Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-29 / 13. szám
197 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 198 A 10-ik számban megjelent czikkemben rámutattam azon lapokra és folyóiratokra, melyekre a lelkésznek általában szüksége volna. S váljon bányán járatják azokat mind? Talán senki. Vagy hányán járatják csak a pesti Prot. Egyházi és Isk. Lapot? Dunántúl 44 lelkész öszszesen! Egyházmegyéink közül egyre egyre tehát 4, 5, 6 példány esik. S miután ezek magán tulajdonok: alig vándorolnak. Hányán vannak hát, akik csak a kerületbeli lapot járatják és olvássák?! Sőt hányán vannak, kik nem járatnak s nem olvasnak mást, mint a Közpapok Lapját?!*) Most már — igy lévén sok helyen a dolog — zúgolódhatnék a lelkész, ha például 5 frtot kellene is évenként tagsági dijat fizetnie: ha ezért 7—8 lapot, folyóiratot és jeles könyvet kapna önmagának továbbképzése czéljából? A szegények azt hiszem nem zúgolódnának, mert ha kissé később is kapnák, mint a rendes külön előfizetők, de utóvégre is megkapnák. A jobb helyen levő lelkész pedig szivesen meghozhatja ez áldozatot, még ha egy-két lapot külön járat is, mert még mindig kap 5—6 olyant, melyekért külön nem fizet. De meg épen a jobb sorsban levőknek mondja az apostol „egymás terhét hordozzátok s úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.“ Tehát viribus unitis! Csurgó. Kis József. Néhány szó a protestáns napilap kérdéséhez. Az utóbbi időben protestáns körök, papiértekezletek s a sajtóban élénk megbeszélés tárgyát képezi egy prot. irányú napilap megindítása. Ez eszme e lapok 10. számában is kifejezésre jut. Kis József ur, miután a sárospataki s több lap e tárgyban irt czikkeit figyelemmel és többszörösen elolvasta, elég alaposan szól az ügyhöz. Nézetét — különösen — végeredményében teljesen osztom, s a prot. szellemű politikai napilap szerkesztését korainak, elhibázottnak tartanám. Es pedig azon okból, mert a Kis József ur által is felemlített több politikai napilap, midőn a liberalismus eszméjét hirdeti, s a magyar állam fejlődését, előhaladását a jogegyenlőség és deniok*) Sőt hányán vannak, kik nem járatnak, vagy talán nem is olvasnak egyetlen egyházi lapot sem! Szerkesztő. ratizmus alapján akarja eszközölni, — egyszersmind protestáns elveket is szolgál. En a protestántizmust, a szabadelvüség és jogegyenlőség fogalmától elválasztani nem tudom. Feleslegesnek tartom a prot. irányú napilap megindítását annyival inkább, mert e hó folyamán ismét több, a politikai és társadalmi életben jelentékeny szerepet vivő egyéniség bontott zászlót, a melyre szintén a szabadéivtiség eszméi vannak irva. „Magyar Hírlap“ czim alatt Horváth Gyula és Mikszáth Kálmán szerkesztése mellett jelent meg előzőleg a felhívás, majd a lap első száma. Maga a „felhívás“ felöleli mindazon elveket, melyek hivatvák hazánkat a modern kor igényeinek megfelelőleg átalakítani. Programm ez, mely a mai — sok tekintetben — beteges, kórós állapotok megjavítását tűzte czéljául; a livrékből akar kivetkőztetni, és a testet lelket sorvasztó középkori lánczok széttörésében munkálkodni és segédkezni. „Nem kirakatának czége, hanem törekvésének iránytűje lesz a szabadelviiség“ Írja a felhívás. „Nemzeti és társadalmi átalakulásunk főfaktorának tartjuk a nevelési ügyet, annak felügyeletét, ellenőrzését az állam hatalom kezében hisszük egyedül biztosan elhelyezhetőnek; mert csak ez képes a felekezeti, faji súrlódásokat megakadályozni és az általános nemzeti mivelődés biztosítékát megadni. Hívei vagyunk a vallásszabadságnak és a vallási jogegyenlőségnek, ez alapon törekvésünk a felekezetek közötti bekének megóvása és a vallás tekintélyének megtartása.“ F. hó 21-éu az első szám oly gazdag tartalommal jelent meg, vezérczikkéből a demokraczia oly igazi elve sugárzik ki, hogy azt minden elfogulatlan polgára e hazának örömmel olvashatja. A kegyhajhászok, a kitüntetések után áhítozó és futkosó üi esfejüek léha hada, élénk sziliekkel van lefestve. Mind a programúi, mind a megjelent szám, e lap olvasóközönségének nagy része előtt úgy is ismeretes; tehát azzal bővebben foglalkozni szükségtelennek tartom. Protestáns egyházi szervezetünk szorosan összefügg e nemzet sorsával. Mi nem tekintünk sem Róma, sem Berlin, sem Moszkva felé, mi nem mondjuk, hogy inkább engedelmeskedünk római vagy tridenti, mint a hazai törvényeknek. Mi tisztelettel hajiunk meg minden, a liberalismus és jogegyenlőség alapján hozott s a vallásfelekezetek iránt méltányos, igazságos törvények előtt. Miként őseink, úgy mi is készséggel sorakozhatunk azon zászló alá, amelyre a szabadság, jogegyenlőség elvei vannak felírva-, legyen bár a záiszló tartója kath. avagy protestáns. A helyett tehát, hogy merev felekezetiességgel az erőt szétforgácsolnánk, fogjunk kezet a liberalismus igaz barátaival s az ő lobogójuk alatt szolgáljuk hazánk és vallásunk szent ügyét. Seregély Dezső. 13*