Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-19 / 16. szám
‘245 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 246 tás szerint 10 év múlva egy özvegynek jut 31 frt 25 kr., mely csak azt igazolja, hogy a meglevő özvegyektől korántsem követelne ezen uj tervezet valami rendkivüli áldozatot. Mert jutna nekik az első évben 35 frt 90 kr., melyből ha a 10 frt az első törlesztésre és az egész törzs befizetés 4"j0jára a 4 frt lerovatnék, jutna nékik 21 frt 90 kr., vagyis 3 frt 10 krral kevesebb, mint tényleg ma kapnak. Nincs egj^enlőség a mostani eh. kér. gyámoldai alapszabály 10. §-ában sem. Mert ha egyenlően fizetünk, kell, hogy özvegyeink is egyenlő segélyben részesüljenek. A 10 §. szerint pedig hatféle segélyt oszt a gyámolda, s a segélyosztásról szóló jegyzőkönyvek pláne részvényekről szólnak s a laikus azt hiszi, hogy az egyik lelkész vett 5 részvényt, a másik hetet, a harmadik éppen tizet; pedig az alapszabály részvényről nem is tud semmit, hanem a felosztás alá eső jövedelem részéről, részletéről beszél, mondhatni elég homályosan. De legyen elég a bírálatból és a tervezgetésből, utolsó czikkemben, az elért fejlemények alapján egy alapszabálytervezetet tárok a szives olvasó elé, ajánlva az elmondottakat szives figyelembe. (Vége köv.) Tiitjky Etele. EGYHÁZI ÉLET. A közelebb összeülendő zsinat becses figyelmébe. (Folytatás.) 2. A 26. § második kikezdése teljesen, kihagyandó volna. Az egyházközségi presbyteriumokban a kettős elnökségnek nincs értelme — az inkább kárára, mint javára van az egyháznak s minden esetben a lelkész tekintélyének rovására történik és versengésekre adhat és ad is okot. Ha például intelligens ember, mondjuk hivatalnok, vagy ügyvéd a „főgondnok“, az sokszor bizonyos fumigálással maga akar a totum f'ac lenni, a pap mellette — nem is numerái, mert hiszen 0 Dr. juris! — Óvakodjék a lelkész jogaira s kötelességeire hivatkozva „szerény véleményét“ nyilvánítani, mert megkészül ellene a trójai veszedelem! Ha pedig valamelyik jámbor, iparos atyánkfia választatik meg a kurátori tisztes hivatalra s a pap mellé elnöki székbe ülhet: siet éreztetni a lelkészszel, hogy kollegák lettek, a lelkész pedig, ha erre nézve egész szerénységgel — ellenkező véleményét meri nyilvánitani, a „kenyéradó gazdáját“ sérti meg s korcsma szeren, ütőn útfélen kevélynek, törhetetlennek hirdeti s azzal fenyegeti, hogy majd megmutatja 0 . . . s. a. t. I)e hát mire is jó az, hogy például 40—50 egyházközséget számláló egyházmegyében csupán 1—2 helyen tartassák kettős elnökség alatt a presbyt, gyűlés? Miért épen csak egy-két lelkész van kárhoztatva arra, hogy rá a túlnyomó világi elem minden tekintetben nyomást gyakoroljon. jogaitól mintegy megfoszsza — tétlenségre kényszerítse — és mégis ha valami baj történik, akkor hanyagsággal vádolva a szegény szalma embert (az ilyen papot) bűnbakul állítják elő! Igen, mert, ha nem is mindnyájan. de a presbyterek közül némelyek jól tudják, hogy első helyen mindenért a lelkész a íelel.ős! Azt a világi egyházközségi gondnok — elnököt 2—3 év múlva más egyén helyettesíti — aki nem ismeri legkevésbé sem az egyház ügyeit, körülményeit — most ez is odaül a lelkész mellé elnöknek! Ő sem akar gyengébb lenni elődeinél, tehát ő is kiragadja a lelkész kezéből az egyház hajójának kormányát és igy tovább. — Legyünk egyenlők a törvény előtt az egyházi téren is. — Azt hiszem, hazánk 2000 egyházközségében jelenleg különben sem elnököl a presbyteriumokban 2—300 kurátornál több. Azonban ha a zsinat továbbra is fentartani kívánná ezt a furcsa, kivételes állapotot, akkor tekintetbe véve ilyen helyeken a lelkészek helyzetét, — a felelősség terhét egy külön §-ban kegyeskedjék levenni ezeknek vállairól és a gondnokokra ruházni. Mert a községekben övék a hatalom és a dicsőség, a lelkészeké pedig sok helyen a mártír korona! 3. A 34. § oda lenne módosítandó, hogy a segédlelkészek bármikor jelenlehetnek, szólhatnak és szavazhatnak, sőt a rendes lelkészt helyettesíthetik mint elnökök azok megbízásából a presbyterium üléséin. Ha egy tanító — tagadhatatlanul kevesebb képességgel és qualjficatióval, mint egy segédlelkész — szavazati joggal bíró presbyter lehet; hát ez, aki egyházjoggal is foglalkozott, ki egyházkormányzásra van hivatva, csak azért, mert segédlelkész — fokoztassék lejebb a tanítónál? Ez érzékeny lenézés ránézve, aki életét az egyház szolgálatára szentelte. A segédlelkész mindenütt otthon van, ahova hivatalosan rendeltetik és annak az egyháznak ügyét köteles előmozdítani tehetsége szerint szóval és tettel. Ha kötelessége van, jogának is kell lennie! 4. A 99-ik §-ba beillesztendő volna, hogy a tanítók a koporsók felett önkészitette halotti beszédeket nem tarthatnak, valamint verses búcsúztatókat sem cadentiázhatnak. Igazán bosszantó némely tanítónak az az erőködése, hogy papját kivethesse a nyeregből és ő ülhessen fel az egy ügy ü nép közvéleményének ragadó lovára, és néha ez sikerül is neki — az üres hordó is szokott hangzatosán konogni; ha tudományt nem szerzett is a rekt ram,
