Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-26 / 4. szám

51

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

leszállhat, a szél böszülten fújhat, a vihar dühönghet szakadatlanul, de az őr mindig helyén áll és vigyáz. A czetek sokasága játszhatik a hajó körül, az egész tenger viilóíényben tündökölhetik. Az ö nagy kötelessége nem az, hogy ezekre ügyeljen, hanem, hogy előre -nézzen. Ily örök Önök is. Önök hajón vannak. A hajó part felé rohanhat s ott összetörhetik. S Önöknek jelezniök kell a vészt. Hamis tanítók lehetnek környezetükben. Lehet, napjaink irodalma romlott. A nép között hitetlen eszméket találhatnak. Az ifjak ki vannak téve a veszélynek. hogy behálúztatnak s tévútra jutnak. Önöket Isten őrá Hókul rendelte, hogy a veszélytől megóvjanak másokat. Így természet szerint azon gondolatra jövünk, hogy a lelkészség mnnkálódásból áll. Úgy van! abból áll az minden alakjában, kezdettől a végezetig, az itju kortól az öregségig. Ha valaki püspökséget kivan, jó munkát kivan. Jézus tanítványait hité: „munkálkodjatok inig nappal vagyon.u Pál és Barnabás kiválasztattak a munkára. a melyre hivatottak voltak. MI Isten munkatársai vagyunk. Munkánkat gyakran a szölömiveléshöz hasonlítják, a hol a lelkész hordozza a nap terhét és hevét. Szent Pál Timotheust munkássá tenni igyekszik. O mondja: „Az egyházi szolgák, kik jól forgolódnak, kettős tisztességre méltóztassanak, főképen pedig azok, a kik muukálódnak a beszédben és tanításban. Méltó a munkás az ö jutalmára.“

Krisztus mondja: „Kérjétek a gabona aratásának urát. hogy bocsássa ki az aratókat az ö gabonájának aratására.“ Kincs nehezebb mint az aratás munkája s különösen az öreg korban lévőnek. A kik közülünk éltesebbek. jól tudják ezt; jól tudják mit tesz a nap égető heve alatt hajlongva aratni a gabonát. A mező nagy, a munka folyton folyik, csak kevés éjjeli órában van pihenés.

Ilyen az Önök munkája is. Ke mondják: „még négy hónap vagyon s azután aratás leszen.“ A mező már megérett az aratásra és Önök az aratók. A mag ha érett, könnyen kihullik s veszendőbe megy. „A ki arat jutalmát veszi.“ A mely mag elhullott, az panaszosan hangoztatja: „elmúlt a nyár, elvégező*lőtt az aratás és mi meg nem szabadultunk.“

Ha Önök a lelkész’: pályát könnyűnek tartják, vag|£ ettől a gondolattól vagy a pályától váljanak meg. Oly kas ez, melyben herének nines helye. Munkálkodni kell nemcsak a szószékben, hanem azon kívül is; nemcsak a dolgozó szobában, hanem kint is; munkálkodni kell a nyilvánosságban ép úgy. mint a magányban. Az első tanítványukról ez mondatik: „mindennapon a templomban és háznál nem szűnnek vala meg tanítani és a Jézust hirdetni.“ Szent Ágoston azt mondja: „semmi sincs nehezebb. fáradságosabb, fárasztóbb a presbyter életénél.“ Luther mondja: „A lelkészi teendők felemésztik a csontok velőit, siettetik az öregedést és a halált.“ Az olyan emberről a ki talentumát elrejti ez mondatik: „gonosz és rest szolga.“ A restség úgy tekintetik, mint a gonoszság netovábbja. Más pályákon az emberek könnyithetnek magokon. Ha szenvedik is a nap hevét, a viharban menlielv után nézhetnek. De a lelkésznek nem lehet, nem szabad pihenni: sohasem fognak feltalálni oly er-52

kölcsi arató gépet, mely az evangyéliom sarlóját helyettesíthetné. A lelkész nemcsak arat, de szolgál is. Szent Pál „az Ur Jézus Krisztus szolgájának“ nevezi magát, és (mint Önök ifjú barátaim tudják) rabszolgának. Midőn prédikálására czéloz igy szól: „Nem magunkat prédikáljuk, hanem a Jézus Krisztust, az Urat; magunkat pedig a ti szolgáitoknak lenni a Jézusért.“ Krisztus példát mutatott, midőn megmosó tanítványai lábait. „Felkelt* vacsora után és létévé az ö felső ruháját ; és egy kendőt vévén körül köté magát.“ Fs azt mondái: „Ti engemet igy hívtok: Mester és Uram! és igazán mondjátok mert az vagyok. Bizony, bizony mondom néktek: a szolga nem nagyobb az ö uránál, sem a követ nem nagyobb annál a ki azt elküldöt-te. Ha ezeket tudjátok, boldogok lesztek, ha cselekeszitek azokat.“

Ily leczke értelme felett nem lehetünk csalódásban. A mi hivatalunk szolgálat. A legszegényebb és leggonoszablmak is van joga hozzánk fordulni. Úgy taníttatunk, hogy az igazi nagyság alapja a szolgálat: „a ki köztetek nagy akar lenni, legyen ti szolgátok.“ Krisztus az emberiség szolgálatára is mutatott példát. O mondá: „Az embernek hja nem jött, hogy szolgáljanak néki, hanem hogy ö szolgáljon.“ Mindig tett valami jót. Megvigasztalta a szomorkodót, a vaknak szeme világát visszaadta, a síiket fülét megnyitotta, a betegeket meggyógyította, szóval minden lehető nyomorúságot enyhített. Nem haladt el közönynyel semmiféle elaljasodás vagy nyomorúság mellett. Megérintette a szegény kivetett bélpoklost és megtisztitá.

Mily munkás életet folytatott Krisztus! Gyalog járta be Pálestina hegyeit, völgyeit. Prédikált a templomokban és synagogákban, hegyen, tengerparton, sokaságnak és egyeseknek. Nappal tanitá a sokaságot s az éj egy részét imádkozásban tölté. Egész az elfáradásig járt-kelt. Es midőn elfáradva leült Jákob kutjánál ott mondá azon életigét, mely mindig hangzik még. Azon magasztos mondást, hogy: „Isten lélek; és a kik ötét imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.“

Sohasem fáradt el a jótételben. Nekünk is testtel és lélekkel kell szolgálnunk Istent, az apostol szerint ez az észszerű szolgálat. Istennek szentelve magunkat, átadva magunkat mintha megölt áldozatok volnánk. Azután az emberiséget kell szolgálnunk. Mint Krisztus szolgálta a világot, megkívánja, hogy a ki ő neki szenteli magát szintén úgy tegyen. Ugyanis tanítsa a gyermekeket, vigasztalja a szoinorkodókat, segítse a szegényt, szükülködöt; vezesse a tévelygőt: hívja vissza a tékozlót; vezesse vissza a kivetettet: látogassa a foglyokat; a durvaságot viszonozza szelídséggel, az átkozódást áldással. Azaz tisztítani, emelni, nemesíteni kell a társadalmat mindenhol. Környezetében nincs olyan emberi lény, a kinek adósa ne volna. Mint szent Péter mondja: „A mint minden ember vette az ajándékot, azonképen sáfárkodjatok abból egymásnak, mint az Istennek kttlönb-különbféle ajándékának jó sáfárai.“ Azon sáfár a ki eltulajdonítja a rábízott pénzt, nem bünüsebb mintáz a lelkész, a ki részesült a kegyelem ajándékaiban s nem közli azt másokkal. Önöknek nem azért kell az embereket tanítaniuk vagy prédikálniuk, mert azok sze-