Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-16 / 11. szám
179 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 180 S a nádornak ily egyenes magaviseleté mellett megint csatjuk gyengéit, hogy nyelvét fékezni nem tudja, mit maga is beismer, igy szólván: „Nincs Istennek hála, még abban az járomban az én nyakam, hogy ott se legyen szabad nekem sebemet tapogatnom, az hol fáj. Ezeket tőlem tilalmazni annyi, mintha a poklot kívánná valaki dicsértetni velem.“ Kora és áttéréséből magyarázható hevessége a protestánsok elleni kifakadásait érthetővé teszik előttünk, s mig teljes elismeréssel adózunk hazafiságának, csak mint jellemvonásaihoz tartozó tulajdonát említjük fel türelmetlenségét. Hogy Rákóczy követeinek türelme ily kifakadásokkal szemben erősen próbára volt téve, elképzelhetjük, s inig Lónyai Zsigmond az ügyes diplomata simaságával ntasitgatta vissza a reájuk szórt vádakat, követtársa Kemény János már nem bírt ily türelemmel, s ezért Szendrőn midőn a nádor előtte Rákóczyt szidalmazta, felpattanva székéről szólt a nádorhoz: „Tehetségem többre nincsen, de hogy hivalkodva hallgassam az uramról és fejedelmemről való mocskos szókat, azt kötelességem nem engedheti, inkább kimegyek azoknak hallása elől.“ A nádor útjába áll, s sajnálkozva kéri maradásra, s ígéri, hogy ő maga részéről mindent meg fog tenni a béke előmozdítására, „mert hiszen ő is olyan magyarnak érzi magát mint ellenfelei.“ S ki volna a ki Zsilinszky művét olvasva, ezt kétségbe vonni merné? Lónyai Zsigmond mindahárom között legszerencsésebb természetű, s a mellett okos, körültekintő, mint a nádor, s ép oly nagy mértékben hazafi mint ez vagy Kemény. Kemény szókimondó mint Esterházy, Rákóczy villámhárítóul adta mellé Lányait, kiről tudta, hogy Esterházy nádorral senki nála jobban elbánni nem tud. Igaz, hogy Esterházy nádorral még sem sikerült neki sem a béke létrehozása, de ez már valóban nem Lónyain múlt. Ha azonban csupán Kemény és Esterházy nádor kisérlették volna meg az egyezséget, úgy az még csak meg se kezdődhetett volna, kik között még a bucsuzás sem volt keserűség nélkül, midőn elváláskor azt mondá a nádor: „Uram, a neved Kemény ; s azért úgy keménykedjél, hogy uradnak szivét is megkeményitvén, mind reá és magatokra veszedelmet ne hozz!“ Mire ez viszonza: „Úgy van Nagyságos Uram, nevem az; de higyjen Nagyságod, a mint Uramnak fejedelmemnek, úgy nekem az ő szolgájának is igaz magyarnak kell lennem, a ki megtudom azt is gondolni, hogy békességnek tractájában fáradozó emberhez nem illő principálisát felgerjeszteni. Én azért mint nem tractálioz való dolgot, soha a fejedelemnek nem jelentem Nagyságodnak felőle való alkalmatlan szavait; de Nagyságod is jól maggondolja, hogy ketten vagytok az urammal, kikre a magyar nemzetnek szemei néznek. Ha a ti egyenetlenkedéstek miatt veszély éri a magyar nemzetet, gondoljátok meg: micsoda emléketek marad fenn a világ előtt, és minő számadással fogtok tartozni ott az Istennek Ítélő széke előtt! Azért, a minthogy Isten után leginkább ti tarthatjátok meg a hazát, úgy ti fogjátok azt el is veszíthetni.