Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-10 / 19. szám
'291 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 292 vitent militarem barbae et capillomm attonsionem, ne se toti populo deridendos praebeant.“ A dunántúli vidéken tehát már 279 évvel évvel ezelőtt elrendelte a köveskúti zsinat, hogy a lelkipásztorok hosszú tunicát és palliumot hordjanak; még pedig állásuknak megfelelő szabással és szinben. Tunica (lásd Párizpápai szótárát Szeben és Pozsony 1801.) magyarul =: „dolmány, csuha subitza, szoknya“; pallium = „palást, köntös mente“. Bizonyára nem tévedünk, ha e két öltönydarab alatt a mai reverendát és palástot értjük; melyeknek tehát, legalább a mi kerületünkben, ma már háromszázados létjoga van! 4. Kunját i-i kánonok 1623. LI. „Ministri Dei . . . officio suo et dignitate p ersonarum convemen tem habitum circumferant.“ 5. Geleji Katona kánonok 1646. LXXVIII. „Quamvis nulla certa vestitus forma Ministris Növi Testamenti in sacris litteris est praescripta; interim tarnen in eo quoque, ut et in aliis omnibus, ordinem et decorum observare debent, ita ut habitus eorum sit ordini et vocationi sacrae conveniens, . . . mediocris ac honestus, quo tum a militibus, et aliis statibus secularibus, tum vero ab Ecclesia st ids aliarum sectarum primo intuitu discerni ac dignosci queant, qualis noster vulgo jam receptus et ipsa vetustate velut approbatus ac confirmatus est.“ 6. Budai kánonok. 1791. LXXI. „Decorum, quod Religionis Christiane Evangelicae Ministris convenit tum in moribus, et omni occupatione tum vero in vestitu, semper quidem, sed imprimis sub cultu divino et actu quovis ministeriali observet, nec sine usitato ministris Eccl. Ev. vestitu, aut alio, quam nigro in functionibus illis utatur; objectis omnibus statui suo non conve. nientibus vestium speciebus a quibusvis lüxum et vanitatem redolentibus ornamentis.“ Imó, a Méliusz-féle egyetlen kánonnal szemben hat igen tekintélyes XVI. XVII. és XVIII. századbeli zsinat határozatát lehet felhozni arra nézve, hogy református őseink határozottan megkivánták a lelkészektől, hogy hivataluknak megfelelőleg öltözködjenek; egyenesen megrendelték, hogy ez öltözet olyan legyen, mely őket minden rendű világi egyéntől, sőt a másfelekezetü papoktól is „már első pillanatra“ megkülönböztesse; sőt az ilyen egyenruhát harmadfélszázaddal ezelőtt (1646) „közönségesen bevettnek s már régisége által elfogadottnak és megerősítettnek“ mondották! Igaz, hogy a köveskutit kivéve, egyetlen kánon sem határozza meg közelebbről, hogy milyen legyen hát a papi egyenruha; a száz év előtti budai kánon is csak „megszokott fekete ruháról“ beszél; de az is elvitázhatlan tény a fentebbi adatokból, hogy a kálvinista papoknak már a XVI. század végétől folytonosan volt bevett s legalább a szokás által szentesitett egyenruhájuk. S hogy ez egyenruha, legalább a dunántúli részeken mi volt, megmondja a köveskuti XXIIL kánon: „hosszú csuha (reverenda) és palást/ A papi eg}'enruha kérdése nem pusztán a történelemé, mert hiszen igen sok más szempont is figyelembe jő itt, a mint a múlt számban kimutattam. De annál erősebb lesz álláspontunk, ha azt az elmúlt századok gyakorlatával, történelmi szempontból is tudjuk igazolni. Már pedig csak a fentebbi, hirtelen összeszedett példák is azoknak adnak igazat, kik határozott papi egyenruhát akarnak, még pedig a reverenda és palást alakjában! Révész Kálmán. % Fölösleges-e korunkban a szószék? (Dr. M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasása.) IV. Miben áll a szószék hatalmának hanyatlása? Elvesztette talán az ifjak ellenőrzési jogát? Lássuk a feleletet. Tekintsünk a vasárnapi iskolákra. Az utolsó ötven év alatt mily nagyszerű haladás történt. A gyermekek mindenütt taníttatnak. És pedig sokkal jobban mint előzőleg, az értelmes tanítók is szaporodtak, s az idevágó könyvek egész könyvtárt alkotnak. Az iránta való érdeklődést bizonyítja az ilyen intézmények számának emelése, könyvek növekedő száma és könyvtárak alapitása. Még nem volt kor, melyben csak felényi gondot is fordítottak volna a gyermekekre, mint a miénkben. A felsőbb iskolákat, a collegiumokat, a képezdéket hazánkban legnagyobb mértékben egyes felekezetek alapították. Ezen emberek, kiknek a szószék szálka a szeműkben, se collegiumokat, se szakiskolákat nem alapítottak. Az utolsó ütvén évben a theologiai iskolák száma is nagyon növekedett; de hitetlenek nevelésére még egyetlen egy iskola sincs alapítva. A tudós tanárok óriási többsége is jár templomba s elfogadják a keresztyén elveket; s mig ezek százai hallgatnak, addig ezen néhány ember -— nagyon is kicsiny kisebbség — izgat, azt hiszik, hogy egyedül
