Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-12 / 15. szám
235 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 238 fölállítása közt államsegéllyel. Egyházunk bármelyik megoldást készséggel elfogadja. A bihari egyházmegye, illetőleg a tiszántúli egyházkerület fölterjesztése alapján kérelem intéztetik a kormányhoz, hogy a néptanítói nyugdij revíziója alkalmából, tekintettel az alap 7 millió forint vagyonára, a szegény egyházak mentessenek föl a járulék fizetése alól. Egyúttal a miniszter leirata, mely egyes konkrét esetekben ily lelkésztanitókat fölment a járulék alól, örvendetes tudomásul vétetett. A presbyterián egyetemes szövetség 1892-ben Bostonban, Amerikában tartandó zsinatának kérdése a zsinatra tétetik át, miután a tiszántúli egyházkerület indítványozta, hogy ne csak képviselők küldessenek az ülésekre, de az egyetemes szövetségbe a magyar ref. egyház tagul belépjen. Hosszabb vitát idéztek elő az adóügyi fölfolyamodások : Gyöngyös, Mezőtúr, Egyházas-Rádócz és Szolnok részéről. Fejes István, Degenfeld József gr., Mocsári) Lajos, Bánffy Dezső b. és Tisza Kálmán hozzászólása után végre határozatul kimondatott, miszerint ez ügyek illetéktelenül kerültek a konvent elé; különben a kérdések lényegét képező azon elv fölött, hogy az egyházi adókulcs megváltoztatása mily módozatok mellett történjék, s különösen, hogy a helyben nem lakó, de ingatlan birtokkal bíró egyháztag mily mértékben kötelezhető egyházi adóra? — a zsinat fog törvényhozási utón a létező törvény kiegészítéséül dönteni. Az énekes könyv kiadási jogát Hornyánszky kéri 6 évre megadatni. Miután 6 évig az uj énekes könyv nem lesz készen: a konvent fölhatalmazza az egyházkerületeket a szerződés megkötésére. Következett a tőkesegélyezési bizottság jelentése Tisza Lajos gróf és Tóth Sámuel előterjesztésében. Első sorban is a múlt évi számadások átvizsgáltatván, az összes segély igénybevétele konstatáltatott. Csupán Beregmegyéből Tállos 2000 és Jáud 2000 forintos járulékát nem vette igénybe. Kimondatott, miszerint ezen egyházak igénye megszűnt, s hogy ezentúl minden egyház kötelezve vaii fölvenni a pénzt egy év leforgása alatt. Baja ama kérelme, hogy templomépitésre kapott 8000 forintos segélyét részben vagyonszerzésre fordíthassa, elutasittatott, sőt kereken utasittatott, hogy e pénzen templomot építsen. Széli Kálmán indítványára hosszabb vita után kimondatott, hogy a lelkészi javadalom emelésére szánt tőkesegélyezés tekintetében az egyházak, az elfogadás alkalmával tett kötelezettségükön túl, utólagosan sem köteleztethetnek semmi hozzájárulásra. A rendelkezésre álló összegekből megszavaztatott öszszeseii 28,400 frt, melyből az egyházkerületünkből folyamodott egyházak közül kaptak: Bajka 2000 irtot, Kéty 2000 irtot, Szend 1400 frtot. A gazdasági ügyek elintézése után a közjogi bizottság által beterjesztett jelentés vétetett tárgyalás alá és első sorban is elintéztetett a Budapesten tavaly ősszel tartott országos ref’ papi értekezlet kérvénye, melyben a konvent felkéretik, hogy az 1848: XX. t. ez. életbeléptetését sürgesse. Kolozsvári) S. előadó részletesen ismerteti a kérvény genezisét és az egyházkerületek véleményeit e tárgyban. Határozati javaslatot terjeszt elő a bizottság részéről, melyben indokait kiemeli. Szász Károly és Kovács Albert azon mozgalom jogosultságát elismerik, bár mindketten elitélik annak egyes túlzásait. Magát a lényeget illetőleg azonosnak tartják azt a convent és zsinat ismeretes irányával. György Endre indítványára végül elfogadtatott a következő határozat: „Egyetemes konventünk köztudomásúlag eddig is mindent elkövetett és jövőben sem fog semmit elmulasztani arra nézve, hogy a lelkipásztorok és a segélyre még inkább rászorult tanítók helyzetén javítson; s az államsegély igazságos felemelésének hathatós sürgetését és ez által a lelkészek és tanítók anyagi helyzete javításának kérdését a zsinat tárgyai közé sorozza.“ Ezen határozattal a múlt évben oly nagy port fölvert ezen ügy egyelőre elintéztetett. Könyvismertetés. Somogyi Péter fogsága. Irta Stromp László. Pozsony, 1891. Alkotmányunk visszaállítása óta hazai történetirodalmunk jelentékeny lendületet nyert, városok, megyék, vidékek monographiái s kiválóbb őseink életrajzai jelennek meg egymásután, azonban a figyelmes olvasó észreveheti, hogy ez élénk irodalmi munkássággal szemben nincs kellő kritika gyakorolva. Monographúsaink nyerik a koszorút minden tövis nélkül, s viszont a legérdemesebb munkák, miknek előállítása az író egy évtizednyi fáradságába került, rövid 10—20 sornyi hírlapi méltatást nyernek, s azzal napirendre tér felettük a világ. A szépirodalom kritikájára havi sőt heti folyóirataink vannak, a napi sajtó munkásai is időt szentelnek ismertetésükre, a szinműirodalom meg épen nem panaszkodhatik, hasábos kritikák ismertetik a jó és kevésbé jó színművek előadását is a hírlapokban oly olvasó közönség előtt, kiknek nagyrésze falusi meg kis városi ember lévén, talán sohasem fogja látni az illető színmüvek előadását, mig a szintén élénk munkásságot tanúsító történetirodalom, amelynek termékei pedig az ország legfélreesőbb zugában is élvezhetők, sőt kell, hogy megismertessenek, figyelemben alig részesül. Az elismerés szavai a szerint lesznek nagyobb vagy kisebb mérvben alkalmazva, amint a munka nagyobb vagy kisebb terjedelmű, holott ha valódi kritikai vizsgálat után lenne felettük Ítélet mondva, legtöbbször épen a terjedelmes munkák lennének dicséretre kevésbé érdemesek. Történetíróinknak igen nagy része nem tud azzal a gondolattal megbarátkozni, hogy nem mindent szükség elmondanunk, amit tudunk, s hogy igen sok adatot, ha még oly nagy fáradság gyümölcsei is azok, mellőznünk kell, sok kedves, tetszős gondolatot ki kell dobnunk s fel