“. Felelős szerkesztő: RÉVÉSZ KÁLMÁN. Ezzel a követek eltávoztak. Ilyen és hasonló eleven rajzokkal van telve. Zsilinszky műve, de most terünk int. hogy ezek után egyebek eimoudására térjünk át. Kis Ernő. VEGYES KDZLEMEMYEK. — Személyi hirelc. Főtiszteletü és mélt. Pap (iábor püspök ur, főtiszt. Válifi Lajos főjegyző ur és nagytiszt. Czike Lajos számvevő ura múlt hét utolsó napjaiban, egyházkerületi és főiskolai hivatalos ügyek elintézése végett Pápán időztek. —Mohos Gyula tanártársunk sajtó alá rendezte néhai Ábel Jenő jegyzetei alapján a jénai magyar,, tanulók névsorát, melyet a Magyar T. Akadémia ád ki. Őszinte elismerésünk mellett azon óhajunkat fejezzük ki, hogy tisztelt kollegánk és barátunk folytassa és fejezze be a külföldi egyetemeken tanult magyar ifjak teljes névjegyzékének közrebocsátását. — Halálozás. Cselt Gábor vámosi lelkész veszprémi egyházmegyénkben folyó hó 7-én meghalt. A boldogult ifjabb éveiben a költészet múzsáinak áldozott, az egyházmegyén censor és pénztárnok volt hosszú ideig. Ez utóbbi minőségben nagyon sok baja volt, s minden magán vagyonát felemésztette. Az eset után 1882 óta mindentől visszavonult, s lelki beteg volt, mígnem a halál könyörült rajta. Özvegyet, hat árva gyermeket hagyott hátra, mély gyászra és keserűségre. Nyugodjanak békével hamvai! Th. E. — A mezőföldi egyházmegye a polgárdii ügyben f. hó 12-én rendkívüli közgyűlést tartott, mely alkalommal a polgárdii lelkészi állomás betöltésének elhalasztása iránti indítványt 28 szóval 13 ellenében elvetvén, egyházi törvényeink 192. §-a értelmében a kijelöltek közül 30 szóval 3 ellen Tóth Károly nádasd-ladányi lelkészt rendelte be polgárdii lelkészül. — Delitzsch Ferencz +. Ez az év. úgy látszik, a nagy tlieoiogusokra igen vegzetes. Hase, Dől linger, Gerok után meghalt f. hó 4-én oly ember, a kit mi sok tekintetben amazoknak fölibe helyeztünk: Delitzsch Ferencz. Ez a nagy exegeta és még nagyobb keresztyén született 1813-ban, Lipcsében, szegénysorsu zsidó szülőktől. Ámde az Isten, ki még most sem taszította, el az ö népét (Róm XI. 1. v.) kijelentette neki az ő fiát, Jézust, s az igazságot szomjúhozó zsidó ifjú befogadta szivébe a Messiást, hit által megigazult, megkeresztelkedett. Majd a tlieologia s keleti nyelvek tanulmányozására szentelvén életét, sok keserves munkával és nélkülözéssel felküzdötte magát rostocki, erlangen!, majd 1867-ben lipcsei egyetemi tanárrá, s különösen a zsidó nyelvészet terén európai hírnévre tett szert. Nagyszámú müvei közül ezúttal csak Ezsaiás prófétának, a Genesisnak, a Hagiographáknak magyarázó kiadásait, a zsidó költészetről irt könyvét, az új testamen-' tómnak zsidó fordítását akarjuk felemlíteni. Élete utolsó évtizedében úgy szólván kizárólag a zsidóság megtérítésének munkájával foglalkozott, s gyakran szemükre vetette a keresztyéneknek, hogy miért oly lanyhák ebben a munkában, miért nem igyekeznek jobban az eltévedett „nagyobbik testvért“ az apai házhoz visszahozni. Delitzschben az igazságnak egy tanúját vesztettük el, oly embert, ki az Isten országának minden titkait ösmerte s nem szégyelte a Krisztus evangyeliomát. Bárcsak minél több hozzá hasonló férfiút támasztana az Isten közöttünk! J. G. A kiadóhivatal kezelője: KIS ERNŐ. Pápán, 1890. az ev. ref. főiskola betűivel ny. Debrecezny K.
