Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-23 / 12. szám

188

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1ST

erre a tapasztalatra vezethető vissza az a megindult s meglehetősen erős hullámokat vert és egyáltalában nem kicsinyelhető mozgalom, mely a reform, papság egy nagy része anyagi helyzetének javitását tűzte ki czélul. És ez a szándék bizonyára nem kárhoztatást, de sokkal inkább dicséretet érdemel. Mert ha papságunk úgy van meggyőződve, hogy nyomorúságos helyzetének szembeötlő javitását az országos közalaptól még hosszas ideig hiába várja: akkor csak önmaga, s családja iránti kötelességét teljesiti, a mikor régóta táplált vágyának legkönnyebben és legbiztosabban megvalósithatásához az utat és módot keresi.

Úgy tartják és igaz is, hogy Rómába sok ut vezet. Ezt látszik igazolni azon nézet és vélemény eltérés is, mely reform, egyházunk lelkészi karánál az anyagi helyzet javulásának Rómájába elvezető útra és módra nézve felmerült. Némelyek ugyanis reform, papságunk részére országos nyugdijintézetet, mások pedig állami fizetést sürgetnek.

Mondjuk el mindegyikről röviden a magunk nézetét.

Az országos papi nyugdíjintézet, miként azt a nagy-károlyi lelkészi és világi elemből álló értekezlet kontemplálta, — részint az államkormány anyagi támogatásával, részint pedig az egyes lelkészek és egyházak évi járulékaival volna fölállítandó. E pontnál önkénytelenül eszünkbe ötlik a konvent által néhány évvel ezelőtt forszírozott „egyetemes gyámintézet“ eszméje, a melyet egyházkerületek, egyházmegyék nemcsak a zöld asztal mellett tettek vita tárgyává, hanem egyházi lapjaink hasábjain is per longum et latum megbeszéltek. Különösen két körülmény lett akkor hangsúlyozva, mely a konventet, ha az egyetemes gyámintézet eszméjének nem végleges feladására is, de legalább várakozó állásra kényszerűé. Azon egyházmegyék ugyanis, me- Ivek saját kebelükben már régebb idő óta lelkészi gyámintézetet tartanak fenn, legkisebb hajlandóságot sem mutattak nehéz és keserves fiilléreikből gyűjtögetett, s ma már tekintélyes őszszeget képező gyámoldai alapjaiknak az egyetemes gyám intézetbe való beolvasztására. És e magatartást még az egymás terhét hordozzátok bibliai elv alapján sem lehetett és lehet kárhoztatni, mert hiszen a már meghozott és ne feledjük, sokszor épen a szegény lelkészi család megszükölésével hozott áldozatok után szerényebben bár, mégis inkább biztosítva látták özvegy és árva családjaik jövendőjét, mint egy bizonytalan országos gyámintézet védszárnyai alatt, a mely csak remélőt, de nem konkrét számokon nyugvó biztos tudatot ajánlhatott. A másik figyelemre méltó érvelés pedig abban állott, hogy sem a meglevő egyházmegyei lelkészi gyámintézetek fejlődését az egyetemes gyámolda érdekében megakadályozni, sem az egyházmegyei gyámintézet mellett még egy másik gyámolda terhét viselni lelkészek és egyházak egyáltalában nem óhajtanák, a minek oka épen az anyagi nehéz viszonyokban rejlett, a melyekben még az egyházmegyei gyámintézeteknek tekintélyes évi járuléka is érzékeny sulylyal nehezedett lelkészekre és egyházakra egyaránt.

A most terveit, bizon}7os tekintetben azonban szélesebb alapra fektetett országos papi nyugdíjintézettel szemben amaz első ok, igaz ugyan, nem forog fenn, de kétségen kívül meg van az utóbbi, a mely előreláthatólag ismét azt a szirtet fogná képezni, melyen az országos papi nyugdíjintézetnek különben szép eszméje okvetlenül hajótörést szenvedne. Mert lelkészi karunk a múlthoz képest, a mikor a nagyobb részben terményekből álló fizetések jobban értékesíthetők valának, anyagi erőben nemcsak nem növekedett, de aránylag lejebb szállott annyira, hogy a kettős gyámoldai fizetésekre bizony nem szívesen adná fejét.

Bihar r.

ÍSKOLAÜGY.

Javaslat

a papnő vendékek paedagogiai képzésére és tanitóképességi vizsgáltáéira nézve.

Főiskolánk igazgató-tanácsa a múlt évi szeptember hó 5. és 6. napjain tartott ülésének 4. számú határozatában megbízta a pápai theologiai akadémia és tanitóképezde tanárait, hogy a fent jelzett fontos kérdésekre vonatkozólag indokolt javaslatot terjesszenek az igazgató-tanács legközelebbi ülése elé. A két tanárkar. Dr. Horváth József munkálata alapján, az alábbi javaslatban állapodott meg, melyet tekintettel az ügy kiváló fontosságára, sietünk közrebocsátani.

I.

A papnövendékek paedagogiai kiképeztetését illetőleg a konventi tanterv szerint a nevelés és oktatástani tudományokból az I. és II. éves theol. tanfolyam hallgatóinak: ,.kötelezőleg előadandó a nevelés és népiskolai oktatástan. beleértve a népiskolai szervezet ismertetését is“ és pedig hetenként 3—3 órán. Ezen tárgyak s rajtuk kívül még a nevelés történelme is a bölcsészet-neveléstaní tanszék tanára által eddig is előadattak, mindössze azon eltéréssel, hogy a szervezettan nem külön, hanem — csak a legszükségesebbekre szorítkozva — az oktatástannal együtt taníttatott. Ugyancsak kötelezőleg adatott elő heti 2 órán át a főiskolai orvos által az egészségtan is, a konventi tanterv által megállapított terjedelemben. Ezen tárgyakra vonatkozólag tehát a theol. akad. tanrendjében mindössze csak azon változtatás volna kívánatos, hogy a