Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-12 / 15. szám
231 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 232 kozó törvények revisióját sürgetik, a tapasztalatokból mentett argumentomokkal támogatva véleményeiket, már eddig oly kimeritőleg, liogy részünkről feleslegesnek látjuk a liozzászóllást, mert e tekintetben alig mondhatnánk valami újabbat. Csak röviden mi is azt jegyezzük meg, hogy a lelkészválasztási törvénynek jövőben nem szabad oly zsarnoki szellemben nyomást gyakorolni a választó közönség és ajánlkozó lelkészek jogaira, mert az az úgynevezett jelölő bizottság, úgy a mint az e mingyárt lefolyandó 10 év alatt országszerte működött, erkölcsi tekintetben sokkal több kárt tett, mint azt a zsinati bölcs férfiak e törvény hozásakor csak sejthették volna is — megtanítván ugyanis az a vakulj magyarféle candidáló bizottság a közönséget arra, hogy Petőfiként „ők is csak emberek!“ Én tehát a lelkészválasztási törvényektől eltekintve, más egyéb dolgokra kívánom megtenni szerény észrevételeimet, melyeknek megszívlelésére az összeülendő zsinatot a legnagyobb tisztelettel kérem. 1. Egyházi törvénykönyvünk 17-ik §-ába „hat heti ott lakás után“ beszövegezendő volna: „mely körülményt az illető elöl járásáig, vagy hatóságnál jelentkezéssel egyidejűleg az illetékes lelkészszel is tudatni tartozik.“ Ez azért lenne kívánatos, hogy az egyház fe-lvehetné kebelébe a beköltözött uj tagot és belátása szerint az illetőt anyagi tehetségéhez mérten megadóztathatná, de másrészről az egyház lelkésze is sok kellemetlenségektől megóvatuék. Kisebb községekben az uj lakó felismerése könnyen megy, de például már ilyen helyen is, mint Veszprém, némelyek 2—3 évig is vallásukat illetőleg mesterségesen titkolózva élnek, hogy az egyházi adózás alól kibújhassanak s a vegyes házasságban élő reform, felek ref. gyermekeit is r. kath. vallásban neveltethetik, hiszen azon egyháztól még lélekdijat is kapnak. De kívánatos még a beköltözött uj egyháztagoknak a nyilvántartási névsorba bejegyzése azért is, mert némely elzüllött, csőcselék nép, ilyen Jánospapféle országba, mint Veszprém s hazánkban hasonló más helyekre betódul s itt eltöltve 1 hetet vagy tíz napot,egyszer csak jelentkezik a ref. lelkésznél 2 pápista tanújával, hogy kijelentse, miszerint „eddigi vallását el akarja hagyni és a katholikus vallásra tér át“. A már jó előre betanított tanuk váltig állitják, hogy az illető „már fél éve is van, hogy itt lakik.“ Pedig dehogy! Csak hallotta az ingatag nádszál, hogy a „veszprémi várban“ nemcsak az ultimo pagátot gyorsalkodnak elfogdosni, hanem egy „eretnek“ elcsipését is becsülik valamire, — a saját magukat megvásároltatni engedő dudásokat 15—30 írttal szívesen megfizetik........... Tehát ő concurrál! Az ilyen nyomorultak saját községükben az atyafiak, rokonok és ismerősök szeme láttára szégyenük rongyos bundájukat kifordítani, belappanganak tehát a közeli városba, a hol senki sem ismeri őket. A 15—20 frt (ennyi egy „eretnek“ bőr ára!) elpotyázása után a szerencsétlen ismét visszatér születése helyére s ott mindenki azt hiszi felőle, hogy ő még mindig a reform, vallás hive! Hogy ez igyr van. bizonyítja' az, hogy a napokban szomszéd lelkésztársam T. ifjú Csonka Ferencz ur látogatásával szerencséltetvén, midőn mutatám neki az áttértek névsorát —• azok között csodálkozva egyházának egyik tagjára ismert, kiről a faluban eddig senki sem tudta, hogy convertált, pedig voltaképen annak már 2 éve! Sok egyebeken kívül az egyházi statistikában a tagok száma pontos megállapítása és bejegyzése tekintetéből is óhajtandó, hogy a más községekből betelepült uj lakosok, vallásuk lelkészénél is azonnal jelentkezzenek. (Folyt, köv.) Veszprém. Bényei Gábor ev. ref. lelkész. Az egyetemes konvent ülései. Református egyházunk egyetemes konventje ez évi rendes üléseit e hó 7-én délelőtt kezdette meg Kun Bertalan egyházi és Br. Vay Miklós világi elnökök vezetése mellett. Az egyházkerületek részéről megjelentek: Dunamellékröl: Szász Károly, Szilády Áron, Sipos Pál, Kovács Albert, gr. Tisza Lajos, Szilágyi Dezső, Kerkapoly Károly, és Dr. Ballagi Mór. Dunántúlról: Pap Gábor, Vályi Lajos, Csonka Ferencz, Tisza Kálmán, Beöthy Zsigmond, Véghely Dezső. Tiszáninnenről: Kun Bertalan, Br. Vay Miklós, Fejes István, Mitrovics Gyula, Mocsáry Lajos és Liikő Géza. Tiszántúlról: Révész Bálint püspök helyett Kiss Áron legidősebb esperes, Szabó János, Szeremley József, Széli Kálmán, gr. Dégenfeld József, Ritóok Zsigmond, György Endre és Tisza István. Erdélyből: Szász Domokos, Szász Gerő, Nagy László, dr. Kovács Ödön, Br. Bánffy Dezső, dr. Kolozsváry Sándor és Mezeje Albert. Kun Bertalan egyházi elnök mély buzgóságra valló imája után egyházunk ősz patriarchája, Br. Vay Miklós mondá el mély hatást keltő megnyitó beszédét, melynek elején hálát adott a kegyelem Istenének, hogy 90-ik életévének küszöbén megengedtetett neki hőn szeretett egyháza ügyét szolgálnia. Egyúttal találó vonásokban feltüntette a múlt év történetét s jelezte a mostaninak sokoldalú teendőit. Szász Károly püspök ékesszólóan tolmácsolta a megnyitás után a konvent osztatlan érzelmeit egyházunk legelső embere iránt, s indítványozza, hogy az elnöknek a lefolyt év egész történetét magában foglaló megnyitó beszédét az egyetemes konvent jegyzőkönyvében örökítse meg. Kéri a mindenhatót, tartsa meg soká az elnököt a református egyháznak, mely oly sok üdvös intézményt köszönhet neki. (Éljenzés.) A konvent ezután a tagok igazolását ejtette meg. Fölolvasták Tisza Lajos gróf levelét, melyben sajnálattal jelenti, hogy a délelőtti tárgyalásokon elfoglaltsága miatt meg nem jelenhetik, de a délutáni bizottsági ülésekben részt kíván venni. A tárgysorozat megállapítása után kitűzik az isko*
