidőn nem láttuk, hogy mily hatalmasan alakították az elmét és a jellemet, és az élet folyásának milyen irányt jelöltek. *) Ezen czikk Henry Drummond »Natural law in the spiritual world« (a természeti törvény a szellemi világban) czimü könyvének egy fejezete. Drummond ur a glasgowi egyetemen a természettudományok tanára. De nem csupán ezzel foglalkozik, vasárnaponkirit többnyire munkás emberekből álló közönség előtt valláserkölcsi felolvasásokat is szokott tartani. Mint előszavában mondja, barátainak ez sok fejtörést okozott. Sőt neki magának is eleinte úgy tetszett, hogy a tudomány és a vallás egymást kizárják, egyszerre velők nem foglalkozhatik, később azonban az ellentétet mindig csekélyebbnek találta, majd azoknak egységét fedezte fel, — vagyis, hogy úgy az anyagi, mint a szellemi világban ugyanazon törvények működnek és ezen törvények megegyeznek, azonosok a keresztyén igazságokkal. Ennek bizonyítása a könyv czélja. mely rövid néhány év alatt 23 kiadást ért. Gs. L. Az individuumnak ezen kettős, szüleihez és körülményeihez való viszonya nem csupán az emberi lény sajátja. Minden élő organismust ezen két tényező tesz azzá a mi. Amidőn a természetbúvár valamely állat életét le írja, ugyanezeket tartja szem előtt. A biographia valósággal egyik ága a természethistoriának; és a biographus, a ki hősét ezen két ható erő eredményeként tünteti fel, épen oly szigorúan tudományos módszert követ, mint Mr. Darwin „az állatok és növények a domesticatio alatt“ czimü tanulmányában. Mr. Darwin, Weismannt követvén rég kimutatta, hogy minden fejlődésnek két fő tényezője van, — az Organismus természete és föltételek természete. Illustrationkul mi a legmagasabb vagyis az emberi fajt választottuk, hogy ezen két tényező jelentőségét a legvilágosabban kifejthessük ; de azért nem szabad felednünk, hogy az embernek ezen irányadó befolyások alatt való fejlődése ugyan olyan, mint bármely más organismusé a természet kezében. Tehát egyetemes törvénynyel van dolgunk. Még teljesebb lesz azon vezérelvekről való fogalmunk, ha ezen tényezőknek általunk használt elnevezését a sokkal fontosabb tudományos elnevezéssel helyettesítjük. Amit a biographiában szülei befolyás alatt értünk, azt a biológiában öröklésnek nevezik; s mindazt, amit a második tényező magában foglal — a külső körülmények stb. — a természetbúvár egy, a környezet elnevezése alá veszi. E kettő, az öröklés és a környezet a legfőbbek az organikus világban. Ezek alkottak azzá, a mik vagyunk. Ezen két erő életünk folyamában megszűnés nélkül munkál. Es az, aki helyesen ismeri föl ezen befolyásokat; az, a ki tudja, hogy mennyire engedjen egyiknek, vagy másiknak: a ki a keletkező uj erőket tudja szabályozni, vagy a régiekhez alkalmazni s úgy irányozni azokat, hogy most összemunkáljanak, majd meg egymást ellensúlyozzák: az ismeri az észszerű személyes fejlődést. Megragadni folyton minden alkalmat a jobb és magasabb állapotra való jutásra, egyensúlyozni a benső rosszat valamely külső tisztább befolyással, egyszóval alakítani környezetünket, az alatt az idő alatt, mig az minket alakit, ez a titka egy jól folytatott, sikeres életnek. A szellemi világban is az öröklés és a környezet azon befolyások, melyek alakítják és átalakítják a lelket. És különösen itt, a hol minden láthatatlan, ahol sok olyan, amit valónak érezünk helytelenül van definiálva, itt válik lényegessé az atmosphera gyakorlati fontosságát, a mennyire csak lehetséges, a természet életéből vett ismeretekkel tisztázni. Alig van valami, amit az emberek kevésbé ismernének, mint a szellemi élet föltételeit. A képtelenség azon nyomasztó volta, melyet legtöbben érezünk. midőn megkíséreljük szellemi életünk tökéletetitését, talán nem annyira a beteg akaratnak — a mit közönségesen visszautasítunk — mint a helyes föltételek tökéletlen ismeretének tulajdonítható. Nem vesszük észre, hogy a szellemi mennyire természetes. Mindig valami transcendetalis után törünk; oly módszerek szerint próbáljuk tökéletesedésünket, a melyek természetellenesek és ép ezért hiában valók; és csupán ez eszmék teljes képtelen volta 21*
