Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-03 / 18. szám
Második évfolyam. m. «/ám. Pápa 1891. május 3. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt. félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. 3*' K i h TI í * HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 80 kr. -------------------------------►© MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. TARTALOM: A hivatalos papi öltözetről. Révész Kálmán. — Fölösleges-e korunkban a szószék? III. (I)r. M. Simpson.) — Iskolaügy: A nőnevelés kérdéséhez. (Vége köv.) Seregély Dezső. — Nekrolog: Id. Barakonyi Kristóf 1813—1891. Kis József. — Könyvismertetés: Protestáns Szemle. II. Szerkeszti Kenessey Béla. Thnri Etele. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. A hivatalos papi Öltözetről. Hogy a papi egyenruha kérdése a zsinati törvényhozás jogkörébe tartozik, nyilván mutatja egyházi törvényünk 128 $-a: hogy pedig e § rendelkezése egyáltalában nem találta el a helyes utat és módot, azt tíz év tapasztalata s ezen tapaszlalatnak egyházi lapjaink terén felmerült egyes nyilatkozásai bővséges mértékben bizonyítják. Ennélfogva elmulhatatlanul szükséges, hogy a zsinat e §-t, illetőleg a hivatalos papi öltözet kérdését gyökeres revízió alá vegye. Lehetnek, sőt vannak is némelyek azon véleményben, hogy a lelkészek számára nem kellene semmi hivatalos öltözetet előírni; öltözzenek ők is úgy, mint bármely középosztálybeli intelligens ember ünnepélyes alkalommal, vagy mint némely kisebb protestáns felekezet papjai, — egyszerű fekete frakkban vagy szalonkabátban és fehér nyakkendővel végezzék hivatalos functióikat; legfeljebb azt engednék meg némelyek, hog}7 a palást legyen az egyedüli megkülönböztető öltönydarab hivatalos ténykedések alkalmával. De viszont igen sokan vannak, s ezek alkotják úgy a világiak, mint a lelkészek részéről a nagy többséget, kik a többi hazai keresztyén felekezetek papságának példájára, határozottan óhajtják, sőt megkövetelik, hogy a református papok is, legalább „midőn hivatalos tisztökben járnak el, sőt hivatalos polgári ünnepélyeken is, rendszeres egyházi ruhát viseljenek.“ Ez álláspontot foglalta el, igen helyesen az 1881. évi zsinat is, de a kivitelben nagyon szerencsétlenül járt el. A rendszeres egyházi ruhára, vagy mondjuk, papi egyenruhára nézve méltán kitűzhetjük a következő követelményeket: 1. Legyen a papi állásnak és hivatásnak megfelelő, vagyis a már megszokott papi ruhákhoz hasonló; 2. legyen valóban egyenruha, vagyis a testület minden tagjánál egyforma; 3. legyen könnyen és bármikor felismerhető, ennélfogva: 4. olyan, hogy más liivatásu egyén ne viselhesse ; 5. legyen az aesthetika általános követelmélyeinek megfelelő, végre 6. legyen — tekintettel szegénységünkre — lehetőleg kevésből kiállítható. A mi törvénybe iktatott „begombolt hosszú fekete atillánk“ vagy „zsinati kabátunk“ azonban a fentebbi követelmények egyikének sem felel meg, sőt azok némelyikével sarki ellentétben áll. Nem hasoniit egyetlen keresztyén felekezet papi öltönyéhez sem. Egyátalában nem egyenruha, mert minden vidék, sőt minden város szabója más-más féle 18
