Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-10 / 19. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 300 299 Figyelmüknek és javító törekvésüknek üdvös hatá­sát közoktatásunk minden ágában, minden téren, még a legcsekélyebb mozzanatokban is hálás szívvel érezzük* Érdemeiket bizonyára nagy mérvben fokozná, ha reform munkájukat legalább annyiban terjesztené ki az iskolai hitoktatásra is, hogy az ezen tantárgy tanításánál hasz­nálandó könyveket valamely elfogulatlan fórum vélemé­nyétől tennék függővé; mert szerény felfogásom szerint sem paedagogiai, sem nevelési, sem vallási, legkevésbé pedig vallás erkölcsi szempontból nem tekinthető p. o. üd­vösnek az, ha a felebaráti szeretet vallásának országszerte elterjedt tankönyve minden lapjáról a tanuló növendék az ádáz gyűlöletnek és a legelkeseredettebb intolerantiának az „igéit“ olvassa és tanulja. Eszem ágában sincs, hogy főtiszt. Répássy János képezdei tanár úrtól p. o. azt követeljem vagy várjam, miszerint „Katholikus egyháztörténetem a szentlélek el­jövetelétől korunkig. Középtanodák, tanitóképezdék, pol­gári és felsőbb népiskolák használatára. Az egyházmegyei hatóság jóváhagyásával“ czimü tankönyvében a reformatio férfiainak dicshymnusokat zengjen, vagy róluk az elisme­rés és méltánylás hangján emlékezzék meg. De azért az ő helyében még sem nevezném, teszem azt Luthert „szen­vedélyes rögeszmékkel telt hívatlan, tolakodó egyénnek“; nem fognám rá Melanchtonra, hogy Luther „czimborája“ volt; sem pedig Kálvin Jánosra a világért sem sütném ki, hogy „hasonló szörnyeteg volt Zu'Ínglihez;u és nem akarnám végül (t világ sürii kincseiért sem elhitetni a tanuló növendékekkel, hogy „Németország műveltsége a reformatio áltál három év­századra visszavettetett. “ Azután meg, hogy többet ne mondjak, biztos vagyok benne, hogy a magas közoktatásügyi kormány nyomban betiltaná teszem azt egy oly tankönyvnek a használatát, íi melyben hasonló passusok találtatnának, mint a milye­nekkel p. o. Répássy főtiszt, ur egyháztörténelmének kö­vetkező részében bőségesen delectálja tanuló-ifjiiság*unkat: „Magyar honunk — úgymond — mely az újabb kiegyezkedés alapján Ausztriával politikailag összeházasodott, a parlamen­táris rendszer alatt szintén sajnos buzgalommal űzi a katho­likus egyház ellen a szabadelvű szédelgést Kiváncsi vagyok én arra, de nagyon, hogy miképen egyezteti össze Répássy ur mindezeket tantervűnknek azon kívánságával, hogy „a magyar nemzet erkölcsi és szel­etem? kifejlődésének megismertetése által kell hatni a növendék nemzeti érzületének és jellemének fejlesztésére.“ „Az állam vallása — Így folytatja —- a vallástalan­ság...........A katholikusoknak azóta sok egyházi ügyben, a vallásminiszter, ki zsidó is lehet, ad végeldöntést, a mennyi­ben az ö ellenjegyzése nélkül az apostoli király sem tehet semmit,u Ezek azt hiszem, mind elég világosan elmondott dol­gok. Répássy ur nem úgy ír, hogy az még kommentárra is szoruljon. Nem értem azt sem, hogy miről jó az, ha Répássy főtiszt, ur azt iparkodik a tanuló ifjúsággal elhitetni, hogy „oly általános és rendszeres üldöztetésnek sohasem volt az egyház kitéve, mint felvilágosult korunkban11; és hogy „ez az üldözés veszélyesebb, mint akármelyik elöszázadokbeli üldözte­tés,u továbbá hogy „a haldokló lengyel nemzet sorsa fölött csak a katholikus egyház könnyez és imádkozik, az európai kormányok, melyek az oláhország/ zsidók bántalmazása miatt rögtön óv rendszabályokhoz nyúlnak, süketek Lengyelország jajkiáltásaira; nincs egy szavuk, eyy szikra részvétük a len­gyel nemzet kínját enyhíteni és talán csak azért, mert e nem­zet hű katholikus.“ Megtanítja végül Répássy János főtiszt, ur növendé­keinket arra is, hogy Spanyolországban „a papok vona­kodtak megesküdni a puskaporszagu alkotmányra ;u hogy Olaszországban „az ujabbkori rablókirályok alatt tuczatszámra törülték el a zárdákatu és könyve végén kenetteljes szavakban tudatja Répássy főtiszt, ur növendékeinkkel, hogy „gúny és üldözés: ez volt a keresztény katholikus egyház sorsa a múlt­ban; ez a jelenben és ez lesz tán a jövőben is.“ A múltról, melyet úgy látszik, hogy nem ismer és a jövőről, melybe oly profétailag pillantanak be Répássy főtiszt, ur látnoki szemei, — nem szólok, de nagyon szeretném én tudni azt. hogy Répássy főtiszt, ur hol látott vagy hallott olyan ha­tóságot, vagy embert, ki a katholikus vallást a jelen kor­ban gúnyolta vagy üldözte volna; lekötelezne végül, ha megmondaná hogy mit érez ő akkor, amikor ilyen tar­talmú könyvet ad a hazai tanuló ifjúság kezébe, és nagyon óhajtanám tudni, vájjon Répássy főtiszt, ur hiszi és vall­­ja-e, hogy ilyen tartalmú és irányú könyvvel hasznos szolgálatot tesz a valláserkölcsi nevelésnek. Könnyelmű és veszedelmes játék az, melyet Répássy könyvében az ifjúság legszentebb érzelmeivel üz. A ta­nulóra vagy hitoktatójának tanítása fog mélyebb benyo­mást tenni, vagy a hazai és világtörténetet előadó tanár oktatása: tertium non datur. És akkor mindkét esetben jaj a botránkoztatónak: első esetben gyermekeink szivé­ből mesterséges utón kiirtatik a hazaszeretet szent érze­­mén\re; a második esetben utálattal kell elfordulniokattól, ami az embernek legszentebb kell, hogy legyen e világon — vallásuktól. Nagyon veszedelmes alternatíva. Fölötte erős kéte­lyeim vannak továbbá még az iránt is, hogy vájjon nyolcz-tizenegy éves fiúcskák vagy leánykák „vallásos ér­zelmére és jó erkölcseiknek fejlesztésére, kifejtésére és megszi­­lárditására“ csakugyan olyan jó hatással van-e, mint né­melyek gondolják, az, ha az egri „biblia történetből“ vagy az esztergomi „közép katekizmusból“ megtanulják azt, hogy „Dávid egg asszonyt látott, kit Istennek parancsolata ellen megkívánt f vagy azt, hogy „egy asszonytól születik valakiu és hogy az az „asszony fájdalommal szüli gyermekeit“; vagy azt p. o. hogy „Szép a szüzesség“, hogy „a bujaság, pá­rát znaság és szemtelen nézés a legocsmányahb bűn“, vagy te­szem azt, hogy „aki magát fajtalan asszonyokhoz adja, rot­hadás és férgek lesznek jutalma:“ Hogy ilyen versekkel igyekeznek fejleszteni a gyer­mekek aesthetikai érzékét, mint: „A vétek, mely gyönyörködtet, Édes méreg; kerüld kérlek“ erről nem is akarok szólani. Apolló bocsásson meg Író­jának.

Next

/
Thumbnails
Contents